Les villes en Hongrie ou l`urbanisme en transition.

LES VILLES EN HONGRIE,
OU L’URBANISME EN TRANSITION
Etude sur les compétences de l’Etat hongrois en matière d’urbanisme, de construction et de logement
Cette étude a été réalisée par Hélène Blais et Zsuzsa Szeszler (Bati International).
Nous remercions tout spécialement Gábor Paksy, Directeur Généal de VÁTI; Gábor Aczél, ancien architecte en chef de
la mairie de Budapest, président de l’Association des Urbanistes et Directeur Général de la SCET Hongrie, Gábor
Horváth, architecte en chef de Veszprém, et Krisztina Keresztély, qui a fait une thèse de doctorat sur l’urbanisme à
Budapest.
Budapest, Juillet 2000
1
Préface
Le changement de régime de 1989 a entraîné en Hongrie des changements politiques rapides,
comme dans les autres pays d'Europe centrale. Pour le législateur, l'exercice de la démocratie
face aux soudaines mutations économiques s'est avéré une lourde tâche.
La présente analyse peut être considérée comme un état des lieux des politiques urbaines, du
logement et de la construction en Hongrie. Elle examine la nature des instruments dont a disposé
l'Etat pour maîtriser le développement de ces différents secteurs, tout au long de la décennie
écoulée.
Cette étude décrit l'héritage du passé et les phénomènes visibles et invisibles des transformations
sociales. Le lecteur trouvera des informations sur les différents liens entre les décisions
concernant le développement du territoire au niveau national et régional, ainsi que les lois et
règles qui régissent le développement urbain, la politique du logement et de la construction.
Environ 80% de l'économie hongroise ont été transférés au secteur privé. Cette évolution rapide a
provoqué des bouleversements profonds dans l'environnement bâti. L'étude montre quels sont les
problèmes d'occupation des sols auxquels sont confrontées les villes hongroises, et quelles sont
les caractéristiques principales du marché immobilier.
Un chapitre particulier traite de la capitale et des problèmes spécifiques à l'agglomération de
Budapest.
L'étude documentaire est complétée par une bibliographie très riche sur les questions de
développement urbain, de la politique du logement et de la construction en Hongrie et dans
d'autres pays d'Europe centrale.
J'ai plaisir à recommander cette étude, publiée en français et en hongrois, à tous ceux qui sont
intéressés par la situation hongroise en matière d’urbanisme, de construction et de logement.
Gabor PAKSY
Directeur Général du VÁTI
2
Table des matières
INTRODUCTION....................................................................................................................................................................................5
A. Les villes en Hongrie, quelques faits.................................................................................................................................... 5
B. Le développement urbain et l'héritage communiste.......................................................................................................... 6
Les villes hongroises pendant la période communiste........................................................................................................6
La centralisation comme principe de planification .............................................................................................................7
C. La transition et ses conséquences sur les politiques urbaines ........................................................................................ 8
I. L'URBANISME ET LES POLITIQUES URBAINES AUJOURD'HUI : PRINCIPES, CADRE LÉGAL,
PROBLÈMES .....................................................................................................................................................................................10
A. LA LOI SUR LES COLLECTIVITÉS LOCALES................................................................................................................................10
Répartition des compétences d'après la loi sur les collectivités. .....................................................................................11
Subsistance du contrôle de l'Etat ..........................................................................................................................................12
Autonomie financière et fiscalité locale..............................................................................................................................13
Évaluation.................................................................................................................................................................................14
B. LE RÔLE DE L'ETAT : AMÉNAGEMENT DU TERRITOIRE ET POLITIQUE URBAINE .................................................................15
C. LES LOIS SUR LA CONST RUCTION (1996-1999) : DES OUTILS OPÉRATIONNELS POUR UNE POLITIQUE URBAINE ?........18
II. LE LOGEMENT ET LA CONSTRUCTION.......................................................................................................................23
A. LE LOGEMENT ..............................................................................................................................................................................23
La privatisation des logements et ses conséquences............................................................................................................23
Une politique du logement ?.....................................................................................................................................................25
Les principes ............................................................................................................................................................................25
Une politique de financement du logement ........................................................................................................................26
Prêts et aides au logement ......................................................................................................................................................26
Des mesures en faveur du logement social ?......................................................................................................................28
B. LA CONSTRUCTION......................................................................................................................................................................30
L'influence de la construction et de la propriété commerciale, le rôle des investissements étrangers dans la
construction.................................................................................................................................................................................32
Les bureaux..............................................................................................................................................................................33
Le boom des centres commerciaux. .....................................................................................................................................34
III. L'URBANISME EN PRATIQUE. QUELQUES CAS D'AMÉNAGEMENTS URBAINS ....................................36
APPLIQUER LA LOI : MISE EN PRATIQUE ET PROBLÈMES, L’EXEMPLE DE VESZPRÉM .............................................................36
QUELQUES CAS..................................................................................................................................................................................38
Le problème de la reconversion des villes industrielles......................................................................................................38
• Ózd..........................................................................................................................................................................................38
Le développement touristique et la préservation du patrimoine historique.....................................................................39
• Köszeg....................................................................................................................................................................................39
Tourisme commercial et développement................................................................................................................................40
Le plan de structure de Komàrom........................................................................................................................................40
L'introduction des processus démocratiques dans la planification urbaine....................................................................41
• Szolnok...................................................................................................................................................................................41
IV. L'URBANISME BUDAPESTOIS ..........................................................................................................................................43
A.
FONCTIONNEMENT ET RÉP ARTITION DES COMPÉTENCES...............................................................................................44
Budapest, les arrondissement et les communes agglomérées.............................................................................................45
Le contrôle de l'Etat...................................................................................................................................................................47
la fiscalité locale budapestoise................................................................................................................................................48
B. LA PLANIFICATION URBAINE À BUDAPEST ...............................................................................................................................49
C. LA POLITIQUE DU LOGEMENT : ENTRE ETAT , MAIRIE ET ARRONDISSEMENTS....................................................................51
D. LA CONSTRUCTION DANS LA CAPITALE....................................................................................................................................53
Les grands équipements............................................................................................................................................................54
BIBLIOGRAPHIE.............................................................................................................................................................................57
BIBLIOGRAPHIE EN ANGLAIS ET EN FRANÇAIS..............................................................................................................................57
Ouvrages généraux sur l’Europe Centrale............................................................................................................................57
3
Sur la Hongrie.............................................................................................................................................................................58
Sur Budapest ...............................................................................................................................................................................59
Complément : études de cas dans d’autres pays d’Europe centrale.................................................................................60
BIBLIOGRAPHIE EN HONGROIS ........................................................................................................................................................63
QUELQUES SITES SUR INTERNET .....................................................................................................................................................73
TABLEAU 1: TYPOLOGIE DES OCCUPANTS DE LOGEMENTS (EN MILLIERS)...................................................................................24
TABLEAU 2 : NOMBRE DE CONSTRUCTIONS POUR 1000 HABITANTS , 1990-1998, BUDAPEST, AGGLOMÉRATION, HONGRIE ...31
TABLEAU 3 : NOMBRE DE LOGEMENTS CONSTRUITS EN 1991 ET 1998, PAR MAÎTRES D'OEUVRE .................................................32
TABLEAU 4 : PARC DE LOGEMENTS ET CONSTRUCTION , À BUDAPEST ET EN HONGRIE.............................................................54
TABLEAU 5 : LE RYTHME DE LA CONST RUCTION DES LOGEMENT S...............................................................................................54
4
Introduction
A. Les villes en Hongrie, quelques faits
Le territoire hongrois compte 218 agglomérations ayant le statut de villes 1 , dans lesquelles
vivent les deux tiers de la population hongroise (6 sur 10 millions d’habitants). Mais le caractère
d'urbanité, considéré selon les critères occidentaux, est essentiellement le fait de la capitale. Budapest
regroupe 1,8 millions d'habitants sur son territoire administratif, soit 20 % de la population du pays
(et 2,5 millions d'habitants avec son agglomération), alors que la deuxième ville, Debrecen, n'en
rassemble que 210 000. La plupart des villes hongroises sont des petites villes 2 , et la place de la
capitale est considérable au niveau national. Budapest est aussi la seule ville du territoire à avoir un
rayonnement
international.
L’importance
de
la
capitale
conduit
certains
à
parler
de
“ Budapestország ” 3 , ou “ pays-Budapest ”, expression qui dit bien la polarisation intense sur “ la ”
ville nationale.
Tous les réseaux de transport convergent vers Budapest et le réseau autoroutier est constitué de
branches inachevées à partir de la capitale. Une seule autoroute, celle de Vienne, a son tracé complet,
les autres s'arrêtant à quelques dizaines de kilomètres de Budapest. Les principales villes du pays ne
sont donc pas reliées à la capitale par des autoroutes.
A l'échelle du pays, on constate certaines différences régionales, même si les villes sont
globalement réparties sur tout le territoire. Dans l'ouest et le nord (zone de collines et petites
montagnes), les villes sont petites et proches les unes des autres, alors que dans la plaine de l'Alföld,
elles sont un peu plus importantes et plus espacées.
La décroissance de la population hongroise a des répercussions sur le développement des villes,
et notamment sur les politiques de logement. Depuis 1981, la mortalité est supérieure à la natalité, et
les plus de 60 ans sont aujourd'hui plus nombreux que les moins de 14 ans. La situation
démographique (-48 000 personnes par an en 1999) est cependant meilleure dans les villes que dans les
campagnes.
1
Le nombre d’habitants n’est pas déterminant. La ville n’est pas une catégorie administrative en Hongrie, et le label
“ ville ” est en fait attribué sur dossier, aux communes qui ont un rôle régional et qui sont dotées d’infrastructures
suffisantes.
2
Soit, pour les principales villes : Miskolc : 190 000, Szeged : 180 000, Pécs : 173 000.
3
Voir Lengyel László, “Budapestország mítoszai ”, dans Urbanisztika 2000, pp. 111-117.
5
B. Le développement urbain et l'héritage communiste.
Les villes hongroises pendant la période communiste
La structure des villes et les réseaux urbains actuels portent encore largement les traces du
développement urbain pendant la période communiste. Les principes de base ont été ceux de la
planification centrale et de la propriété de l'Etat. Les villes n’étaient alors qu'un objet parmi d'autres,
qui relevait donc entièrement des compétences de l'Etat central. Cependant, et tout en respectant ces
principes, la Hongrie présente un cas particulier parmi les anciens pays communistes, et l'on peut
grossièrement identifier deux phases politiques qui ont eu des répercussions différentes sur les
problèmes de l'urbanisme et du logement.
De 1945 à 1968, la Hongrie s’est développée sur le modèle soviétique. La priorité a été donnée
à l'industrie lourde, considérée comme le moteur du développement régional, et, par voie de
conséquence, du développement urbain. Des villes ont alors été construites ex-nihilo dans les régions
industrielles, et notamment le long de la chaîne des montagnes centrales (c'est-à-dire là où se trouvaient
les matières premières. Une seule ville, consacrée à la métallurgie et alimentée par des matières
premières importées d'URSS, a été créée au bord du Danube, Sztalinváros, aujourd'hui Dunaújváros).
Ces villes, bâties en fonction des intérêts uniques de l'industrie lourde, selon les normes de construction
soviétiques, souffrent aujourd'hui de problèmes de reconversion, dans
des environnements
extrêmement pollués. Pendant cette période, par principe d'égalitarisation et d'uniformité,
l'industrialisation et la croissance de Budapest ont été volontairement freinées.
De 1968 jusqu'à la fin des années 1980 se distingue un modèle propre hongrois, caractérisé par
une certaine libéralisation, et une volonté affichée d'améliorer les niveaux de vie et les infrastructures.
La dernière ville nouvelle socialiste a été construite à la fin des années 1960, pour l'industrie
pétrochimique et non plus métallurgique (Leninváros, aujourd'hui Tiszaújváros). Dans les années
1970, l'accent a été mis sur le développement des villes de province, et notamment des sièges de
département. Cette période est aussi celle où ont été construits les grands ensembles, selon un même
principe de modernisation et d'amélioration des cadres de vie, dans une architecture fonctionnelle et
monumentale, en fonction de la standardisation définie à l'échelle du pays. Ces ensembles constituent
aujourd'hui des quartiers en voie de dégradation dans les banlieues des villes hongroises 4 .
Parallèlement, dès la fin des années 1960, l'Etat hongrois a autorisé la propriété privée et la
construction de logements par des particuliers, individuels ou réunis en copropriétés. Dans les années
1980, le développement rapide de la propriété privée et l'ouverture limitée à l'écono mie de marché a
amorcé une nouvelle période, interrompue par les changements radicaux de 1989.
4
Mais dont les logements, contrairement au cas français, sont toujours occupés en partie par les classes moyennes,
auxquelles ils avaient été destinés à l’époque de leur construction.
6
La centralisation comme principe de planification
En matière de planification urbaine, la période communiste peut donc être caractérisée par les
termes de centralisation et de hiérarchie. L'Etat avait toute compétence en matière urbaine. Il existait
alors une planification aux niveaux national, régional, urbain et intra-urbain. Au niveau régional, les
objectifs étaient entièrement déterminés par les besoins de l'activité économique, définis dans le cadre
du COMECON. A cette planification régionale s'ajoutait des plans de développement
d'agglomérations, visant essentiellement à maîtriser et contrôler le processus d'urbanisation. En fait, le
rôle de la planification était de régler spatialement les objectifs des plans de développement
économique, et il n'y avait pas de politique urbaine, au sens occidental du terme 5 .
Ainsi, dans les premières décennies du régime communiste, l'accent a été mis sur
l'industrialisation massive, et des villes ont donc été créées en zone rurale en fonction des besoins de
ces nouveaux sites industriels. Le principe directeur était l'idée d'égalisation, et la volonté de créer une
société urbaine moderne, offrant les mêmes avantages à tous les citoyens.
A partir des années 1960, les objectifs ont été revus en prenant en compte les besoins d’une
société de consommation, mais la centralisation est restée le principe de base, et a défavorisé, de fait,
les centres secondaires du pays. La planification urbaine se faisait en fonction de plans rigides, suivant
les principes d'un zonage strict réglant l'attribution de terrains pour les nouveaux logements et pour les
constructions industrielles. Durant cette période, afin de contrebalancer la croissance de Budapest, un
projet d'investissement sur cinq pôles de croissance est lancé : Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs et
Györ ont ainsi été désignés comme contrepoids à la capitale macrocéphale.
En 1968, le Nouveau Mécanisme Economique a introduit une certaine décentralisation dans la
décision, et une plus grande flexibilité dans la planification au niveau local. La loi des Conseils de
1971 a donné un début d’autonomie aux collectivités locales. Et, parallèlement, dans le milieu des
années 1970, toujours dans une volonté de rééquilibrage, quelques expériences de décentralisation ont
été tentées en Hongrie (alors que la Tchécoslovaquie, par exemple, conservait une planification très
rigide). En 1971, le gouvernement a adopté un plan de développement du réseau urbain. Le plan
prévoyait le développement des structures urbaines jusqu'en l'an 2000, et était basé sur le modèle
hiérarchique des places centrales. Neuf catégories hiérarchiques avaient ainsi été établies, le rang étant
déterminé par les fonctions du centre pour sa région. En fait, seuls les centres les plus importants ont
reçu des financements, et le résultat a été la croissance des grandes villes, d'une part, et la dépopulation
des villages, de l'autre. En 1985, un nouveau plan prévoyait de remédier à cet état des choses en
favorisant le développement rural. Mais les déséquilibres territoriaux n'ont pas été résorbés.
7
Ainsi, de 1945 à 1989, malgré quelques évolutions, il apparaît que l'Etat a centralisé
pratiquement tous les instruments de l'aménagement et de la politique urbaine. Il détenait la propriété
foncière, décrétait la planification, répartissait les financements et contrôlait la construction.
L'urbanisation socialiste, telle qu'elle apparaît en Hongrie, comme dans les autres pays du bloc, est
marquée par une très forte industrialisation et un certain inachèvement, dans la mesure où les
infrastructures manquent. A l'échelle du pays, on constate une moindre diversité urbaine que dans les
pays capitalistes. Une construction de mauvaise qualité, la pauvreté des matériaux et la répétition de
formes architecturales assez monotones (selon les recommandations du bureau d'étude étatique
d"architecture-type") caractérisent beaucoup d'immeubles construits dans les villes hongroises au
cours des années 1960 et 1970. En même temps, un certain nombre de villes détiennent un patrimoine
historique qui, s'il n'a pas été entretenu, n'a pas été détruit non plus. Ainsi, beaucoup de centres
urbains, dans tous le pays, conservent un caractère architectural qui évoque l'empire des Habsbourg. A
Budapest, la présence de nombreux bâtiments publics construits au temps de la double monarchie a
limité les constructions monumentales de style stalinien. En Hongrie, il apparaît donc que la période
communiste a finalement mo ins transformé les villes qu'ancré des habitudes de gestion et de
planification qui posent problème dès lors que le régime a changé.
C. La transition et ses conséquences sur les politiques urbaines
Deux aspects essentiels de la transition jouent un rôle déterminant dans l'urbanisme hongrois depuis 1989. Le
changement de régime implique une démocratisation en rupture totale avec le centralisme qui a prévalu à toutes les
décisions en matière d'urbanisme et de logement pendant les quatre décennies précédentes. Les compétences des différents
niveaux ont dû être redéfinies. En même temps, le passage à l'économie de marché a bouleversé fondamentalement les
règles du développement urbain. Aujourd’hui, le rôle de l'Etat ne subsiste que dans l'éducation, la santé et l'administration.
Dans tous les autres domaines, la transition est marquée par une volonté de redistribution des compétences.
L'annulation des anciennes institutions a été immédiate, mais leur remplacement est plus lent,
et se fait souvent de manière chaotique. Cela est particulièrement vrai du domaine de la planification,
qui a été considérée avec suspicion, et souvent comme en contradiction avec une économie de marché.
En matière de politique urbaine, la question se pose de la même manière dans tous les anciens pays
soviétiques, avec une tendance première à la libéralisation sans frein. En Hongrie, on a opté pour une
planification circonstancielle et au niveau municipal plutôt que pour des visions stratégiques à long
terme. A la planification urbaine locale s'ajoute de plus une nouvelle planification stratégique visant à
donner les moyens économiques d'un développement local.
Depuis 1989, le rapport entre public et privé s'est radicalement modifié. Après la privatisation,
5
Sykora, 1999
8
le changement fondamental a été dans le développement de la propriété privée (qui existait déjà
légalement en Hongrie depuis 1968), et dans l'ouverture du marché aux étrangers. Les villes (et les
régions dans le cadre européen) sont devenues les lieux privilégiés des investissements. De fait, c’est
désormais le secteur privé qui oriente le développement territorial, et non plus la planification. Cette
transition rapide ne se fait pas sans poser de problèmes. Les inégalités, qui existaient déjà, ont
augmenté avec le déclin rapide des régions industrielles, et l’inégale répartition des investissements
étrangers, qui se font aujourd'hui essentiellement dans la capitale (ainsi que dans les zones frontalières
occidentales et le long des axes principaux de communication).
Outre la privatisation et le transfert des compétences à des niveaux locaux, qui sont les données
fondamentales de la transition, en matière d'urbanisme, de logement et de construction, la période
1990-2000 est marquée par une certaine dérégulation, de nombreux réajustements et une politique
urbaine très timide, alors que des problèmes circonstanciels (le financement du logement, la protection
de l'environnement dans les villes) commencent tout juste à être intégrés dans le débat politique.
9
I. L'URBANISME ET LES POLITIQUES URBAINES AUJOURD'HUI : PRINCIPES, CADRE LÉGAL,
PROBLÈMES
La Hongrie, parmi les autres pays d’Europe Centrale, présente la particularité d'avoir connu des
changements avant 1989, dont certains touchent à la décentralisation et à la revalorisation des
communes. Le pays a en effet expérimenté des réformes graduelles, une certaine décentralisation des
prises de décision, et un rôle quantitativement faible, mais cependant non négligeable, du secteur privé
depuis 1968. Au lendemain du changement, la planificatio n centralisée a été rejetée en bloc. Aucune
politique urbaine n'est alors à l'ordre du jour, les priorités de la reconstruction réglementaire étant
ailleurs. Les mécanismes du marché accroissent les disparités régionales, 80 % des investissements
occidentaux étant concentrés à Budapest. C'est par l'instauration d'une planification régionale, élaborée
à partir de 1995, qu'apparaissent les premières données d'une politique urbaine. Auparavant, l'Etat
semble s'être dégagé de toutes compétences en matière d'urbanisme et de logement, ces questions
n'étant pas considérées comme des instruments politiques prioritaires. Le cadre légal des interventions
en ce domaine est déterminé par la loi sur les collectivités locales de 1990.
Cette loi fonde, entre autres, les possibilités d'interventions en matière urbaine. Le contexte en
explique l'origine : en Europe centrale, après 1989, des lois ont été rédigées suivant les principes de la
Charte Européenne des Collectivités locales. Face au système centralisateur communiste est apparue la
volonté de faire disparaître la forte hiérarchie entre les différents niveaux de la gestion, et de mettre en
relief l'élément de base, la commune. Celle-ci a reçu une autonomie et une compétences large. En
revanche, le niveau intermédiaire de la hiérarchie, celui des départements (au nombre de 19 en
Hongrie), qui étaient les organes décentralisés du parti communiste, a perdu toute légitimité avec le
changement, et ses compétences ont été volontairement limitées.
Dans tous les anciens pays socialistes, la transition a donné naissance aussi à un grand nombre
de communes (par séparation des communes agglomérées pendant la période communiste). En
Hongrie, elles ont vu leur nombre doubler, pour passer à 2920. La commune est donc au centre du
système politique hongrois, et le rôle de l'Etat en matière d'urbanisme n'apparaît, à l'heure actuelle, que
par défaut, ou en négatif, par rapport à celui de ces communes. C'est pourquoi il convient de présenter
d'abord cette loi dans le cadre de l'examen des compétences des différents niveaux politiques et
administratifs en matières d'urbanisme.
A. la loi sur les collectivités locales
La loi XVI/1990 sur les collectivité locales souligne le droit constitutionnel des citoyens des
communes, des villes, des arrondissements de Budapest à la participation directe et, à travers leurs
10
représentants, à la participation indirecte dans la gestion et les décisions locales. Les cellules de base de
la gestion sont les collectivités locales qui ont un pouvoir de réglementation, de gestion de propriété, et
d'économie autonome par le droit à l'imposition des taxes locales, et par la disposition de biens propres
(dont la majeure part est issue du transfert des propriétés publiques de l'Etat vers ces collectivités). Les
élections municipales sont tenues tout les quatre ans. Les membres de l'Assemblée municipale, les
maires de communes et le maire de Budapest sont élus au suffrage direct. Le président de l'assemblée
départementale (équivalent d'un conseil général) est en revanche élu au suffrage indirect, à bulletin
secret, par les élus de l'assemblée.
Sont qualifiées de collectivités locales :
- les 19 départements (ou comtés 6 )
- les 2920 communes
- 173 villes
- 22 villes à statut départemental
- la capitale
- les 23 arrondissements de Budapest.
On notera que 2844 des 3156 collectivités locales comptent moins de 5000 habitants.
Répartition des compétences d'après la loi sur les collectivités.
Les collectivités locales sont à la fois des organismes autonomes gérant librement les affaires
locales, et en même temps les organes administratifs de l'Etat ; elles font partie de l'administration
publique.
Elles ont des devoirs : Les communes sont chargées du service d'eau potable, de l'éducation
(maternelle, primaire et collège), des services sociaux et de santé élémentaires, de l'éclairage public, de
l'entretien des routes locales, de la sauvegarde des droits des minorités.
Pour les départements, les compétences sont moins bien définies. Elles concernent
normalement les services dont l'effet s'étend sur une grande partie ou tout le territoire du département :
l'éducation secondaire et l'éducation primaire spécialisée, les service sociaux de santé. Le département
est aussi chargé de la coordination des tâches relatives à l'aménage ment du territoire. Mais les
collectivités locales ont le droit de prendre en charge ces tâches en accord avec le département, et de
les gérer elles-mêmes ou en accord de coopération intercommunale.
6
Hérités de l'organisation administrative en comiti établie par Etienne Ier au début du XIe siècle, afin de contrer l'influence
traditionnelle des tribus hongroises.
11
Sur la question de l'intercommunalité, la loi est très souple et offre des possibilités assez larges
de coopération, depuis la simple mise en commun administrative de moyens humains et financiers
jusqu'à la fusion politique des conseils municipaux7 . Les stratégies d'intercommunalité sont
encouragées par l'Etat via un fond spécial du budget, et se révèlent de plus en plus nécessaires à
mesure que l'Etat se désengage financièrement du budget des communes, souvent bien trop pauvres
pour entretenir seule une école, voire même pour commander la réalisation d'un pla n d'aménagement
urbain (équivalent à l’ancien POS en France).
Ainsi, en matière d'urbanisme et de logement, la compétence revient essentiellement aux
communes, qui ont pour tâches obligatoires :
- l'aménagement et le développement communal
- la protection de l'environnement bâti et naturel
- la gestion des logements
- les travaux de canalisation et d'assainissement
- l'entretien des routes et des voies publiques
Dans ce domaine, le département a seulement pour compétence de coordonner certaines tâches,
celles liées à la sauvegarde du patrimoine, et celles liées au tourisme départemental.
Un niveau original existe en Hongrie, celui des "villes à compétences départementales"8 , qui
sont au nombre de 22. Ce sont les chefs-lieux des 18 départements (sauf Budapest, qui est le chef-lieu
du département de Pest, mais dispose d'un statut particulier), et les villes de plus de 50 000 habitants
qui en ont fait la demande à l'Assemblée via leur conseil municipal. Ces villes ne dépendent pas
admininistrativement du département, mais ont le droit d'exercer, en plus de leurs fonctions
communales, les fonctions départementales. Elles rassemblent donc toutes les compétences qui ne
sont pas du domaine de l'Etat. L'harmonisation des actions d'une ville à compétences départementales
et du département est prévue par la mise en place d'une commission constituée à parité d'élus des
deux collectivités et présidée alternativement par le maire et par le président du département 9 .
Subsistance du contrôle de l'Etat
L'Etat, malgré son retrait, continue à contrôler juridiquement les collectivités locales. En 1990,
7
Daussin, 1998
Soient Békéscsaba, Debrecen, Dunaújváros, Eger, Györ, Hódmezövásárhely, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc,
Nagykanizsa, Nyíregyháza, Pécs, Salgótarján, Sopron, Szeged, Székesfehérvár, Szekszárd, Szolnok, Szombathely,
Tatabánya, Veszprém, Zalaegerszeg.
9
Daussin, 1998.
8
12
ce contrôle était effectué par des représentants de l'Etat, au nombre de huit (köztársasági megbízott), et
depuis 1994, cette fonction revient aux bureaux d'administration, (közigazgatási hivatal). Le premier
était une fonction d'Etat de haut niveau, son titulaire était nommé sous le titre de secrétaire d'Etat par
le président de la République, sur proposition du premier ministre. Les secrétaires d'Etat se
répartissaient alors huit zones du pays, au moment où s'amorçait la réflexion régionale en Hongrie.
Aujourd’hui, les directeurs d'administration sont choisis sur appels d'offre par le ministère de
l'intérieur. Les bureaux d'administration sont désormais installés au niveau départemental et au niveau
de la capitale. Leur but est d’exercer un contrôle juridique sur les décisions des municipalités. Ils
observent l'adéquation des décisions avec les lois ou la constitution, et peuvent obliger, voir entamer
un procès contre la municipalité.
Au niveau de la commune 10 , le secrétaire de mairie (notaire en hongrois) exerce de fait les
missions de l'Etat central. Il s'agit d'un employé municipal, mais recruté pour une durée indéterminée
(le candidat doit être diplômé de l'Ecole d'administration publique ou de l'université de droit). Il
partage avec le maire la tâche de contrôle de la hiérarchie des normes. Il contresigne conjointement
avec le maire les décisions municipales et doit alerter l'office d'administration public (échelon
déconcentré de l'Etat) en cas de décision illégale. Il détient notamment une autorité de première
instance pour la délivrance des permis de construire. Ce représentant de la légalité reste cependant un
fonctionnaire municipal, proposé par l’assemblée munic ipale, nommé et payé par la mairie, ce qui rend
l’indépendance de ses décisions parfois difficile.
Autonomie financière et fiscalité locale
La loi de 1990 donne notamment aux collectivités locales un budget propre, la gestion des
revenus municipaux, et le droit de l'instauration des taxes locales. L'Etat a abandonné la gestion directe
qu'il effectuait sous le communisme. Les subventions de l'Etat central étaient alors accordées aux
communes d'après les revenus locaux fixés dans les plans financier. En 1990 les principes de
redistribution ont été réformés : les subventions de l'Etat ne sont plus distribuées comme "complément"
des ressources locales, mais selon des quotas définis d'après des donnés statistiques (données
démographiques, institutions présentes dans la commune), ou, pour des subventions spécifiques, sur
appel d'offre. Ainsi, le système a élargi l'autonomie financière des communes, mais l'Etat garde un
contrôle, par la définition des quota.
De manière générale, on note une tendance à la diminut ion de la part des ressources centrales
et à l'augmentation des ressources locales dans les budget des collectivités. La part de l'Etat (quota et
revenus partagés) est passé de 79% en 1991 à 64% en 1999, mais reste donc prédominante dans les
13
budgets munic ipaux. Par ailleurs, le retrait de l'Etat accentue les inégalités entre communes. Des
propositions ont été faites pour que soit prise en compte la richesse relative des collectivités locales
dans la répartition des fonds, mais leur examen est toujours en cours.
La loi de 1990 garantit aux municipalités une autonomie relative et une indépendance
financière. Les collectivités locales ont le droit de réguler les affaires du gouvernement local, de
posséder des biens immobiliers, et d'exercer le droit de propriété (quelques biens ne peuvent être
vendus, comme les espaces publics et certains immeubles), de décider librement de l'usage de leur
revenu, d'instaurer des taxes locales ; elles peuvent faire du commerce, participer à des entreprises, et
établir des règles propres dans la mesure où elles ne sont pas en opposition avec la loi. Mais la
souveraineté des municipalités est limitée par le système de finances locales. Malgré leur droit de lever
des taxes, elle le font peu (sauf pour la taxe sur le commerce) car la mesure est très impopulaire, et
elles restent très dépendantes du pouvoir central. Pour gagner de l'argent, elles font des emprunts et
vendent les biens immobiliers (source aujourd'hui en voie d'épuisement). Dans les dernières années, les
communes ont montré de plus en plus d'intérêts pour des stratégies de développement économique
favorisant le grand commerce et les affaires, et donc l’augmentation des revenus liés aux taxes 11 . Ces
stratégies restent cependant difficile à mettre en place alors que l’expérience professionnelle dans ce
domaine est déficitaire. Un organisme comme la SCET Hongrie, mis en place sur le modèle de son
homologue française, tente ainsi de proposer des montages financiers (reposant sur des structures de
SEM) aux communes souhaitant réaliser des aménagements urbains en s’auto-finançant. Mais là
encore, les faits sont trop nouveaux pour que l’on puisse en tirer un bilan.
Évaluation
En matière de délivrance des permis de construire, l’autorité du secrétaire de mairie est
contestée par de nombreux professionnels, en raison de la collusion des intérêts, irrépréssible dans la
mesure où l’attribution des permis revient finalement à un employé municipal. Des propositions ont
été faites en faveur d’un transfert de ces compétences à des organismes décentralisés de l’Etat, dont
l’indépendance par rapport aux intérêts locaux seraient garantie 12 .
D’autres part, les critiques soulignent que la loi ne définit pas bien les compétences entre les
deux niveaux de l'administration, département et commune, et n'accorde des compétences aux
départements que par défaut, celles que les collectivités "ne peuvent ou ne veulent pas accomplir". De
plus, les problèmes subsistant dans la formation de coopérations intercommunales font souvent
10
Daussin, 1998
Sykora, 1999
12
Entretien avec Gábor Horváth, architecte en chef de Veszprém.
11
14
apparaître le manque d'un niveau intermédiaire entre l'Etat et les collectivités locales.
Le processus est comparable sur certains points à celui de la décentralisation française des
années 80, dans la ligne européenne, et on trouve dans les critiques actuelles faites au système hongrois
un écho de celles qu'ont fait les opposants à la décentralisation en France. Sont ainsi soulignés les
problèmes de mise en place de l'intercommunalité, les problèmes d'échelle (toutes les communes ont
les mêmes pouvoirs quelle que soit leur taille), ou encore les problèmes de la compétence d’élus non
formés en matière d'urbanisme.
En Hongrie cependant, la question est d'autant plus cruciale que le processus a été brutal,
volontariste, et n'est pas ancré dans une habitude démocratique (or l'élargissement des compétences
locales suppose que la démocratie locale s'exerce efficacement). La définition d'un cadre légal n'a pas
suffit à mettre automatiquement en marche des processus de politiques urbaines locales, et le temps
nécessaire à une véritable transition est, dans des domaines comme celui de l'urbanisme, un facteur
déterminant.
B. Le rôle de l'Etat : aménagement du territoire et politique urbaine
Depuis 1989, l'Etat s'est donc retiré des affaires locales en transférant ses anciennes
compétences aux collectivités locales. En matière d'urbanisme, les municipalités sont largement
autonomes. Aussi, c’est par la dimension urbaine de l'aménagement du territoire que se dessine la
politique urbaine de l'Etat hongrois. La seule trace d'incitation de l'Etat apparaît ainsi dans les chapitres
de la loi sur la planification régionale consacrés aux villes.
Selon la Constitution, c'est au Parlement de spécifier le plan de développement régional, et
d'en définir les moyens. Ce plan s'applique à des régions "statistiques", qui représentent un niveau
supérieur à celui des départements, en accord avec les directives européennes 13 . Le développement
régional est orchestré par le Conseil National du Développement du Teerritoire, qui est l'instrument de
l'action de l'Etat. Ce conseil réunit les compétences des différentes administrations concernées. Pour la
préparation de la loi de 1996 ont été ainsi consultés les acteurs du développement local et les
représentants des ministères concernés (Agriculture, Intérieur, Transport, Santé, Budget, etc.). Le
président est le ministre de l'environnement et de l'aménagement du territoire (actuellement ministre de
l'Agriculture et du développement régional) 14 . Le document de base est le Concept National du
13
La loi de 1996 modifiée en 1998 délimite sept régions, définies en fonction du niveau NUTS II dans le système européen :
la Hongrie Centrale, la Transdanubie de l'ouest, la Transdanubie centrale, la Transdanubie du sud, la Hongrie du Nord,
l'Alföld nord, l'Alföld sud.
14
Avant 1989 existait un Ministère de l’urbanisme et du logement. Ses compétences ont été attribuées au Ministère de
l’environnement et de l’aménagement du territoire créé au moment du changement de régime (Környezetvédelmi és
15
Développement du Territoire, qui doit être élaboré tous les six ans.
Un premier concept de développement régional a été instauré par la loi XXI de 1996, révisée
par la décision 35 de 1998 et mise en application par le décret du 15 novembre 1999.
Le Concept National du Développement du Territoire de 1998 définit la politique
d'aménagement du territoire. Dans les objectifs définis dans l'article 2, on retient, pour ce qui concerne
les villes :
"Réduire les différences importantes existant entre la capitale et la province, les villes et les
communes, les régions et les agglomérations développées et celles qui sont défavorisées"
"Engager le développement harmonieux de la structure spatiale et du tissus urbain"
Le Concept National du Développement du Territoire donne donc les lignes générales de la
politique urbaine choisie par l'Etat. Le texte insiste sur la nécessité de résoudre la polarisation unique
du pays, notamment dans l'intérêt de l'économie de marché. Ainsi, les directives sont (article3. 1.a) :
"L'encouragement du développement des centres capables d'innovation"
"L'examen des possibilités de déplacement des organisations officielles et des commerces, des
institutions nationales de la capitale vers des centres provinciaux.
Pour combattre cette polarisation, pour l'équilibre" du pays, il faudrait que soient développés de
nouveaux centres intellectuels, économiques ou commerciaux. Le législateur ne peut en fixer le
nombre à l'avance (entre 5 et 15), et rappelle que le rôle de l'Etat n'est pas de déterminer ce nombre,
mais de soutenir les villes compétitives.
Dans le cadre de ce développement régional, et en matière urbaine, la stratégie adoptée repose
donc sur une approche différenciée en fonction de la taille et de la fonction des agglomérations 15 . Le
réseau urbain, tel qu'il est considéré dans la loi de 1996, apparaît ainsi :
• la capitale.
La loi précise que Budapest ne pourra jouer un rôle international que si elle résout ses problèmes
d'urbanisation.
• Les sièges de département et les villes à statut départemental.
Területfejlesztési Minisztérium (KTM)). En 1998, pour des raisons politiques, le secrétariat d’Etat à la construction et au
développement du territoire se retrouve dans le Ministère de l’Agriculture (Földmüvelésügyi és Vidékfejlesztési
Minisztérium (FVM)). Ce changement est dû à la volonté du nouveau ministre, leader du parti des petits propriétaires. La
traduction littérale serait "Agriculture et développement provincial/rural", mais le ministère donne dans sa traduction
officielle en anglais "Agriculture et développement régional". Malgré cette connotation rurale, liée à des positions
politiques, mais aussi aux possibilités de subventions de la communauté européenne, ce ministère a donc dans ses
compétences la construction, le développement et l'aménagement du territoire et des agglomérations. Le secrétariat d’Etat
chargé de ces questions fonctionne dans la pratique indépendamment, mais cette structure pose cependant le problème de la
définition des priorités de la politique gé nérale.
16
La loi rappelle l'importance du rôle des villes dans le développement régional, et la nécessité d'y éviter
la ségrégation et les tensions. A ce niveau, le constat est dressé que les différences entre les villes se
sont estompées, que plusieurs sièges de département ont atteint les 100 000 habitants (Kecskemét,
Nyíregyháza, Székesfehérvár), et que de nombreuses petites villes sièges de département se sont
développées (Salgótarján, Szekszárd, Veszprém, Szolnok et Zalaegerszeg). De nouvelles villes ont par
certaines fonctions pris l'importance de sièges de département : Sopron, Nagykanizsa, Baja,
Hódmezövásárhely, et peut-être Dunaújváros. La loi engage donc à considérer ces villes en fonction
de leur importance réelle, même si leur statut ne correspond plus à leurs fonctions. Les villes citées
sont celles qui pourraient jouer le rôle de centre de rééquilibrage par rapport à la capitale.
• les autres villes (192 des 218 villes hongroises)
La loi précise que la création de nouvelles villes, comme elle a été faite dans le passé, n'est plus
souhaitable. Pour ce niveau, l'Etat incite à une meilleure coopération entre ces villes et leur
environnement. Une attention particulière devra être apportée au soutien des villes moyennes (entre
10 000 et 40 000 habitants), qui ont été négligées jusqu'ici.
• Le niveau suivant dans le plan d'aménagement régional est le village.
Enfin, le Concept National du Développement du Territoire consacre plusieurs articles à la
protection de l'environnement. Le problème n'est abordé que rapidement pour les villes :
"Dans les régions d'agglomération, établissement d'une politique d'utilisation des sols pour un
équilibre entre le bâti et l'environnement naturel, et la modération des croissances excessives"
Le Concept National du Développement du Territoire prévoit pour son application (loi
XXI/1996) un plan d'aménagement national (Országos Területrendezési Terv), dont une première
version devrait être soumise au parlement en l’an 2000. Ce plan d'aménagement a été préparé par
VÁTI (Agence nationale hongroise pour le développement du territoire et l’urbanisme) sur commande
de l'Etat. Il contient deux parties principales, un plan structurel des espaces, et une réglementation de
l'aménagement du territoire. Ce plan vise à présenter les problèmes spatiaux propres à l'aménagement
du territoire, et les rédacteurs ont défini et cartographié les points forts et les points faibles de la
structure spatiale. Les rôle des villes est évalué en fonction de leur importance dans cette structure
spatiale. Dans les points forts sont ainsi soulignés : la couverture totale du pays par le réseau urbain, le
niveau international de Budapest, le rôle des villes à statut départemental confirmant leur rôle de
centres régionaux, le développement de l'axe nord-ouest/nord-est autour de la capitale, s'inscrivant
dans le développement européen. Parmi les points faibles est relevée l'augmentation rapide des
15
Regional Development in Hungary, 1996.
17
surfaces construites au détriment des zones agricoles et au lieu de la réutilisation du bâti ancien.
La politique urbaine telle qu'elle apparaît au Concept National du Développement du Territoire
et par la suite témoigne des problèmes spécifiques que posent les villes dans l'aménagement du
territoire en Hongrie : Les priorités sont de s'adapter à l'économie de marché, de restaurer d'anciens
sites qui ont perdu l'importance qu'ils avaient dans la société communiste, et de traiter avec le nouveau
problème de l'environnement.
Les modifications principales apportées à ce plan en 1998 (décision 35) sont la participation de
tous les ministères au conseil de développement régional, et le retrait du droit de vote des chambres de
commerce (qui gardent un rôle consultatif), ainsi que l'instauration d'un droit de veto pour les
représentants de l'Etat en charge de la surveillance de la légalité.
L'Etat, par l'intermédiaire de ses représentations décentralisées, réaffirme donc son rôle dans
l'aménagement du territoire, dix ans après que la vague libérale a montré ses limites. De fait, la
politique d'aménagement du territoire et de développement régional est largement et de plus en plus
déterminée par les conditions à remplir pour obtenir les fonds européens. Les régions hongroises ne
correspondent à rien d'autre qu'à un cadre jugé nécessaire dans les normes de la communauté
européenne. C'est en fonction de ces régions que la politique de l'Etat est définie.
En 1999, en matière de développement urbain, rien n'a été modifié. Urbanistes et architectes
interrogés sur la politique urbaine de l'Etat répondent souvent qu'il n'y en a pas. La politique urbaine
s’est d’abord définie en réaction à la planification centralisée, c’est-à-dire dans la volonté d’appliquer
les principes du libéralisme à tous les niveaux. Aujourd’hui, la loi a précisé le système juridique, la
protection de l’environnement est devenue une préoccupation nationale, mais les réalisations et les
projets sont menés assez indépendamment de ces principes réglementaires.
C. Les lois sur la construction (1996-1999) : des outils opérationnels pour une politique urbaine ?
La volonté politique en matière d’urbanisme a été avant tout de rompre avec une tradition de
planification rigide. Des éléments propres à la planification urbaine sont apparus récemment dans des
lois et décret d'application spécifiques : La loi LXXVIII (1997)16 , modifiée par la loi XCV (1999) sur
l'application de la loi l’aménagement urbain et de la construction (loi sur l'aménagement et la
protection de l’environnement construi)t spécifient la répartition des compétences en matière de
formation et de protection de l'environnement construit. Ces lois réglementent les domaines suivants :
16
Mise en application : OTÉK, Országos Településrendezési es Építesi Követelmények, Critères nationaux d'aménagement
18
- planification
- réglementation en matière de construction
- protection du patrimoine construit
- protection des espaces verts
Le Parlement, en vertu de la constitution, doit faire des lois sur la protection de l'environnement
construit, en définissant notamment les critères de l'intérêt public. L’Etat a pour tâche de mettre en
place le système institutionnel de l'Etat en matière de construction, et doit assurer les moyens financiers
de ses compétences. Le gouvernement établit des règles juridiques (depuis 1989, il n'y a plus de
ministère de l'Équipement et du Logement. Le domaine est partagé entre différents ministères :
Finances, Économie, Affaires Sociales, Développement rural et développement régional). Les
collectivités locales ont pour charge la préparation, la révision et les modifications des plans
d'aménagements urbains, dont la teneur est définie dans la loi. Les nouveaux cadres de ces plans
d'aménagements urbains ont été définis en 1997. La loi précédente datait de 1964, et a été donc en
vigueur pendant 8 ans après 1989, et en application de fait, par manque de moyens, jusque dans une
période très récente.
La loi de 1997 définit plusieurs niveaux de plans d'urbanisme :
1/ Une étude préparatoire générale
Il s'agit du Plan d'Aménagement Communal (PAC), qui se substitue à l'ancien Plan
d'Aménagement Général, ou ART (assez semblable au SDAU français, mais en plus détaillé),
qui est adopté par le conseil municipal après enquête publique et consultation des autorités
administratives de l'Etat. Il concerne l'ensemble du territoire de la commune.
Le PAC définit le plan d'aménagement général d'une commune, les zones pouvant faire l'objet
d'une protection particulière, et le schéma de développement d'une agglomération. Il précise les
axes de développement de la voirie et de l'ensemble des infrastructures de la commune. Il doit
être élaboré en fonction des intérêts nationaux et des règles d'urbanisme des communes
limitrophes. Ce document fixe aussi les conceptions à long terme.
2/ Les propositions réglementaires détaillées, apparaissant en deux parties :
a/ Le plan de structure (ou Règlement Communal de Construction, RCC) (anciennement Plan
d'aménagement détaillé, équivalent du POS, avec cependant davantage de prescriptions
d'architecture), qui définit les zonages et la limite entre le territoire interne (aggloméré) et le
territoire externe (environs) de la commune.
Le décret d'application de la loi LXXVIII (1997) précise que les règlements communaux
doivent tenir compte des critères de sécurité et de santé publique, de l'évolution
urbain et de la construction (décret 253/1997). Voir un exemple des normes définies en annexe.
19
démographique, des besoins en logements, des loisirs, de l'éducation, des églises, et
respecter l'environnement construit et l'environnement naturel. Le plan définit les orientations
de développement, et l'utilisation de chaque partie de la ville, en prévoyant les
infrastructures, les coefficients de construction dans chaque zone. Il définit aussi les espaces
publics (voiries, parcs), et leur articulation avec les zones protégées, il montre les zones à
risques dans la ville.
b/ Le plan de réglementation, qui énonce les règles juridiques votées localement. Il est établi
pour la totalité du territoire de la commune, ou par une partie seulement, uniquement dans
les cas suivants :
- création d'une nouvelle zone à construire ou reconstruire d'une zone déjà bâtie,
- zones nécessitant une attention particulière (zones historiques, hôpitaux, etc),
- si les règles locales de construction le requièrent.
Il donne les limites des unités d'espaces constructibles, numérote les îlots en précisant les
densités maximum autorisées, détermine les territoires soumis au droit de préemption. Le
plan de réglementation doit définir la ligne de séparation entre les espaces publics et les
espaces privés. Ceci est une donnée nouvelle en Hongrie, car sous le régime communiste,
équipements et commerces étaient considérés comme espaces publics. Le plan doit aussi
désormais contenir une étude d'impact (circulaire, bruit, pollution) pour tout nouvel
aménagement envisagé.
Dans la pratique, l'application de la nouvelle réglementation est aujourd'hui difficile.
Un document cartographique est obligatoire dans le plan de réglementation dès lors qu'il concerne des quartiers
nouveaux, des rénovations ou des projets spéciaux (établissements thermaux, terrains naturels à protéger). Or ces cartes
doivent obligatoirement se baser sur les cartes officielles établies par le service du cadastre, qui n'est pas à jour depuis 1989
(la déclaration au cadastre est obligatoire, les arrêtés municipaux portant modification des normes locales en matière
d’urbanisme doivent être transmises au Cadastre qui les approuve et dresse les plans correspondants, mais aucune sanction
n'est prévue en cas de non respect de la loi).
Pour les collectivités locales, la mise à jour du plan d'aménagement devient difficile, or ce plan
est une condition pour recevoir les subventions d'Etat nécessaires au développement urbain envisagé.
Les professionnels soulignent aujourd'hui les dysfonctionnements propres à la période de la transition.
De plus, dans un pays longtemps géré selon des modèles de planification économique
centralisée, les métiers de la ville sont des activités relativement nouvelles. Les mairies n'ont pas de
service d'urbanisme spécialisé. Il y a dans les villes importantes un architecte en chef, rarement
secondé par une équipe, mais dont les tâches ne sont pas de réaliser les plans. Les villes confient en
général les plans à des bureaux indépendants, en gardant un droit de contrôle. De fait, la définition des
tâches de l’architecte en chef est parfois ambiguë. Les critiques soulignent que les mairies n’attendent
de lui que d’ajuster un programme économique à une législation urbaine 17 .
17
Voir Locsmámdi Gábor, „A településrendezés szabalyozàsànak hérdéséhez”, dans Urbanisztika 2000, pp. 145-153
20
Depuis 1989, de nombreux cabinets d'architecture privés se sont développés, auxquels font
appel les
collectivités locales pour élaborer leur plans urbains. Certains de ces cabinets sont
directement issus de la privatisation de bureaux d'études d'Etat qui existaient sous l'ancien régime.
Pendant la période communiste, il y avait en effet un certain nombre de bureaux d'études aux
compétences bien définies : bâtiments publics, logements, bâtiments industriels, bâtiments
commerciaux, bureau d'éudes pour la ville de Budapest. VÁTI, fondé en 1950, avait reçu pour
compétence spéciale la conception des études et des plans d'urbanisme pour l'ensemble du territoire
hongrois, sauf Budapest (dont l’aménagement était confié à un autre bureau d’étude d’Etat, BUVÁTI).
VÁTI est le seul bureau à ne pas avoir été privatisé après 1989, bien que l'hypothèse ait été envisagée,
et que sa situation soit restée incertaine jusqu'en 1997. En 1997, le Ministère de l'Environnement et de
l'Aménagement du territoire (aujourd'hui Agriculture et Développement Régional) a décidé de
conserver ce bureau d'études, en réduisant les effectifs, et d'en faire une “ agence ” nationale, financée
à 100% par l'Etat. Actuellement, 80% des commandes de VÁTI viennent du Ministère de l'Agriculture
et du développement régional, et 20% des collectivités locales et divers. VÁTI s'est spécialisé dans
l'application des systèmes d'information géographique, et enregistre, analyse et met à jour les données
de base nécessaires à la planification et à l'aménage ment du territoire. C'est aussi au sein de VÁTI
qu'ont été préparés le Concept National du Développement du Territoire et le Plan National de
l’Aaménagement du Territoire, documents soumis par le gouvernement au parlement. Par ailleurs,
VÁTI, qui gère entre autres les archives des bureaux d'études d'Etat de la période communiste, a
chargé de créer un Centre de Documentation sur l'Urbanisme.
Une loi de 1996 (Loi LVIII) précise que la réalisation des plans doit être confiée à des
professionnels, enregistrés à la Chambre des architectes ou à la Chambre des ingénieurs. Actuellement,
les collectivités locales emploient surtout des ingénieurs pour effectuer les travaux de voiries, etc., mais
les personnels manquent de formation en ingénierie urbaine, et de visions plus larges sur la ville. Il n'y
a pas de formation universitaire spécifique d'urbanisme en Hongrie, mais il existe un cursus
professionnel d’ingénieur d’agglomération. L’urbaniste est celui qui se déclare comme tel, la plupart
du temps architecte ayant quelques années de pratique dans les métiers de la ville. L’architecte en chef
de Veszprém, par exemple, souligne qu’il a dû apprendre le métier d’urbaniste sur le tas, en
commençant à exercer ses fonctions. L’un des combats de l’association des urbanistes est d’instaurer
une accréditation qui permettrait la reconnaissance de la profession et garantirait la qualité des plans.
La Chambre des architectes, très influente, n’est cependant pas partisane de cette orientation18 .
18
Entretien avec Aczél Gábor, 15 mai 2000.
21
L’un des problèmes principaux de la réglementation est que ce sont les secrétaires généraux de
mairie (fonctionnaires, dits notaires), et non pas les maires, qui signent les permis de construire. Ils
sont responsables du respect juridique des activités de la mairie, mais cette garantie n'empêche pas
l'élaboration de plans largement déterminés par les intérêts particuliers. Les plans sont normalement
commandés par la Mairie, mais beaucoup de collectivités, dont les revenus ont diminué avec le retrait
de l'Etat et l'épuisement de la vente des biens immobiliers, n'ont pas les moyens financiers nécessaires.
Les investisseurs mettent donc de l'argent dans les plans (en faisant valoir leurs intérêts). Tout projet
de développement suppose une modification du plan. Cette modification doit être votée par le conseil
municipal, qui peut refuser ou ajourner le nouveau plan, mais c’est là prendre un risque politique, alors
que ce plan a été financé par l’investisseur potentiel. Pour l’achitecte en chef, la situation aussi est
délicate. Il signe en général avant la réalisation du plan un accord avec l’investisseur qui le désengage
des décisions prises par le conseil municipal.
La loi définit le cadre légal de l'aménagement urbain, mais l'urbanisme reste une affaire locale,
et les compétences sont dans les mains des collectivités locales. Par manque d'argent, ou par choix
politique, ces compétences sont de fait très souvent transférées aux investisseurs qui ont l'argent
nécessaire à la réalisation des plans et des projets dans les communes. “ Nous attendons les
investisseurs ” est la phrase qui résume le mieux les politiques urbaines adoptées par les communes
des villes hongroises19 ”. Les professionnels de la ville mettent en avant leurs difficultés à définir et
faire valoir des critères qui pourraient éve ntuellement entraver les logiques économiques : “L’image de
la ville ne dépend pas de l’architecte en chef. Le conseil municipal décide, l’architecte en chef
exécute20 ”.
19
20
Idem.
Entretien avec Horváth Gábor, architecte en chef de la ville de Veszprém, 4 mai 2000
22
II. LE LOGEMENT ET LA CONSTRUCTION
En matière de logement et de construction, la donnée essentielle est le transfert des
propriétés de l'Etat aux collectivités locales, et le passage à la privatisation générale de ces biens.
Dans la perspective de la privatisation, et dans l'esprit de la décentralisation, le transfert des
propriétés de l' Etat a été déterminé par la loi sur les collectivités locales (1990), et par celle du
transfert des biens d'Etat vers les Municipalités (loi XXXIII/1991)21 . En Hongrie, la privatisation
était légale depuis vingt ans, et s'était beaucoup développée à la fin des années 1980. Au moment du
changement de régime, 80 % des logements étaient déjà propriété privée. Le phénomène était
cependant majoritairement rural, l'Etat possédant toujours une grande partie des logements urbains.
A Budapest, la part des logements publics était de 52% en 1990. Elle est passée à 12% en 1999.
Même si la propriété privée n'a pas été une nouveauté en soi, sa généralisation a pour
conséquences des changements fondamentaux, qui sont :
- L'apparition d'un marché immobilier, avec transferts, spéculations, etc.
- La perte du contrôle de l'Etat sur le secteur du logement.
A. Le logement
La privatisation des logements et ses conséquences
La valeur attribuée au logement, considéré comme un droit social pendant toute la période
communiste, explique en partie les modalités de la privatisation, et notamment le rachat des logements
par les locataires occupants à des prix défiant toute concurrence. De plus, la situation spécifique de la
Hongrie a joué sur les modalités de cette privatisation. L'Etat communiste avait commencé à vendre
ses propriétés dans des conditions très avantageuses aux locataires. Durant les années 1980, des prêts
pouvaient être contractés auprès de la banque nationale d'épargne (OTP), prêts à taux d'intérêt très bas
(3%), pour l'accession à la propriété privée. Ils ont surtout concerné les classes moyennes qui n'avaient
pas eu accès aux logements d'Etat. En 1990, il était impossible, dans des perspectives électorales, de
revenir sur ces avantages. La privatisation s'est donc faite dans un premier temps en maintenant les
conditions financières qui avaient prévalu dans les années 1980.
Les propriétés immobilières de l'Etat ont été transférées aux collectivités locales en 1990, avec
pour elles la charge de revendre les logements. L'Etat a défini des règles générales très favorables aux
acheteurs (en priorité les occupants de ces logements). A partir de l'évaluation d'une valeur réelle du
logement (en fonction de critères de surface, de l’état physique et du comfort mais pas de situation),
un prix, toujours très inférieur à cette valeur, pouvait être fixé librement par les collectivités locales. En
21
Comme en Pologne et en Slovaquie. En Roumanie, en revanche, le gouvernement central a vendu directement ses biens.
23
1993, une nouvelle loi sur la privatisation (loi XXVIII/1993) a obligé les municipalités à vendre les
appartements aux locataires qui souhaitaient les acheter. Les mairies ont conservé toute liberté pour
définir les prix, dans un maximum de 50% de la valeur réelle de l'appartement. Entre 1990 et 1998,
alors que les prix des biens de consommation ont augmenté de 400%, les prix dans l'immobilier n'ont
augmenté que de 80% 22 . Depuis 1998, les prix au mètre carré augmentent beaucoup plus vite,
notamment sous l'effet des investissements étrangers, car l'achat d'immobilier en Hongrie
(essentiellement à Budapest) est considéré comme un placement intéressant à l’échelle européenne.
L'augmentation rapide des prix pourrait rapidement modifier la donne.
La logique est la même dans le domaine de la location publique (très minoritaire, la plupart des
logements étant occupés par leur propriétaire. Le taux d’occupation des logements par leur
propriétaires est d’environ 85%). Depuis 1991, les collectivités locales ont le droit de fixer librement
les loyers, mais les ont peu augmenté, d'abord parce que les locataires n'auraient pas les moyens de
payer, et d'autres part parce que les lois du marché se heurtent ici à la résistance des acquis sociaux.
Les droits du locataires restent importants, même si les possibilités d'expulsion existent de plus en
plus. Celles-ci restent d'ailleurs fortement impopulaires dans un pays où le logement a si longtemps
été considéré comme un droit social.
La faiblesse du secteur locatif pose le problème de la mobilité de la main d'oeuvre, qui ne peut
pas se déplacer, car trouver un logement en location dans une ville est difficile. Actuellement, le
marché de la location se redéveloppe lentement, mais, à Budapest, il faut souligner l'existence d'un
parc locatif destiné aux étrangers expatriés et dont les loyers sont inaccessibles pour les classes
moyennes hongroises.
Tableau 1: Typologie des occupants de logements (en milliers)
1970
1980
1990
1996
propriétaires
2017
2435
2714
3366
locataires
993
964
958
366
sous -locataires
16
10
2
0
autres
8
8
14
35
TOTAL
3034
3417
3688
3767
De fait, l'accession à la propriété est aujourd'hui un phénomène généralisé (98% de logements sont privés en 1999).
22
Üzleti 7, 20 mars 2000 [Journal de la Chambre de commerce de Budapest]
24
Mais le nouveau problème que pose le transfert de propriété est celui de l'entretien et de la gestion d'un parc immobilier
devenu privé. En effet, les conditions de rachat ont permis à de nombreux locataires de devenir propriétaires, mais beaucoup
d'entre eux n'ont pas les moyens d'assurer l'entretien des bâtiments de leur logement.
D'autre part, de longues habitudes de gestion étatique rendent la mise en place des associations
de copropriétés souvent délicate et difficile 23 . Le cadre légal a été jusqu'en 1997 celui qui avait prévalu
dans l'ancien régime. Une copropriété était exigée pour toute privatisation. Certes, dans le droit
hongrois, la possibilité de créer une copropriété existe depuis 1977, mais il s'agissait d'une copropriété
qui n'était pas une personne légale, ce qui rendait impossible par exemple la possibilité d'emprunter
pour une rénovation. Le régime de copropriété intégrait en outre un droit de véto. La loi n'a été
modifiée qu'en 1997, mais il y a encore aujourd'hui de nombreuses difficultés de mise en place, dans
un pays où les occupants des lieux n'ont pas eu l'habitude être responsables de l'entretien des
immeubles. Le vote par part, au pro-rata des surfaces possédées, par exemple, est une pratique
difficile à instaurer, qui exige des changements d'esprit importants. L'appel à des services d'entretien et
de gestion se développe, mais reste problématique. Ainsi, par exemple, les municipalités locales
demeurent propriétaires des immeubles invendus et des parties invendues dans les immeubles
privatisés, donc participent à la copropriété, tout en contrôlant souvent les entreprises de maintenance
qui s'occupent des immeubles privatisés.
Une politique du logement ?
Pendant les premières années de la transition, le retrait de l'Etat a été la règle de base en matière
de logement et de construction. Les problèmes d'entretien et de rénovation font apparaître aujourd'hui
la nécessité d'une implication plus grande des gouvernements dans les politique de logement et de
réhabilitation urbaine.
Les principes
Dans le plan de développement régional de 1996, l'Etat souligne son engagement dans la
politique du logement. Le logement est considéré comme un facteur important du développement
régional. Une attention particulière doit être portée à la dispersion régionale des constructions et des
rénovations, et à l'allègement des différences régionales de manière indirecte (prêts, aides, en accord
avec l'économie de marché). Sur le long terme est exprimée la volonté d'achever un système autonome
de logement. L'Etat souhaite stimuler de nouvelles constructions et encourager la modernisation du
parc de logements existants.
Les orientations de la décision 35 de 1998 sont la conséquence du constat suivant : l'ancien
25
rôle de l'Etat en matière de régulation des crédits et des prêts au logement a été pris en main par les
collectivités locales et le marché, ce qui entraîne une augmentation des inégalités, puisque le rôle
redistributeur de l'Etat ne fonctionne plus. L'Etat doit donc reprendre son rôle :
Le devoir d'une politique du logement est de stimuler la construction et la rénovation, de créer un
système de logement s'autofinançant grâce aux aides au crédits, et d'aider les groupes sociaux
défavorisés. La réhabilitation des logements, la rénovation des zones d'habitats dans les aires
industrielles, et la rénovation des monuments historiques demandent un traitement particulier (article
IV. 2). 24
Le décret dit encore la nécessité de développer des programmes particuliers pour le logement,
et d'harmoniser l'utilisation des ressources de l'Etat et celles des collectivités locales.
Une politique de financement du logement
La situation actuelle est celle d'un relance d'une politique sociale, dans l'esprit de cette loi, mais
limitée pour l'instant à une politique de financement de l'accession à la propriété. Il n'y a pas de
logement social en Hongrie, mais seulement des aides différenciées aux remboursement des prêts.
Depuis le milieu des années 1990, l'implication des gouvernements dans les politiques de
logement ne peut donc se mesurer qu'aux politiques de financement mises en oeuvre. L'Etat a choisi
de favoriser l'accession au logement des familles nombreuses. La politique du logement est fortement
liée à une politique nataliste. Le principe est que l'aide au remboursement des prêts est soumise à
l'arrivée d'un deuxième ou troisième enfant dans la famille. Des accords avec des banques et des
mesures circonstancielles ont été mises en place, mais fonctionnent mal, souvent en partie à cause de
la mauvaise publicité qui en est faite, et de l'adaptation difficile à l'économie de marché, tant pour les
prêteurs que pour les emprunteurs.
Prêts et aides au logement
Dans un premier temps l'accent a été mis sur la construction de logements neufs. En 1994, les
prêts pour des maisons existantes ou des réhabilitations n’ont plus reçu d’aide, et l'aide directe pour
une nouvelle construction a été divisée en deux. Les aides de l' Etat étaient principalement des aides de
remboursement au prêt, le gouvernement ayant passé des accords avec les organismes bancaires.
D'autres mesures, strictement bancaires, accompagnaient ces prêts au logement. Ainsi, en mars 1994,
la banque OTP proposait une option à ses emprunteurs, donnant la possibilité de différer une partie
du remboursement. L'option a été proposée à certains, mais les équipes d'OTP l’ont mal expliqué.
23
Banks, "Privatized Housing...", 1996.
26
800 prêts ont été faits selon ce paiement différé en 1994. Ils ont principalement attiré les familles
attendant un enfant supplémentaire, pour qui le prêt différé devenait très intéressant au moment de la
naissance de l'enfant.
Les conditions ont été modifiées en 1995 en raison des pertes importantes. Les aides restaient
limitées à la construction du neuf, mais l'aide de l'Etat ne concernait que de petites sommes, et s’est
concentrée de fait à la campagne, là où la construction n'etait pas chère. Ainsi, l'argent est revenu à
des personnes qui auraient acheté de toutes façons une maison. Dans son rapport pour l'agence
américaine de développement, Diamond souligne qu'il s'agit d'un gâchis. De plus, lier les fonds à la
construction d'une nouvelle maison n'est pas une manière de faire du logement social25 .
En novembre 1996, un comité d'experts a été réuni pour réexaminer les possibilités d'une
politique d'aide au logement 26 . Le comité a conclu qu'il n'y avait pas de pénurie quantitative de
logement en Hongrie. Les aides pour les nouvelles constructions doivent donc être supportées (voire
remplacées) par des subventions équivalentes pour les collectivités locales, destinées à aider le
logement des plus pauvres. Le gouvernement n’a rien voulu faire avant les élections. Pendant la
campagne électorale de 1998, tous les partis ont insisté sur le logement, en promettant des crédits
pour ce secteur. Après les élections, on est revenu sur ces promesses. Le seul changement réside dans
une réorganisation de la politique du logement, la stratégie revenant au ministre de l'Économie, le
budget détaillé au ministère des Finances. Ils se sont engagé à travailler suivant les indications du
comité d'experts.
Parallèlement, le système bancaire s’est diversifié. En 1997, une nouvelle politique est mise en
place avec la banque d'Epargne, sur le modèle du Bauspar autrichien et allemand. La banque offre des
taux d'intérêt très bas. Surtout, le crédit peut être utilisé non plus seulement pour des nouvelles
maisons, mais pour tout type de réhabilitation, ce qui constitue une nouveauté en Hongrie. Mais le
système est surtout utilisé jusqu'à présent comme un moyen d'épargne.
Le problème permanent est que ces systèmes de prêts ne semblent pas rencontrer la faveur des
acheteurs potentiels. Le phénomène apparent est la diminution du rôle des prêts : alors que dans les
pays occidentaux, le prêt pour le logement représente 80 %, en Hongrie, il est de moins de 10 %. Estce lié au comportement des banques, aux réticences à l'emprunt et l'endettement ? Les interprétations
sur ce constat varient. Hegedûs et Várhegyi27 contestent l'explication de Diamond sur le fait que les
24
Décision 35/1998 (III. 20)
Diamond, 1999
26
Diamond, 1999
27
Hegedüs et Várhegyi, 1998
25
27
Hongrois auraient de l'aversion à emprunter. Le problème est que ceux qui ont besoin d'un prêt ne
peuvent pas se le permettre, car ils n'offrent pas les garanties nécessaires. En effet, les principales
réticences des banques sont le manque de garantie pour les clients insolvables. Et le système des prêts
hypothéqués fonctionne mal, car les emprunteurs potentiels ne sont pas intéressés, et parce que le prix
actuel des logements n'est pas considéré comme une garantie suffisante par les organismes prêteurs.
Ainsi, la privatisation a ouvert au modèle d'un logement déterminé par l'économie de marché.
En même temps, le taux de construction a baissé, le stock de logements a continué à se détériorer, les
problèmes de maintenance sont apparus, les dépenses dans l'entretien ont grevé les revenus des
propriétaires et les arriérés dans le logement sont devenus un problème social. Ces constats mettent
en lumière les limites de la politique de logement telle qu'elle a été menée jusqu'en 1999. A l'heure
actuelle, de nouvelles mesures sont proposées.
Des mesures en faveur du logement social ?
La loi de finances 2000 présente un chapitre logement, ayant pour objectif l'aide aux
remboursements des intérêts des emprunts pour l'achat de logements. La part du budget central dédiée
à l'achat de logements neufs augmente de 43 à 60 milliards (HUF). Un changement majeur est que le
nouveau système vise à aider non pas seulement le logement neuf, mais aussi l'achat dans l'ancien, et
la rénovation pour ceux qui ont acheté plus tôt. 3% des aides du budget central seront accordés aux
prêts hypothéqués. Le gouvernement souhaite conclure un accord avec les banques sur les intérêts des
aides, si les banques s'engagent à n'utiliser cet argent que pour des locations résidentielles. D'autre
part, une aide sera accordée à la construction de nouveaux logements. L’Etat apportera 50% des
intérêts d'un prêt pour financer la construction de la première maison d'un jeune couple marié, et 40%
pour les autres dans les cinq premières années du prêt (puis diminution dans les cinq années suivantes,
à 25%). Les aides standards pour les investissements résidentiels sont aussi modifiées. Jusqu'ici, une
aide fixe étaient allouée, dépendant du nombre d'enfants. Pour 1999, les dépenses assignées à ce but
seront de 35 milliards (HUF), 30% de plus que l'année précédente. Les collectivités locales apporteront
10% sur leur propre ressources. Les collectivités locales attribueront les fonds en fonction des
ressources familiales.
La loi est présentée par le gouvernement comme un programme de logement social. Ces
mesures ont été mises en application par le décret gouvernemental du 1er février 200028 . Leur vocation
principale est d'aider aux remboursements des intérêts des emprunts pour l'achat de logements, et les
moyens sont doubles : Il y a un volet d'aide au rembourseme nt, et une "aide sociale" spécifique,
28
réservée aux familles qui s'engagent à avoir un enfant supplémentaire. Pour bénéficier de ces emprunts,
il faut présenter des garanties de remboursement, acheter au prix moyen fixé par la loi (correspondant
au prix moyen réel) et selon les normes établies pour le nombre de personnes par pièces. Certaines
aides sont à la discrétion des collectivités locales (aide à la construction, aide réservées aux familles
dans le besoin), des aides ont aussi été prévues pour permettre aux copropriétés d'emprunter pour
des travaux de rénovation29 .
Selon les premières estimations 30 , le principal problème de cette loi porte sur les conditions à
remplir pour obtenir un prêt, conditions bien largement au-dessus du niveau moyen de revenus. Dans
le premier mois de son application, seuls 25% des clients qui se sont présentés dans les banques pour
obtenir ces prêts remplissaient les conditions. Parallèlement, les prix à la construction ont augmenté de
8 à 10% depuis le lancement des prêts.
La nouvelle loi prend des orientations nouvelles par l'élargissement des types d'aides
disponibles, et notamment la prise en compte des problèmes de rénovation et de réhabilitation du parc
de logements existants. En matière de "logement social", aucune mesure décisive n'a été cependant
engagée. Il est bien sûr trop tôt pour évaluer l'efficacité de ces nouvelles orientations, mais les
premières analyses montrent que les conditions d’accès à ces prêts et l'augmentation parallèle des prix
rendent le système très restrictif.
Parallèlement à cette modifications du système d'aide, de nouveaux mécanismes de prêts
hypothéqués sont lancés. Les professionnels de la construction espèrent une augmentation de la
densité des logements familiaux d'un caractère plus urbain, dans des immeubles offrant des surfaces
suffisantes pour des familles, et l'extension des possibilités de location (non plus limitée aux villas de
prestige). La question reste de savoir si ce type de développement ne concernera que Budapest, ou
aussi d'autre villes, notamment dans l'aire métropolitaine.
28
Népszabadság, 15 janvier 2000
Voir le tableau complet des conditions de prêts en annexe, au moment de la mise en application de la loi (Népszabadság ,
15 janv 2000)). Ces conditions ont été révisées à plusieurs reprises dans les six premiers mois d’application, dans le sens
d’un assouplissement (par exemple : augmentation des sommes prêtées, suppression des limites d’âge).
30
Üzleti 7, 20 mars 2000 [Journal de la Chambre de commerce de Budapest]
29
29
B. La construction
Les grandes lignes du développement et de la régulation sont spécifiées dans la nouvelle loi sur
la Construction de 1997. Des plans doivent être approuvés et des permis de construire obtenus pour
tout projet de développement. Le code civil hongrois détermine, pour l’essentiel, les règles présidant à
la conclusion et à l’exécution des contrats de construction. Les permis sont délivrés par les service de
la construction des municipalités. L'application doit être conforme au plan d'aménagement local, et la
procédure englobe des permis particuliers pour l'eau, l'électricité, le gaz etc. Une évaluation de l'impact
sur l'environnement doit être faite pour les grands projets de développement, qui sont définis dans la loi
de la construction. La protection et la conservation des bâtiments historiques est régulée par des
autorités indépendantes des collectivités locales.
De manière générale, la collectivité locale est chargée de préparer un plan d'aménagement
urbain, mais le manque d'argent conduit souvent à des compromis avec les investisseurs privés
intéressés à la modification du plan, et qui en paient la réalisation, en précisant leur desiderata...
L'attrait de la taxe professionnelle est déterminant dans la manière dont les collectivités locales cèdent
leur autorité pour les plans d'aménagement urbain.
Dans le domaine de la construction, le contournement de la loi reste une pratique assez large.
Ainsi, la loi sur les marchés publics (XL/1995) stipule que l'Etat, les collectivités locales et tous les
organismes qui reçoivent des subventions publiques doivent lancer un appel d'offre avec cahier des
charges pour toute activité de construction. Cependant, il est fréquent que pour des marchés
importants, l'Etat ou les collectivités locales créent une société commerciale dans ce but, qui, elle,
n'est pas dans l'obligation de lancer un appel d'offre.
Dans le domaine de la construction, une donnée essentielle est la baisse de la population
depuis 1980. Budapest et les principales villes du pays ont perdu des habitants. Seule l'aire
métropolitaine du Budapest échappe à cette tendance, avec une population en augmentation de 9%
entre 1990 et 1998, du fait de l'émigration depuis le centre de Budapest, mais aussi depuis les autres
régions hongroises 31 . La plupart des gens qui quittent Budapest s'installent dans des maisons
individuelles dans les communes de l'agglomération, selon un processus classique de suburbanisation.
Depuis les années 1980, la construction de maisons individuelles autour des villes a contribué à
renforcer le caractère villageois de nombreux faubourgs de Budapest et des autres villes du pays, les
grands ensembles ne constituant que des quartiers délimités de ces banlieues. Aujourd'hui, la
construction privée de maisons individuelles est toujours importante.
31
Biggeorge's Property Watch, issue 1/2000; Gábor Soóki-Tóth, Bernadett Bedocs, "Housing Market", pp. 4-5.
30
Mis à part une légère croissance du nombre de constructions dans l'agglomération de Budapest,
aujourd'hui stabilisée, le nombre global de logements construits baisse continuellement depuis 199032 .
Le parc de logements était de 3 542 418 en 1980, de 3 853 288 en 1990 et de 4 047 813 en 1999. La
taille moyenne des logements a augmenté. Durant cette même période, le nombre de personnes par
logement est passé de 3,02 à 2, 69 puis à 2,49 en 199933 .
Tableau 2 : Nombre de constructions pour 1000 habitants, 1990-1998, Budapest, agglomération, Hongrie 34
Le marché du logement est aujourd'hui principalement le fait de la construction privée. Le
déclin de la construction publique avait commencé dans les années 80, en raison de coupes dans le
budget de la construction d'Etat, et il s'est confirmé après 1990.
Dans la capitale, la part de la construction privée correspond en général à la construction de
parcs résidentiels, avec maisons particulières pour classes aisées. Ainsi, la part des logements
construits par les collectivités locales et par l'Etat est quasiment inexistante en 1998, alors que celle
des sociétés privées et des personnes privées est en augmentation relative constante.
Environ 70 000 sociétés privées travaillent aujourd'hui dans le secteur de la construction, et
l'industrie du bâtiment représente 6% du PNB hongrois. La très grande majorité de ces entreprises de
construction sont de petites entreprises (63 551 entreprises de 10 employés ou moins, seulement 23
entreprises de plus de 300 employés). Le rôle de l'Etat en matière de construction de logement à
l'échelle nationale est quasiment nul.
32
Népszabadság, 21 juill 1999
Year Book of Housing Statistics, 1999
34
Biggeorge's Property Watch, issue 1/2000; Gábor Soóki-Toth, Bernadett Bedocs, "Housing Market", pp. 4-5.
33
31
Tableau 3 : Nombre de logements construits en 1991 et 1998, par maîtres d'ouvrage35
dans le pays
à Budapest
Personnes privées
86%
61%
Entreprises privées
12%
32%
Collectivités locales
2%
5%
Etat
0
2%
Globalement cependant, on constate une baisse importante du nombre de logements (6985
nouveaux logements construits en 1990, 2945 aujourd'hui). L'arrêt des constructions est plus fort à
Budapest qu'au niveau national, et plus faible dans l'agglomération qu'à ce niveau national, mais
comparés aux niveaux d'Europe occidental, ces taux de constructions restent bas36 . Selon les
professionnels (fédération professionnelle nationale des entrepreneurs de la construction), il faudrait
atteindre le niveau de 40 000 constructions par an pour approcher les standarts européens ; rythme
encore jamais atteint à ce jour.
Le secteur de la construction est surtout concerné aujourd'hui par les réalisation de bureaux et
de commerce. Dans ces domaines, le rôle de l'Etat est minime. Dans le secteur de la construction, les
acteurs sont essentiellement les investisseurs étrangers.
L'influence de la
construction
construction et de la propriété commerciale, le rôle des investissements étrangers dans la
Sykora37 montre que la propriété commerciale détermine aujourd'hui largement l'usage des
espaces urbain en Europe Centrale. Le développement de la propriété commerciale est l'un des
vecteurs les plus importants et les plus puissants de la transformation des villes communistes en
villes capitalistes. L'immobilier est aussi un aspect important de l'investissement commercial. Le
principal développement est celui des bureaux. La construction de nouveaux immeubles commerciaux
et la rénovation dans l'ancien a déjà causé les changements les plus importants dans la structure urbaine
de ces villes.
La dynamique est venue d'abord de la demande de bureaux dans les centres villes. Le
commerce, la distribution, l'entreposage des marchandise se sont développés ensuite dans les zones
suburbaines. Ce sont principalement les firmes étrangères qui sont à la fois productrices et
consommatrices de nouveaux espaces commerciaux de qualité. Elles rencontrent cependant des
35
Year Book of Housing Statistics, 1999.
Biggeorge's Property Watch, issue 1/2000; Gábor Soóki-Toth, Bernadett Bedocs, "Housing Market", pp. 4-5.
37
Sykora, 1998
36
32
difficultés, en raison de la méconnaissance des procédures d'aménagement et des lois, et du lent
développement des bases légales de l'immobilier commercial.
Les bureaux
La Hongrie, est, en Europe Centrale, la première destination des investisseurs, et Budapest
concentre plus des 2/3 des investissements étrangers faits dans le pays. Le marché des bureaux à
émergé en 1990. Il y a deux secteurs principaux dans ce marché : celui des bureaux qualité
internationale (catégorie A), et celui des espaces récupérés (catégorie B). Le développement du
premier secteur est conduit par les clients internationaux, alors que le second les attire plus
difficilement.
Dans les années 1990, la demande est venue principalement des entreprises étrangères. Pour
limiter la prise de risque, elles ont dans un premier temps cherché à louer des espaces. Mais la
saturation a été rapide, et a conduit à la construction. 95% de la construction de bureau de standing
international a ainsi été financée par l'étranger.
Le marché est dominé par les Autrichiens. Le déficit d'investissements locaux est considéré
comme un obstacle au développement, mais les banques hongroises hésitent à prêter pour l'achat
commercial. En général, la supervision et les travaux sont eux-mêmes l'oeuvre d'entrepreneurs
autrichiens ou allemands, et les matériaux de construction aussi. Les utilisateurs principaux sont les
compagnies étrangères et les joint ventures. Jusqu'en 1996, la demande correspondait à l'installation de
nouvelles compagnies. Depuis, elle est due à la croissance de celle-ci.
La construction de bureaux concerne principalement la capitale. Le marché s'est d’abord
concentré dans le quartier traditionnel de bureaux, à Pest, entre Szent István körút - József körút et le
Danube. Au centre de cette zone se trouve la zone des bureaux du 5e arrondissement, qui est délimitée
par Károly körút - Múzeum körút. Le 5e arrondissement concentrait déjà la majorité des
administrations, des banques, et aussi des magasins. Les travaux de rénovation ont été très importants
dans cette zone, les entreprises étrangères investissant aussi dans la réhabilitation des anciens
immeubles. Actuellement, de plus en plus, il semble être reconnu que le centre de Budapest n'est pas la
meilleure place. Un nombre croissant d'entreprises préfèrent avoir un accès facile et des parkings,
ainsi que des loyers ou des coûts de construction moins chers. La décentralisation dans l'aire
métropolitaine de Budapest a commencé 38 . Váci út, qui part de la frontière du 5e arrondissement pour
conduire jusqu'à Vác, représente la première voie de développement pour le marché des bureaux, et
concentre aujourd’hui 66 900 m2 des 810 800 existant à Budapest39 . La seconde aire de
38
39
Ako G. Washio, “ The out-of-towners ”, Budapest Buisness Journal, VII/12, June 2000.
Colliers International Kft, Annual Market Report, 1999.
33
développement rapide est Budaörs, à 10 km du centre, où se construisent de plus en plus d’immeubles
de bureaux (Tetrapark, Artonyx) où s’installent les sièges d’entreprises nouvellement implantées, mais
où déménagent aussi des bureaux qui étaient auparavant situés dans le centre (Pannon GSM par
exemple à Tetrapark). La nécessité d'être dans le centre-ville n'apparaît vraiment que pour les banques
et les services commerciaux. Les prix de location sont déteminants dans le choix de l’installation en
banlieue, tout comme peut l’être la faible valeur de la taxe professionnelle fixée par les collectivités
locales qui souhaitent attirer les investissements. (Après avoir atteint le pic de 60 DM le m2 par mois
au milieu des années 1990, les prix des bureaux se sont stabilisés 30/35 DM en moyenne au premier
semestre 2000, avec une différence de 10 à 15 DM au m2 par mois pour des bureaux similaires dans
le centre et en banlieue). L'éloignement géographique n'est plus considéré comme une contrainte, et
même si le projet de métro qui conduirait à Budaörs est aujourd’hui stoppé du fait des luttes politiques
entre la mairie de Budapest et le gouvernement, les employeurs, en instaurant des services privés de
bus pour leurs employés, entament peu la marge de bénéfices qu’ils font en décentralisant leur
bureaux.
Le boom des centres commerciaux.
Depuis la deuxième moitié des années 1990, c'est le développement des grands centres
commerciaux qui constitue le secteur le plus dynamique de la construction, et le plus déterminant
pour les changements formels et architecturaux dans les villes hongroises.
En 1996, la ville (et les arrondissements à Budapest) détenaient encore la majorité des petits commerces dans
les rues commerçantes. Les locations se fais aient selon des modalités particulières (bérleti jog), qui ont été petit à petit
transformées en loyers normaux, sauf quand les occupants préféraient acheter leur magasin. La plupart des commerces
sont situés dans le centre ville, à Pest, à l'intérieur des boulevards circulaires. Les magasins installés dans des
immeubles anciens ne peuvent changer leur architecture interne. Quelques -uns ont été construits dans les nouveaux
immeubles commerciaux. Mais le phénomène marquant des cinq dernières années est le dé veloppement rapide des
centres commerciaux.
En effet, plusieurs immenses centres commerciaux ont été construits en centre ville, parfois
associés à des projets urbains de grandes envergure. Ces constructions sont les marques les plus
évidentes et imposantes des changements dans les villes hongroises depuis 1989. C'est le cas par
exemple du West End City Center, projet d’une joint venture hungaro-canadienne qui a construit un
centre commercial en plein centre ville, le long de la Gare de l'Ouest, sur un terrain vendu par les
Chemins de fer hongrois. Le centre commercial a ouvert en novembre 1999. Une partie de la gare a été
agrandie dans le cadre architectural du centre commercial. Car le programme ne se limite pas au centre
commercial à proprement parler. Des immeubles de bureaux sont en construction de l’autre côté de
Váci út. Le projet prévoit aussi le développement d'une nouvelle ligne de chemin de fer reliant
34
l'aéroport à la gare (et donc au centre commercial), pour une meilleure désserte du centre ville depuis
l'aéroport international de Budapest.
Il y a aussi de plus en plus de centres secondaires de commerces aux noeuds de
communications à Budapest, et notamment aux jonctions d'autoroutes (M0 et M1). Une grande partie
appartiennent à des groupes étrangers (IKEA, Auchan, Cora). Ces centrales d'achat profitent de terrains
disponibles bien reliés au centre par la route. Le groupe Cora Hypermarket prévoit pour 2002 la
construction d’un magasin de 10 000 m2 à Kecskemét, dans le centre de la Hongrie, accessible par
l’autoroute M5.
Le succès de ces centres commerciaux, dont la fréquentation ne cesse d'augmenter, ouverts
souvent 7 jours sur 7, et devenant parfois les lieux d’une certaine forme de sociabilité dans la ville,
laissent aux investisseurs qui ont misé sur ce type de développement, un potentiel de marge
bénéficiaire pour les années à venir.
La concentration des entreprises dans le centre produit une certaine revitalisation, mais créé
aussi de nouveaux problèmes. A Budapest, le manque de places de stationnement est crucial, et la ville
a atteint une réelle saturation. Une tendance à la décentralisation des commerces est aujourd'hui
amorcée 40 . Les règles du marché sont ici déterminantes, et les collectivités locales n'hésitent pas à
adapter leurs taxes pour rendre de nouveaux terrains attractifs. Dans cette mutation, le rôle des
autorités et de l'Etat est très secondaire (voire inexistant). Les études d'impact réalisées au moment de
la construction du centre commercial de West End avaient, par exe mple, montré que la construction
d'un centre commercial dans cette partie de la ville ne pouvait qu'aggraver les problèmes de circulation
déjà important à ce carrefour, mais aucun moyen légal ne pouvait en faire empêcher la construction,
après que le plan d'occupation des sols a été modifié en fonction de ce projet par la mairie de
l'arrondissement concerné (VIe).
40
Cette tendance bien connue des capitales occidentales n'est pourtant pas générale en Europe Centrale. A Varsovie, par
exemple, subistent dans le centre ville de très grands espaces vides, convoités par les investisseurs commerciaux.
35
III. L'urbanisme en pratique. Quelques cas d'aménagements urbains
Depuis 1989, les problèmes urbains sont posés et résolus au niveau local, c'est-à-dire
municipal. Il n'y a pas de politique urbaine générale, mais des réponses au cas par cas, avec
l'intervention d'éléments extérieurs aux municipalités.
Les acteurs du développement urbains agissent en fonction du cadre législatif décrété par
l'Etat, mais avec une large marge de manoeuvre, résultant à la fois de la loi (le principe de l'autonomie
des collectivités locales) et des circontances actuelles : le cadre réglementaire, en cours d'élaboration,
est trop peu défini pour constituer un carcan solide. Aujourd'hui encore, les municipalités fonctionnent
souvent sur d'anciens schémas. La loi est récente et ses principes d'application posent problème. Les
pratiques urbaines sont donc à prendre en considération en regard du cadre réglementaire. Elles
montrent les questions qui se posent et les réponses circonstancielles apportées au cas par cas par les
collectivités locales.
Appliquer la loi : mise en pratique et problèmes, l’exemple de Veszprém
Dans le domaine de l’urbanisme, la transition est encore en cours, et l’application de la loi
pose des problèmes techniques et matériels que les responsables de l’aménagement du territoire et du
développement des villes soulignent avec insistance.
A Veszprém, ville de 65 000 habitants à 100 km de Budapest au nord du lac Balaton, site
touristique et ville de services, anciennement largement consacrée à la chimie et aux activités
militaires, et aujourd’hui spécialisée dans les services, l’architecte en chef souligne les difficultés
d’adaptation aux nouvelles mesures gouvernementales. Le dernier plan d’aménagement de la ville date
de 1994, et a été élaboré en fonction des anciennes normes. Comme toutes les collectivités locales,
Veszprém, en vertu de la loi sur les Constructions de 1997 doit réviser son plan avant 2003. Le
problème est que la loi est inapplicable en raison du manque de moyens financiers des mairies. De
plus, elle n’a pas pris en compte les nécessaires réajustements d’une période de transition, au cours de
laquelle il faut inventer de nouve lles solutions. Chaque responsable doit mettre en place sa propre
méthode d’élaboration. Ainsi, l’architecte en chef de la marie de Veszprém, Gábor Horvaáh, a d’abord
commandé des études détaillées à une cinquantaine d’experts pour constituer un premier document, le
concept de développement de la ville. L’ensemble des rapports, concernant tous les domaines de la vie
socio-économique, a constitué une somme de 500 pages, difficilement utilisable comme telle.
L’architecte en chef a donc ensuite mandaté un bureau d’études afin d’obtenir une synthèse dressant un
état des lieux de la ville. Ce nouveau document, d’une cinquantaine de pages, a été envoyé aux élus,
36
aux fonctionnaires municipaux et aux différentes institutions de la ville. Leur remarques ont été prises
en compte pour l’élaboration du document final qui devrait être voté par conseil municipal en juin
2000. A partir de l’automne sera lancé le plan d’Aménagement urbain, qui doit donc être totalement
refondu en vertu de la loi de 1998. Ici encore, l’architecte en chef doit faire appel à un bureau d’études
extérieur aux services de la ville. Le responsable apprécie la possibilité de concertation qui s’offre aux
différentes étapes de l’élaboration du plan d’aménagement, mais déplore le manque de critères de
choix dans la loi, et le fait que cette période transitoire n’ait pas été prise en compte. Pour les projets de
développement actuels, il procède par “rempiècements”, c’est-à-dire en faisant faire des plans
d’aménagement locaux, pour les parcelles à modifier, en fonction des critères de la nouvelle loi.
Cependant, de nombreuses incohérences se font jour, sans que personne n’ait de solutions immédiates.
L’architecte en chef travaille aussi avec le représentant de l’état au sein de l’office d’administration,
organisme décentralisé, pour régler les questions juridiques. Mais le constat reste mitigé : “ Nous
sommes dans une période transitoire qui n’est pas définie par la loi. Il y a souvent autant de solutions
que de projets ”.
Pour la réalisation concrête des plans, l’un des problèmes principaux réside dans la prise en
compte des intérêts économiques. Comme les ressources propres de la mairie ne permettent pas de
financer les plans, ce sont les investisseurs qui souhaitent obtenir des modifications qui paient, et qui
obtiennent donc les modifications demandées. L’architecte en chef le déplore, en soulignant que les
décisions prises dans cette logique négligent souvent l’évolution de la ville sur le long terme. Les
pouvoirs de l’architecte en chef sont alors très faibles. Ainsi par exemple, lorsqu’une entreprise de
grande distribution comme Tesco annonce son implantation dans la ville, avec promesses d’emplois et
apport financier via les taxes locales, lorsqu’un numéro vert mis à disposition de la population
plebisicte le projet, la question pour l’achitecte n’est plus de savoir si le projet est acceptable ou non
d’un point de vue urbanistique, mais plutôt de savoir comment il va faire valoir ses critères pour la
meilleure protection possible de l’environnement : “La question ne se décide pas au niveau de
l’aménagement, mais au niveau politique. ” Même si le rôle de l’architecte en chef peut être important
au moment des négociations entre la ville et l’investisseur, son avis est essentiellement consultatif.
Cela ne veut pas dire que l’influence du secteur économique soit nécessairement néfaste : “ A
Veszprém, les projets de développement émanant de multinationales pour l’industrie ou le commerce
ne sont pas ceux qui posent le plus de problèmes. Ce type d’investisseur agit en fonction de ses propres
normes, souvent aujourd’hui tout à fait acceptables, tant en matière de respect de l’environnement que
du point de vue architectural. Le projet de l’usine Valéo en cours d’implantation est par exemple un
très bel ensemble architectural, bien intégré à la ville. Nous rencontrons plus de problèmes avec les
PME hongroises ”.
37
Quelques cas
Quelques cas d'aménagements urbains font apparaître les problèmes spécifiques de la Hongrie
des années 1990, relatifs à l'héritage de la période communiste. Nous retiendrons trois axes : Le
problème de la reconversion des villes industrielles, le développement touristique et la protection du
patrimoine historique, l'intégration des processus démocratiques dans la planification urbaine.
Le problème de la reconversion des villes industrielles
Le passage à l'économie de marché et la nécessaire réadaptation économique ont plongé les
villes industrielles hongroises dans une crise profonde. Le problème est connu des pays occidentaux,
mais il se pose ici avec une acuité d'autant plus grande que de nombreuses villes n'ont été construites
qu'en fonction des intérêts de l'industrie lourde. Le cas de Ózd illustre cette situation.
• Ózd
Ózd est située au nord-est des Bükk, à la frontière slovaque. La ville compte 42 000 habitants,
et l'agglomération 78 000. C'est la deuxième ville du département, qui a été développée sur l'industrie
lourde. Le site est assez particulier. Il s'agit d'une vallée où ont été réunis plusieurs villages. La ville
d'aujourd'hui est un immense village-rue, avec l'usine et ses deux sites principaux, comme un banc de
sable au milieu de la ville.
Le dernier plan de développement urbain qui datait de 1986, était fondé sur l'idée d'un
développement industriel. Il comprenait notamment des programmes de développement économique et
industriel, et le renforcement de la fonction du centre d'Ózd. La régulation des faubourgs n'était pas
prise en compte. En 1996, la mairie commande une révision générale du plan au bureau d'étude Studio.
L'étude préliminaire fait apparaître les problèmes liés à la disparition de la métallurgie :
- instabilité économique, manque d'activités diversifiée
- augmentation du chômage
- problèmes sociaux et de minorité
- effet des changements qualitatifs sur la population
- résidus industriels abîmant l'environnement
les forces identifiées sont :
- main d'oeuvre industrielles qualifiée
- sites favorables à l'histoire de l'industrie
- zone d'habitat à protéger
- beaux paysages alentour
38
L'usine a été bâtie au centre de Ózd, à l'endroit le plus intéressant pour les habitations. Les espaces les
plus proches ont perdu leur valeur, et une part du centre est vide, sans caractère. Le plan prévoit une
reconstruction de la trame urbaine, avec une restructuration du système routier et une déviation des
camions pour le passage vers la frontière par une nouvelle voie.
Le plan de structure définit un zonage prenant en compte la donnée environnementale :
- fixation de l'aire industrielle
- fixation d'une ceinture verte
- fixation d'un site pour l'industrie locale, dans un environnement accueillant
- fixation des strucutures du centre (noyau piéton, zone de constructions, parkings)
- fixation des zones à protéger
- définition d'une aire récréative
- définition d'un territoire de loisirs
- reforestation des zones alentours
En matière de réglementation, le plan prévoit
- la localisation et la délimation des espaces publics
- la localisation et la délimation des espaces communaux
- la restriction des zones industrielles, une régulation sur l'environnement
- la réglementation des zones d'habitat à protéger 41 .
Les plans de reconversion industrielle visent tous à attirer de nouvelles entreprises en misant
sur l'amélioration de l'environnement. Le souci est nouveau en Ho ngrie. La réalisation reste cependant
aléatoire, en raison de la dégradation intense des lieux, et du manque de crédits nécessaire à des
reconversions rapides.
Le développement touristique et la préservation du patrimoine historique
La protection du patrimoine des villes historiques hongroises est l'un des atouts sur lequel mise
aujourd'hui les municipalités qui possèdent un patrimoine. Elle est couplée en général avec l'idée d'un
développement du tourisme, comme le montre l’exemple du plan de Köszeg.
• Köszeg
Köszeg est une petite ville de 11 000 habitants avec un centre historique, une des plus riches
41
Voir les plans en annexe :
Le plan détaillé dresse un diagnostic de l'état des bâtiments (habitation en bon état, en mauvais état, obsolète, bâtiments
institutionnels, bâtiments industriels)
39
du pays en monument et architectures. C'est l'une des rares villes hongroises ayant conservé sa
structure médiévale. 160 bâtiments sont classés monume nts historiques. La forteresse du XIIIe siècle
a un rôle déterminant dans la vie de la ville. Au cours de l'histoire, l'église, le marché, les maisons des
patriciens ont été placés près de la forteresse. Les rues sont tracées selon un plan rectangulaire, délimité
par les murs de la cité et les portes. Au XVIIIe, le fossé a été construit avec des jardins et des maisons
(Várkör). Le chemin de fer à la fin du XIXe a fait commencé le développement du sud de la ville. Le
statut isolé de la ville pendant les guerre a permis d'éviter les destructions et les reconstructions. En
1985 a été construite une route au sud, afin de décharger le trafic dans le centre.
Le plan élaboré par le bureau d’études Urbanitas en 1995 prévoit l'aménagement de la zone
piétonne et al conservation de l'environnement momumental. Le débat porte sur l'élaboration d'un
système hiérarchique du trafic, orienté par la priotié des piétons, les principales fonctions du centre.
Le principe essentiel de l'utilisation de l'espace est l'importance accordée aux fonctions de
commerce et de gastronomie de façon à ce que les lieux étatiques devenus propriété privées comme la
synagogue conserve leur fonction touristique. En même temps, le logement des habitants a été pris en
compte.
La plan propose des recommandations pour la construction et la planification des rues, et le
zonage. Le débat a porté sur le pavement et le trafic sur la place centrale, en utilisant les méthodes de
planification des jardins (garden planning) 42 .
Tourisme commercial et développement
Le plan de structure de Komàrom43
Elaboré en 1998 par un bureau d’études privé, ce plan vise à remplacer l’ancien plan qui datait
de 1983, et revu en partie seulement en 1991. Komárom forme avec sa sœur jumelle Kormarno, en
Slovaquie, de l’autre côté du Danube, une agglomération frontalière de plus en plus fréquentée par le
petit commerce depuis les changements. A l’échelle de la Hongrie, la ville se rattache à la région ouest
où le développement et les investissements étrangers sont les plus importants. Du fait de la présence
d’une voie fluviale, et dans l’idée d’une intensification des échanges avec la Slovaquie, le plan
structurel de la ville mise sur un développement de la ville, dont la population stagnait dans les années
1980 (au moment de la réalisation du plan précédent). Les priorités retenues sont donc la
Le plan de zonage fait apparaître les zones d'habitats, les zones industrielles, les espaces verts et la délimitation des îlots.
42
Voir le document en annexe : Le plan de zonage, réalisé en 1995, mêle encore "équipement public et institutions",
légende qui inclut le commerce. Le plan est réalisé selon les normes en vigueur jusqu'en 1997, qui ne font pas la distinction
entre public et privé. On appelait alors public tout ce qui était fréquenté par le public
40
modernisation de la ligne de chemin de fer, la déviation de la route permettant le passage de la
frontière afin de décharger le centre ville, l’aménagement d’un nouveau port sur le Danube,
l’amélioration de l’environnement des établissement thermaux, la rénovation et la réutilisation des
anciens espaces militaires. Le plan insiste sur la nécessité de favoriser le développement du tourisme
commercial, notamment en multipliant les espaces verts et en améliorant les conditions de vie dans le
centre ville.
L'introduction des processus démocratiques dans la planification urbaine
Le changement impose une nouvelle vision de la planification. Un moment refusée en bloc
pour sa connotation centralisée et autoritaire, elle réapparaît aujourd'hui selon des modalités nouvelles,
qui constituent dans la pratique urbaine hongroise des innovations.
• Szolnok
L'assemblée de la ville a décidé de la révision général du plan en 1994. Bien que les mesures
des années 80 soient toujours opérationnelles, les changements dans la planification, le développement
de l'économie de marché, le changements dans la structure de la propriété, les transformations
économiques et l'effet de tout cela sur l'utilisatio n de l'espace (changement dans la signification des
zones industrilelles, accessibilité des anciens sites militaires) ont invalidé leurs compétences. Les
changements imposent une nouvelle pratique de la planification, des nouvelles méthodes dans la
préparation, l'harmonisation et l'utilisation.
La méthode de planification, proposée par VÁTI, acceptée en 1995 montre une étape vers la
régulation réglementaire, qui sera réalisée deux ans après. Elle exprime l'importance d'une assistance
sociale dans le processus de planification. Pour l'encourager est mis en application le "gradualisme".
L'harmonisation et la collecte des opinions reviennent de plus en plus au habitants. Un questionnaire
se revèle alors avantageux. Les réponses permettent de trouver les princ ipaux travaux de
développement et de régulation.
Szolnok (80 000 habitants), chef-lieu de département, est un centre de travail, culturel, de
commerce et de services pour les environs. L'essor industriel dans les années 60 et 70 a été favorisé par
la présence de main d'oeuvre dans la région. Cette structure fait qu'aujourd'hui, avec le chômage, les
gens ne restent pas habiter en ville mais retournent dans leur village.
Szolnok échappe au sort des villes qui sont restées exclusivement sur leur héritage d'industrie
lourde (Miskolc, Ózd, Dunaújváros). L'autre avantage est son environnement naturel des rivières de la
43
Voir le document en annexe.
41
Tisza et de la Zagyva, dont les bords sont des quartiers historiques. Mais l'un des problèmes, pour les
élus, reste qu'une partie des habitants n’exprime aucun sentiment d’appartenance à la ville. Les sites
industriels sont pour la plupart abandonnés, le réseau ferré tronçonne la ville, les strucutures routières
internes sont insuffisantes, la purification des égouts n'est pas achevée, la qualité de l'environnement
bâti est inégale. La reconstruction de l'image de la ville est l'un des objectifs principaux du plan44 .
44
Voir le document en annexe.
42
IV. L'urbanisme Budapestois
La loi sur les collectivités locales donne les mêmes compétences à toutes les communes en
matière d'urbanisme; mais toutes n'ont pas les mêmes moyens. Les problèmes et les solutions
trouvées à Budapest sont à cet égard tout à fait singuliers. De plus, l'armature urbaine hongroise
donne à la capitale une importance beaucoup plus grande que dans d'autres pays d'Europe, et
l'urbanisme y présente à bien des égards des particularités. La loi elle-même distingue d'ailleurs
parfois Budapest du reste du pays.
A la différence d'autre capitales d'Europe centrale, la période communiste n'a pas entraîné
de modifications profondes de la structure de Budapest, déjà fortement urbanisée, et offrant des
possibilités nombreuses pour les sièges des administrations communistes, notamment dans les
bâtiments du quartier du château. Le bâtiment central du parti (aujourd'hui maison des députés),
construit dans un style fonctionnel et monumental sur les bords du Danube, constitue une exception
notable, mais symbolique de l'architecture institutionnelle socialiste.
Les transformations principales dans la ville au cours de la période communiste ont
concerné l'extension de la zone industrielle et la construction de logements publics (grands
ensembles avec services primaires, à Óbuda, à Kelenföld), construction qui a atteint une très grande
ampleur dans les années 1970. En même temps, du fait de la possibilité de propriété privée,
l'extension urbaine a été caractérisée par la construction de pavillons dans les communes de
banlieue, et par conséquent par le développement d'une banlieue pavillonnaire et résidentielle
étendue, donnant à certains arrondissements extérieurs de Budapest un aspect très villageois.
Trois niveaux administratifs se superposent si l'on considère l'ensemble de la zone urbanisée
de Budapest : celui des communes de l'agglomération, celui de la Municipalité centrale, et celui des
arrondissements de la ville. Le territoire officiel de l'agglomération de Budapest s'étend sur 2538
km2, dont 525 se trouvent dans les limites administratives de la ville, et le reste dans ce qui est
considéré comme la zone agglomérée. Cette zone rassemble 78 communes, dont 17 ayant statuts de
ville. L'agglomération de Budapest regroupe environ un quart de la population du pays, et les deux
tiers des habitants de l'agglomération résident dans les limites administratives de la ville, même si la
zone agglomérée gagne aujourd'hui des habitants. Cet ensemble est le fruit d'intégrations
successives des communes environnantes. En 1950, une politique urbaine volontariste a intégré
dans les limites administratives de la ville les proches banlieues industrielles, qui forment les
nouveaux arrondissements des 22 qui constituent alors Budapest. En 1971, une nouvelle
délimitation définit une zone agglomérée, comprenant 44 villes et communes limitrophes. Cette
43
délimitation a été élargie en 1997 pour englober toutes les communes qui forment l'actuelle
agglomération45 .
Pendant la période communiste, Budapest était considérée comme une unité administrative
quelconque du pays, la ville n'ayant pas d'autonomie municipale, et son budget étant intégré dans le
budget national. Par la loi de 1950, Budapest a obtenu le statut d'un département, et les
arrondissements de la capitale ont été considérés comme autant de communes. L'une des volontés
politique en 1989 a été de restaurer l'indépendance municipale de la capitale.
Surtout, en 1990, la volonté de faire de Budapest une capitale régionale, à l'échelle du bassin
des Carpathes, a été exprimée, sans que les moyens pour des projets urbains conséquents aient été
mis en place. Le thème de la capitale hongroise devenue capitale régionale, thème décliné sur des
modes variés (ville-porte entre l'est et l'ouest, ou encore pôle centre-européen) est récurrent
aujourd'hui, et constitue l'un des éléments propédeutiques à toute réflexion sur la ville.
A. Fonctionnement et répartition des compétences
La réforme du système administratif de la capitale a été définie par la loi sur les collectivités
locales de 1990, augmentée par la loi spéciale de 1991 sur la capitale et les arrondissements. Le
modèle adopté renvoie à deux histoires : il tient d'une part à la volonté de rendre à la capitale
l'autonomie dont elle disposait avant la période communiste. D'autre part, il maintient les
arrondissements comme des entités administratives et politiques, qui conservent ainsi les pouvoirs
qu'ils avaient sous le communisme.
La capitale est composée de 23 collectivités locales (soit les arrondissements, 22 en 1989,
23 en 1994 avec la partition du XXe) et d'une collectivité territoriale (la Municipalité centrale de
Budapest). C'est dans la difficile répartition des pouvoirs entre ces différents niveaux d'intervention
urbaine que se définit l'urbanisme à Budapest depuis les dix dernières années.
Les tâches de ces collectivités sont différentes, mais leur droit égaux. Selon les principes de
la loi de 1990, les arrondissements sont juridiquement autonomes, et il n'y a pas de hiérarchie entre
les différents types de collectivités locales (à la différence de l'organisation française selon la loi
Paris-Lyon-Marseille de 1982, qui définit les arrondissements comme des subdivisions de
communes, donc sans personnalité juridique). En principe donc, les arrondissements ont les devoirs
de communes ; ils doivent assurer les services de base sur leur territoire. Les tâches de la
Municipalité couvrent les services concernant plusieurs arrondissements, comme la voirie
45
Les communes de la zone agglomérée sont des unités administratives autonomes. Le problème est la gestion de
problèmes territoriaux communs avec la municipalité de Budapest.
44
principale, et ceux qui sont liés à la spécificité de la capitale.
Dans la réalité du fonctionnement, il y a beaucoup de contradictions et d'oppositions entre
ces pouvoirs. Pendant toute la première mo itié des années 1990, la Municipalité a fonctionné
comme un 23e arrondissement, dans des conditions difficiles en raison de la forte autonomie des
arrondissements et des luttes politiques entre maires d'arrondissement et mairie centrale. Ainsi, la
loi sur les communes a permis à certains arrondissements de retrouver une identité propre. C'est
notamment le cas des arrondissements de banlieue correspondant aux communes agrégées en 1950
à la ville de Budapest, et qui avaient alors perdu toute autonomie. En même temps, cette autonomie
a provoqué des tentations de scission, et est devenue un instrument de chantage pour les
arrondissements auprès de la mairie. Ainsi, par exemple, en 1993, le XXIe arrondissement, l'île de
Csepel, envisage de se désintégrer de Budapest. La proposition est rejetée par référendum auprès de
la population, mais témoigne de cet instrument nouveau qu'ont les arrondissements pour faire valoir
leur droit auprès de la mairie.
Pour tenter de rééquilibrer ces pouvoirs, la loi de 1990 a été réformée en 1994 dans le sens
d'un renforcement des niveaux intermédiaires, et notamment du poids de la municipalité de
Budapest. La mairie centrale peut désormais obliger les arrondissements à harmoniser leur
règlement, peut effectuer des redistributions par décret (avant, il y avait seulement un débat annuel
pour la répartition des fonds), et créer des fonds municipaux pour le financement du développement
des arrondissements, sur appel d'offre. Les transformations sont aussi visibles dans le
fonctionnement de l'assemblée municipale. Les délégués d'arrondissements (qui formaient 22 des
88 membres de l'assemblée) ont été supprimés, et le maire est désormais élu au suffrage universel.
Le principe est de donner ainsi à la capitale une véritable force politique, assez comparable à celle
que possèdent les Länder allemands. Il faut noter que cette réforme est aussi liée au contexte
politique, dès lors que la municipalité, de 1994 à 1998, est du même parti (socialiste libéral) que le
gouvernement, et peut donc accroître ses pouvoirs avec le soutien de l'Etat.
Malgré cet esprit de re-centralisation, la réforme de 1994 laisse aux arrondissements de
larges compétences, et notamment la réalisation des plans d'occupation des sol, l'attribution des
permis de construire, la propriété des logements publics, des routes, des institutions et l'élaboration
de la réglementation locale.
Budapest, les arrondissement et les communes agglomérées
Les trois niveaux administratifs de l'agglomération budapestoise (communes agglomérées,
Mairie centrale et arrondissements) forment au total 102 collectivités locales autonomes (dont 78
45
communes agglomérées) sur un territoire commun. Les interdépendances sont multiples, mais il n'y
a pas de lien administratif entre ces collectivités. Aussi, le manque de gestion coordonnée
caractérise toute la région métropolitaine de Budapest.
En effet, la loi sur les collectivités locales n'établit aucune relation administrative entre la
ville et son agglomération. Au contraire même, puisqu'elle donne aux communes environnantes
autant de compétences qu'aux municipalités de la capitale. Malgré leurs fortes relations
économiques et démographiques avec la capitale, ces communes appartiennent administrativement
au département de Pest. La réforme de 1994 a renforcé cet aspect, en augmentant les pouvoirs de la
Municipalité centrale et donc en marquant d'avantage les frontières de la capitale. Ainsi, les
communes agglomérées ont les mêmes compétences que la mairie centrale, et sont plus fortes que
les arrondissements.
Une solution légale à ce problème de la gestion métropolitaine existe dans la possibilité de
création de coopérations intercommunales (encouragées par la loi, mais pas obligatoire). Il y a
jusqu'à présent peu de réalisations concluantes. Les coopérations qui existent sont en général
ponctuelles, et créées pour des infrastructures déjà existantes, et non pas pour des nouveaux projets.
De plus elles ont été de plus souvent mises en place contre la Mairie centrale, pour faire front au
pouvoir de la municipalité, dans un contexte d'opposition politique (c'est le cas de l'Alliance des
arrondissements extérieurs en 1994, de l'alliance des municipalités de l'île de Csepel). La seule
coopération initiée par la Municipalité centrale n'a pas fonctionné.
Plusieur s solutions ont été envisagées, comme la création d'une région homogène, mais qui
inspire toujours la crainte de la centralisation, ou encore la création de coopérations communales
obligatoires, sur le modèle français. La loi de 1996 sur l'Aménagement du territoire apporte une
solution partielle à ce problème, puisqu'elle prévoit, on l'a dit, des conseils d'aménagements dans
deux régions spécifiques, celle du Balaton et celle de l'agglomération de Budapest. La décision 35
de 1998 précise les objectifs et la répartition des problèmes. Pour devenir une capitale
internationale, Budapest doit résoudre deux types de problèmes. Certains sont considérés comme
internes (quartiers dégradés, ségrégations, etc.) et doivent être résolus localement. D'autres
concernent l'ensemble de la ville (service public, circulation, pollution) et ne pourront être résolus
que par une coopération entre la capitale et son agglomération, coopération que la loi encourage (en
obligeant Budapest à créér un Conseil de Développement de l'Agglomération46 ).
En 1997 a donc été mis en place le Conseil d'Aménagement de l'agglomération de Budapest,
46
En 1996, des Conseils régionaux sont prévus par la loi, et deux son obligatoires : celui de Budapest et celui de la
région Balaton.
46
chargé préparer la Stratégie de développement de l'agglomération, de promouvoir les coopérations,
et de faire des appels d'offres. Sur 25 des membres du conseil, 11 sont des représentants du
gouvernement central, ce qui montre bien le réinvestissement de l'Etat dans les affaires de la ville.
La nécessité d'une intervention de l'Etat pour la coordination de l'ensemble de l'aire métropolitaine a
été considérée comme une priorité. Cependant, les compétences du Conseil sont très limitées : il ne
s'occupe que de l'aménagement du territoire, et n'a pas de moyens financiers autonomes.
En 1999, la réforme de la loi sur l'aménagement du territoire créé des Régions statistiques et
d’études obligatoires. Le conseil de la Région Centre succède ainsi au conseil de l'Agglomération
de Budapest. Cette mesure est liée à la volonté de conformité aux normes régionales européennes,
mais elle supprime l'existence d'un conseil spécifique pour l'agglomération (la région centre inclut
aussi le département de Pest).
Le contrôle de l'Etat
Comme dans les départements, il y a pour la capitale un bureau d'administration chargé
d'exercer le contrôle juridique de l'Etat sur les décisions municipales 47 . A Budapest, ce bureau peut
aussi exercer la fonction de juge entre les municipalités et les arrondissements, quand un conflit met
en cause l'observance de la loi. Les pouvoirs de ce bureau sont cependant réduits par le fait que ses
arbitrages n'interviennent qu'a posteriori, et n'ont donc plus d'application pratique. Une construction
illégale peut difficilement être détruite.
La construction nouvelle à Budapest est réglementée depuis la fin du XIXe siècle, alors que
le Conseil des travaux Public présidait à l'urbanisme de la capitale, en imposant notamment
l'alignement des grands boulevards, l'aménagement des quais, des places, la construction des
marchés et des réseaux d'égouts et d’adduction d’eau, autant d'éléments qui ont donné à Budapest
une structure toujours visible aujourd'hui. La période communiste a en effet conservé cette tradition
de réglementation stricte, à quelques exceptions près (comme par exemple le mitage des collines,
où ont été construites les villas des cadres du parti dans les années 1960 et 1970, notamment à
Guggerhegy). Aujourd'hui encore, c'est dans la zone des collines et de forêts, du côté de Buda, que
la réglementation est la plus aléatoirement appliquée, alors que des villas souvent gigantesques et
luxueuses sont élevées dans des zones déclarées non constructibles, au mépris de toutes les lois et
sans que les municipalités ni la mairie centrale ne mettent en oeuvre les gros moyens nécessaires
47
Chargé de veiller à la conformité de la loi, il peut en donner aussi sa propre interprétation. Ainsi, en juillet 2000, la
personne responsable de cette fonction instaure un numerus clausus sur l’achat immobilier par les étrangers dans la
capitale, limité sur sa décision à 20 logements par an et par nationalité (quand la demande est évaluée, en moyenne, à
200 par an et par nationalité à l’heure actuelle. Cette décision est rendue possible par l’absence de réglementation
précise sur le sujet.
47
pour stopper cette construction de type mafieux.
la fiscalité locale budapestoise
D'après la loi, les arrondissements ont des budgets distincts et autonomes, mais il y a aussi
des revenus communs. La redistribution de l'impôt par l'Etat , la taxe professionnelle et la taxe
touristique, ou encore la taxe sur l’immobilier font partie de ces revenus communs. C'est la mairie
centrale qui les perçoit, et les reverse aux arrondissements. La redistribution se fait en fonction de
normes redéfinies chaque années, au cours de discussions qui font apparaître les rivalités politiques
et les disparités entre arrondissements riches et arrondissements pauvres. Les budgets des
arrondissements se composent des revenus propres et des revenus redistribués. De manière
générale, depuis dix ans, la tendance est à la diminution de la part des ressources centrales.
A Budapest, les budgets des arrondissements et celui de la Municipalité centrale sont
constitués différemment. En effet, les arrondissement reçoivent surtout de l'argent de l'Etat par
redistribution en fonction des quotas statistiques (nombre d'habitants, etc.), alors que la
Municipalité, dont dépendent les grandes institutions publiques de Budapest, concentre les revenus
issus du transfert des propriétés de l'Etat. L'importance de la part de l'Etat dans le budget de la
Municipalité centrale est déterminante. Les arrondissements, eux, fonctionnent plus majoritairement
grâce à leurs ressources propres. Les luttes politiques sont donc extrêmement sensibles au niveau de
la capitale. La couleur politique de la Municipalité centrale, opposée depuis 1998 à celle de la
coalition gouvernementale, est considérée comme un handicap pour le budget de la Municipalité.
Face à la diminution générale des financement de l'Etat, on constate un accroissement des
revenus locaux, tant au niveau de la Municipalité qu'au niveau des arrondissements. Pour la mairie
centrale, une source importante (et tarissable) de revenus réside dans la privatisation des entreprises
municipales. Les sommes ont été investies en actions (destinée notamment à financer la nouvelle et
4e ligne de métro).
Il existe enfin des revenus communs, partagés entre la municipalité centrale et les
arrondissements. C'est le cas de la part de l'Etat provenant de l'impôt sur le revenu, et des taxes
professionnelles et de tourisme. Ces ressources reviennent d'abord à la Municipalité centrale, qui les
redistribue aux arrondissements, en fonction des normes statistiques revues chaque année, à
l'occasion de débats qui mettent de nouveaux en avant les apparentements politiques. Depuis la
réforme de 1994, qui a renforcé le pouvoir de la Municipalité centrale, celle-ci à obtenu le droit de
mettre de côté une partie des revenus communs pour créer des fonds spéciaux. La suppression des
représentants des arrondissements dans l'assemblée municipale permet de voter plus facilement le
48
décret sur le partage des ressources. Mais le débat continue à être vif au moment de la
redistribution, car les arrondissements conservent un droit de regard, tant sont forts alors les enjeux
politiques (la mairie centrale ayant naturellement tendance à favoriser les arrondissements qui sont
se la même sensibilité politique qu'elle). De fait, le fonctionnement de la fiscalité budapestoise est
déterminant dans les projets urbains et dans la répartition des compétences entre arrondissements et
Municipalité.
B. La planification urbaine à Budapest48
Comme dans les autres domaines administratifs, la planification à Budapest est à deux
niveaux : celle qui concerne les tâches d'intérêt général est de la compétence de la Municipalité
centrale, et le reste revient aux arrondissements. Ainsi, la préparation des plans généraux est de la
compétence de la Municipalité centrale. Ils définissent les zones de fonctionnements de la ville, et
les zones d'intérêt commun de la capitale. Les arrondissements ont compétence pour la préparation
des plans détaillés qui servent notamment de base à la délivrance des permis de construire. L'Etat
n'intervient qu'en émettant un avis sur le plan général de la Municipalité centrale, mais cet avis n'est
pas décisif. De fait, à l'échelle de Budapest, les arrondissements sont les autorités principales en
matière de construction.
Les plans généraux de Budapest, révisés en 89 et en 94 ont changé le concept de zonage qui
avait prévalu pendant la période communiste. Dans le plan de 1994, le système du zonage est
présenté comme un nouveau modèle de ville 49 . Au lieu des zones concentriques aux fonctions
d'habitation et de travail, le zonage prend désormais en compte les fonctions, les positions
géographiques et historiques. Ont ainsi été définies cinq zones et cinq secteurs : la zone intérieure
(le centre historique), la zone intermédiaire (anciens sites industriels et sites mixtes, ayant besoin de
reconversion), la zone de collines, la zone extérieure ou périphérique (le cercle des anciennes
banlieues, formé des arrondissements extérieurs, intermédiaire entre la ville et l'agglomération), la
zone des deux rives du Danube (reconversion spécifique, tourisme). Ces zones sont coupées,
radialement, par des secteurs qui sont définis par les route majeures. Les objectifs de ces schémas
directeurs sont de revitaliser le centre historique, de reconvertir la zone intermédiaire, d'assurer le
48
Voir en annexe un extrait du plan cadre de réglementation de Budapest :
Approuvé en 1998, il contient des éléments sur le périmètre de l'agglomération, les limites des zones réglementées, les
surfaces recevant une réglementation spéciale, la délimitation des zones ferroviaires, des parkings, des parcs et jardins.
Ce plan contient aussi des éléments de contraintes relatifs à la protection de l'environnement bâti et naturel). Les
documents cartographiques sont ré alisés à deux échelles, 1/4000e et 1/10000, et l'ensemble est numérisé.
49
Voir le Programme d'aménagement directeur de la capitale, 1994.
49
maintien des zones vertes, notamment dans les collines, et d'aménager les rives du Danube
La loi sur les constructions de 1997 (LXXXVIII/1997) comporte une partie spécifique sur la
capitale (paragraphe 14). La terminologie a été modifiée en fonction de la nouvelle définition des
tâches. Au Plan général succède le Plan de structure de la ville, définissant le développement à long
terme, sans obligation pour les arrondissements. Ce plan sert de base pour la préparation du Plan
Cadre de Réglementation50 , et pour la Réglementation Générale de la Construction, adoptés pas
décrets municipaux, et définissant les zonages et les réglementations obligatoire pour les
arrondissements. Les arrondissements préparent leur propre plans de réglementation (POS). Ils
voient ainsi leurs compétences accrues. Ils ont désormais la compétence pour définir leur zonage
propre en accord avec les principes de la réglementation.
Les règles locales d'urbanisme de la ville de Budapest sont donc différentes de celles des
autres communes de Hongrie car la Municipalité centrale adopte, en plus du Plan d'Aménagement
Communal un "Règlement d'Encadrement", équivalent d'un plan de réglementation générale pour
Budapest. Les arrondissements doivent élaborer leur plan de Réglementation en fonction de ce
règlement 51 . Le règlement d'Encadrement ou plan cadre de réglementation définit le classeme nt et
les zones pour Budapest, qui correspondent aux trois niveaux de réglementation définis dans le plan
général de 1994 :
- les zones d'intérêt communs (y compris les espaces verts, les transports, les terrains destinés à des
développements ultérieurs), c'est-à-dire d'intérêt majeur pour la ville. La réglementation de ces
zones dépend entièrement de la capitale.
- les zones mixtes, mêlant intérêts communs et intérêts locaux d'arrondissements (bains, rives du
Danube, noyau historique, zones de réhabilitation). Pour ces zones, les arrondissements doivent
intégrer les consignes obligatoires de la capitale.
- les zones sans intérêt pour la capitale. Le Plan ne donne alors que des restrictions très larges. Cette
dernière catégorie concerne la majorité du territoire de Budapest.
Il s'agit donc moins d'une division des territoires que d'une division des compétences. Ce
sont les services publics qui déterminent les zones (réseau primaire, services municipaux) et les
niveaux d'intervention dans l'urbanisme de la capitale. Dans le plan cadre de Réglementation, la
municipalité définit les éléments de réglementation qui relèvent de sa compétence, en délimitant
notamment les espaces nécessaires aux fonctionnement des services municipaux (servitudes,
alignements des artères, stations de pompage), ou encore les espaces publics.
50
51
Mis à jour en 1998 pour Budapest, voir document en annexe.
Cabinet Gide Loyerette Nouel, La réglementation en matière d’urbanisme en Hongrie, doc. dactylographié, 1998
50
Le problème de l'harmonisation des politiques de planification se pose non seulement entre
la municipalité centrale et les arrondissements, mais aussi entre Budapest et la zone agglomérée. La
gestion de ce territoire relève normalement du conseil d'aménagement de la région Centre (région
de l'Agglomération de Budapest en 1996).
La Municipalité, en plus du plan cadre, peut détailler ces priorités dans des documents
spécifiques, comme par exemple la Stratégie de Réhabilitation Urbaine en 1998, ou le Plan de
Développement des Structures des transports en 1999. Une Stratégie de développement est prévue
pour 2015.
Dans la Réglementation des Constructions de la capitale, les grands terrains d'État
correspondent à un vide juridique 52 . Or ces terrains sont les plus touchés par la privatisation. Les
POS de ces investissements sont préparés par les arrondissements, en accord avec les
investisseurs... L'aménagement d'une grande partie de Budapest est donc influencé par les
investisseurs privés. La Municipalité des Budapest n'a aucun moyen réglementaire de s'opposer à
ces aménagements.
C. La politique du logement : entre Etat, mairie et arrondissements
Le phénomène de transfert des propriétés aux collectivités locales a correspondu, à
Budapest, à un transfert aux arrondissements (avant 1989, les conseils d'arrondissements
administraient le parc locatif, mais la propriété en demeurait à l'Etat). En 1990, 51,9% des
logements de la capitale étaient publics, et sont donc devenus propriété des arrondissements. Il y
avait cependant de grandes disparités de situation entre les quartiers, et la privatisation s'est réalisée
dans des conditions diverses. Globalement, il y avait beaucoup de maisons individuelles, déjà
privées, dans les arrondissements extérieurs. Les mairies n'ont donc pas bénéficié des mêmes
rentrées d'argent que leurs consoeurs des arrondissements du centre.
Les arrondissements sont devenus simultanément responsables de la politique du logement
(privatisation, construction, réhabilitation, maintien des logements sociaux). Ils sont autonomes
pour définir les prix des loyers, les constructions, et ont décidé librement des revenus de la
privatisation. L'Etat a seulement défini des règles générales, en imposant notamment les ventes à
des prix très inférieurs à la valeur réelle des appartements. Mais pour le reste, l'Etat s'est largement
désinvesti, dans un premier temps, de ces questions. Les critiques ont porté notamment sur le fait
52
Les tergiversations sur le choix du lieu de construction du futur théâtre national témoignent des enjeux qui se jouent
autour de l’occupation de ces terrains municipaux. La décision arrêtée au printemps 2000, portant sur un terrain dans le
IX arrondissements, a suscité de nombreuses oppositions.
51
que les municipalités ne soient pas obligées de réinvestir cet argent dans le secteur du logement, et
sur le manque général de réglementation. La loi de 1993 sur la privatisation (Loi XXVIII/1993)
répond en partie à ces objections en précisant l'utilisation qui doit être faite des revenus des ventes
par les mairies des arrondissements de Budapest : 50% des revenus doivent être réinvestis dans le
secteur du logement, l'autre moitié est versée à la Mairie centrale pour un fond sur le logement.
Cette loi a engagé la dernière grande vague de privatisations, un maximum de logements ayant été
vendus au cours de l'année 1994.
Pour Budapest, la transfert de propriété a fait apparaître au grand jour les différences entre
arrondissements. La privatisation a été moindre dans les arrondissements les plus pauvres, c'est-àdire dans le centre dégradé (VIe, VIIe, VIIIe), et dans les arrondissements extérieurs comportant des
grands ensembles (IVe, XVIIIe), où les locataires n'avaient pas le moyens d'acheter. L'autonomie
des mairies a tendance à amplifier ces problèmes de ségrégation, puisque la politique du logement
est presque réservée entièrement aux municipalités et donc souvent motivée par les intérêts
électoraux locaux, alors que certains quartiers nécessiteraient une vraie politique publique. Ces
situations transparaissent dans le paysage urbain. Certains quartiers du centre, très dégradés, se
distinguent aujourd'hui en fonction du type de propriété. Dans le quartier autour du Parlement
(Lipótváros), par exemple, les immeubles ont été en grande partie rachetés par des compagnies et
ont bénéficié de rénovations importantes (d'où une tendance à la gentrification). Dans le VIIIe
arrondissement (dont la population compte 10% de tziganes), où les habitants n'ont pas pu racheter
les logements qu'ils occupaient, l'état des bâtiments est souvent dramatique, et la mairie n'a pas les
moyens de la rénovation. La réhabilitation des quartiers centraux fait d'ailleurs l'objet d'une
polémique entre la municipalité et les arrondissements, demandant ou refusant une politique de
redistribution53 .
La participation de l'Etat s'est limitée à la rédaction de la loi de 1993. Le fonds de
financement des réhabilitations de la Mairie centrale est symbolique : en 1993 et 1994, il ne
rassemblait que la somme nécessaire à la réhabilitation de 2 ou 3 bâtiments ! Depuis, une attention
particulière a été porté à ces questions de réhabilitation dans la capitale. En 1998, un programme de
Réhabilitation urbaine est préparé, prévoyant des aménagements dans le secteur du logement et
dans les zones brunes de la capitale. La réhabilitation occupe une part importante de la Stratégie de
Développement de Budapest achevée fin 1999 (de même que la loi de finances 2000 encourage
aussi, au niveau national; la réhabilitation). A l’heure actuelle, seuls les grands axes comme
l’avenue Andrássy ont bénéficié d’une réhabilitation importante. Dans les quartiers centraux, le
nombre d’ ilôts nécessitant une réhabilitation est estimé à 400.
53
Barta, Keresztély, Courrier de l'Est; 1999.
52
Deux types de réhabilitations sont distinguées dans les textes : celles qui entraînent la
gentrification des quartiers réhabilités, et la réhabilitation sociale qui vise à maintenir la population
initiale sur les sites. Dans le premier type, la réhabilitation est en majorité le fait de capitaux privés
ou étrangers. Le deuxième type de réhabilitation est défini comme une tâche publique. L'aide
financière est cependant insuffisante, et les propriétaires ne peuvent pas payer leur part.
Une seule grande opération s'étendant un à tout un quartier a eu lieu jusqu'à présent à
Budapest, celle du quartier de Ferencvaros, dans le IXe arrondissement, suite à une coopération
entre la mairie du IXe et la Caisse française des Dépôts, par la création de la société SEM IX en
1992. Il s'agissait à la fois d'une proposition d'ubanisme et d'un montage financier, avec l'idée de
réaméganer un quartier sur ses ressources propres 54 . La SEM IX a proposé à la mairie de s'occuper
de la vente des logements et de placer l'argent ainsi gagné dans la réhabilitation du quartier. Aux
anciennes pratique de réhabilitation "ilôts par ilôts" a été préférée une action volontaire sur
l'ensemble des espaces publics, avec créations de zones piétonnes, de parkings et d'espaces verts. La
stucture a permis de supporter des réhabilitations, l'aménagement d'espaces publics, et la
constructions de logements 55 , en intégrant des capitaux d'investisseurs privés56
La loi de finances 2000 prévoit des changements dans les principes de redistribution, et une
politique de logement plus active à Budapest : les problèmes de logements propres à chaque
arrondissement sont désormais pris en considération au moment du calcul de la redistribution, la
mairie souhaitant aider les quartiers en difficulté ayant un parc de logement dégradés (quartiers
centraux des VIIe, VIIIe, IXe et extérieurs des XVIIe, XIXe, XXIe, XXIIe), qui voient ainsi leurs
revenus augmentés de 15%. Ces changements ne se font pas sans débats, car les autres
arrondissements, qui se sentent lésés, sont justement de la couleur politique opposée à celle de la
mairie centrale.
D. La construction dans la capitale
54
Le choix du IXe arrondissement pour cette entreprise tient en partie à sa proximité du centre ville, mais surtout au fait
qu’une opération de réhabilitation avait été engagée par l’Etat avant 1989, et que la SEM IX a ainsi inscrit son action
dans la continuité de cette action.
55
Entre 1992 et 1998, les actions principales dans ce quartier ont été la construiction de 60 immeubles, 616
appartements, 16 immeubles d'habitation ont été réhabilités (soit 291 logements), 44 immeubles ont été démolis (soit
303 logements), et se sont installés deux hôtels, le siège d'une entreprise de béton, une école maternelle, un couvent, le
siège de l'orchestre symphonique de la poste, un immeuble de bureau.
56
Forts du succès de leur opérations, les concepteurs du projet SEM IX ont créé une société (SCET Hongrie) vouée à
proposer des services similaires à d’autres collectivités locales en Hongrie. Les SEM doivent permettre aux communes
sans ressources de réaliser des programes urbains en attirant les investisseurs privés et assurant un suivi des dossiers. A
ce jour, deux sociétés ont été créées, l'une dans la ville industrielle de Kazincbarcika, l'autre à Zalaegerszeg.
53
Les nouvelles constructions des années 1990 ne se sont pas réparties également dans les 23
arrondissements 57 . Du côté de Pest, le volume le plus fort de constructions est dans les quartiers
périphériques, où les prix des terrains étaient encore dans les moyens d'une part considérable
d'acheteurs. Le volume de constructions a été aussi important dans le XIVe arrondissement (quartier
de Zugló). Du côté de Buda, les arrondissements II et XII principalement ont bénéficié d'un nombre
important de constructions, dans la catégorie haute du marché du logement (qualité et prix élevé).
Le rythme des constructions nouvelles, élevé dans les années qui ont immédiatement suivi le
changement de régime, tend aujourd'hui à se ralentir, tant à l'échelle nationale qu'à Budapest.
Tableau 4 : Parc de logements et construction 58 , à Budapest et en Hongrie
Nombre
logements
de Nombre
(en d'habitants
milliers)
pour
1990 / 1999
logements
nombre
de taille
logements
cent construits
1998
des
moyenne
logements
en en m2)
(en
milliers)
Budapest
794 / 822
224
1,6
100, 2
Hongrie
3853 / 4048
249
37, 4
96, 9
Tableau 5 : Le rythme de la construction des logements
Nombre
de 1990
1995
1997
1998
6985
3354
3211
2945
10 844
11 174
9 494
27 718
28 130
20 323
logements
construits
A Budapest
Dans les autres 19 640
villes
TOTAL
(avec 43 771
les villages)
Les grands équipements
Si le secteur du logement a été transféré aux municipalité, les grand s équipements restent de
57
58
Biggeorge's Property Watch, issue 1/2000; Gábor Soó ki-Tóth, Bernadett Bedocs, "Housing Market", pp. 4-5.
Etude sur le secteur du bâtiment, Ambassade de France en Hongrie, décembre 1999
54
la compétence de la municipalité centrale. En effet, en fonction du transfert des biens de l'Etat, la
municipalité centrale et devenue propriétaire des Gaz, Egouts, Eaux, Chauffage, transports en
commun. La majorité de ces entreprises, du fait de l'héritage socialiste, sont en situation de
monopole.
La Municipalité centrale doit désormais prendre en charge l'entretien et le développement du
réseau des infrastructures. Le problème est celui du financement (en partie payé par le prix de la
consommation, donc par ceux qui sont déjà équipés).
Le rôle de l'Etat dans ces financements est ambigü. Jusqu'en 1994, les prix des
consommations était réglés par le gouvernement central. L'Etat verse des subventions spécifiques,
mais leur valeur tend à diminuer chaque année. La participation des arrondissements est elle aussi
limitée, du fait de la loi. En effet, la loi de 1990 sur les collectivités locales précise que les
équipements "concernant plus d'un arrondissement" sont à la charge de la mairie centrale. Mais la
loi ne dit rien sur les tâches des arrondissements. C'est donc une autre source de conflit. Car les
moyens de développement des réseaux sont généralement possédés par les arrondissements
(délivrance des permis de construire par exemple). Ces problèmes se posent surtout dans les
arrondissements périphériques où l'extension des réseaux est largement inachevée. Les
arrondissements extérieurs réclament plus de compétences dans les politiques d'équipement.
L'importance de l'aménagement des réseaux et des infrastructure apparaît décisive d'un point
de vue politique pour la Municipalité centrale. Les travaux d'amélioration de la voirie entamés au
printemps 2000 dans plusieurs quartiers de Budapest ont donné pour la première fois lieu à une
large entreprise d'information et de communication auprès de la population, avec distribution de
brochures 59 vantant l'embellissement de la ville préparé par la Mairie. Cette pratique témoigne d'une
attention portée à la publicité des travaux urbains, et donc à la prise en compte de l'urbanisme
comme outil politique. Certains urbanistes soulignent cependant les limites de la concertation dans
les projets urbains, dès lors que les intérêts locaux bloquent ou entravent des réalisations publiques
nécessaires. En Hongrie, selon Gábor Aczél60 , la mode de la concertation est telle que de nombreux
projets d'urbanisme se trouvent bloqués. Par exemple, le projet de rocade nécessaire à la
décongestion du centre ville voit sont tracé de plus en plus éloigné de la ville, sans que les
communes acceptent pourtant plus facilement le passage de la route. De même, le nouveau pont
construit au sud de la ville n'est pas relié à l'autoroute, qu'il était censé permettre d'atteindre, car les
habitants se sont opposés au projet en raison des nuisances prévisibles. L'urbaniste souligne que des
solutions de compensations devraient être proposées aux habitants, alors qu'en l'état actuel, les
59
60
"La rénovation du Boulevard Marguerite", brochure de la mairie de Budapest distribuée en mars 2000.
Entretien avec Gábor Aczél, 16 mai 2000
55
choses en restent au niveau de la concertation.
A Budapest et, de façon moins marquée, dans les autres villes de Hongrie, les politiques
urbaines sont en cours de redéfinition. Les changements survenus depuis 1989 imposent une
réévaluation permanente des objectifs, et une modification profonde des habitudes de gestion
instaurées pendant la période communiste. Le rôle de l'Etat, dix ans après le changement de régime,
tend à se réaffirmer, après une période où, d'une part, le libéralisme était considéré comme l'unique
panacée, et, d'autre part, où les difficultés du passage à l'économie de marché ont détourné les
attentions de l'élaboration d'une politique urbaine, considérée comme secondaire. Aujourd'hui, la
ville est devenue un enjeu du discours politique, et la question du logement, surtout, préoccupe
activement les politiques, en même temps que les questions de protection de l'environnement, et
notamment de l'environnement urbain, commencent à être prises en compte, dans la perspective de
l'entrée dans l'Europe. C'est là sans doute le grand projet de la prochaine décennie, au sein duquel la
définition d'une politique urbaine et la mise aux normes européennes de la réglementation en
matière de contruction et de logement s'impose désormais comme une priorité.
56
BIBLIOGRAPHIE
Bibliographie en anglais et en français
Ouvrages généraux sur l’Europe Centrale
ÁBEL, I., SZÉKELY, I. (1997) Retail banking services in Central and Eastern Europe.
Külgazdaság, 6.
BARKS C., O’LEARY S., RABENHORST C.(1996): Privatized housing and the development of
condominiums in Central and East Europe: the cases of Poland, Hungary, Slovakia and Romania.
Review of urban and regional development studies 8 (1996), pp.137-155.
BUCKLEY, R. M. (1989) Housing Finance in Developing Countries ( A Transition Cost
Approach). Development Economics, The World Bank, December, WPS 347.
BUCKLEY, R. M, GURENK, E.N. (1996) Housing Finance in Transition Economies: When can it
Work. The World Bank, March, Washington, D.C.
CHAPMAN
M., MURICE A.(1996) Full of eastern Promise. Understanding Housing
privatization in post-socialist countries, Review of urban and regional development studies 8
(1996), pp.156-170.
CORRIGAN, J., SÜLI-ZAKAR, I. and BÉRES, C. (1997) The Carpathian Euro-region: an example
of cross-border co-operation, European Spatial Research and Policy 4, 1: pp. 113-124.
ENYEDI, G. (1990) New Basis for Regional and Urban Policies in East-Central Europe, Pécs,
Centre for Regional Studies of Hungarian Academy of Sciences.
ENYEDI, G. (1994) The transition of post-socialist cities, European Review, 3, 2: pp. 171-182.
ENYEDI, György (1998) : Trans formation in Central European Postsocialist Cities, Centre for
Regional Studies, Pécs.
FARAGÓ, L. (1994) The competitive development concept of the South Transdanubian region, in
Z. Hajdú and G. Horváth (eds) European Challenges and Hungarian Responses to Regional Policy,
Pécs: Centre for Regional Studies.
FASSMANN, H., LICHTENBERGER, E. (1996) Transformation in East Central Europe Real
Estate,
Housing and Labour Markets. Acta Facultatis Rerum Naturalium Universitatis
Comenianae, Geographica, no.37 (1996): pp.16-33.
GROCHOWSKY (1997) Public administration reform: an incentive for local transformation?,
Environment and Planning C: Government and Policy 15,2: pp. 209-218.
HEGEDÜS, J. - TOSICS, I. (1996) Disintegration of East-European Housing Model in: Housing
Privatization in Eastern Europe ( Clapham, d. - Hegedûs, J. Kintrea, K. - Tosics I.) Greenwood,
1996.
HEGEDÜS, J., MAYO, S.E. and TOSICS, I. (1996) Transition of the Housing Sector in the East
central European Counties. In: Review of Urban & Regional Development Studies 8. 1996. (pp.
101-136.)
HORVÁTH, T. M. (1997) Decentralization in public administration and provision of services: an
East-Central European view, Environment and Planning C: Government and Policy 15,2: pp. 161175.
Jones Lang Wootton (1995) City Reviews: Budapest, Prague, Warsaw. Budapest, Prague, Warsaw,
Jones Lang Wootton.
LARKHAM, P.J. (eds) Building a New Heritage: Tourism, Culture and Identity in the New Europe,
57
London: Routledge, pp. 178-200.
LICHTENBERGER, E. (1996) The geography of transition in East-Central Europe: Society and
settlement systems, in F. W. Carter, P. Jordan and V. Rey (eds) Central Europe After The Fall of
the Iron Curtain: Geopolitical Perspectives, Spatial Patterns and Trends, Frankfurt am Main: Peter
Lang, pp. 137-152.
PARSA, A. R. G. (1995) An Investigation into the Process of Change in Property Development
Industry in Central Europe Post 1989. Research report presented to the Real estate Research
Institute.
REY, Violette, dir (1998) Les territoires centre -européens . Dilemmes et défis, éd. La Découverte
& Syros.
SYKORA, L.(1996): Commertial Property Development in Budapest, Prague et Warsaw, in Enyedi
(ed.), Social Change and Urban Restructuring in Central Europe, Budapest, Akadémiai Kiadó, pp.
109-136.
SYKORA, L.(1999): Regional Policy and Planning in Transition States of East-Central Europe, in
Balchin, P., Sýkora, L.,Bull,G., Regional Policy and Planning in Europe, London, Routledge.
Sur la Hongrie
Act XXI of 1996 ( IV. 5. ) On Regional Development and Physical Planning ( Hungary)
BARTA Gy. , KRALIK M., PERGER E (1997).: Achievements and Conflicts of Modernisation in
Hungary, European Spatial Research and Policy ,vol. 4. n.2,1997, pp. 61-82.
BARTA Gy., KOVÁCS Z.(1997): Economic and social changes in Hungary, Bulletin de
géographie,XLVI/1-2/1997, pp.87-95.
BARTA, Györgyi - KOVÁCS, Zoltán(1997) Economic and social changes in Hungary, in:
Földrajzi értesítõ, XLVI/1997. 1-2, pp.87-95.
DAUSSIN-CHARPENTIER (1998) Les Collectivités locales en Hongrie, étude, Ambassade de
France en Hongrie.
DIAMOND, D. (1998) A transitional state in housing finance in Central and Eastern Europe.
Progress and Prospects: Housing Finance in Hungary, Conference of Urban Institute and the
Metropolitan Research Institute 11 and 12 November 1998.
DIAMOND, D. (1999).: The Evolution of the Housing Finance Policy in Hungary: 1993-1999,
Raport for theUS Agency for International Development, East-European Regional Housing Sector
Assistance Project 180-0034 (11p.)
DTZ Hungary (1995) Real Estate Market in Hungary. Cantral European Real Estate Network
Bulletin (summer 1995): pp.7-12.
Economic Intelligency Unit (EUI): Business operations report Hungary: 3rd quater 1999: Chapter
6: Sales and marketing: Quaterly focus: retailing.
ENYEDI, G. (1990) Private economic activity and regional development in Hungary, Geographia
Polonica 57: pp. 53-62.
FARKAS, J. (1995) Housing supply in the mid- 1990s. Hungarian Central Statistics Office.
Governement of Hungarian Republic: National Development Concept, 1997.
HAJDÚ, Z. (1993), Local government reform in Hungary, in R. J. Bennett (ed.) Local government
in the new Europe, London and New York: Belhaven Press, pp. 208-224.
HASTENBERG (van), Hans (1999): Foreign direct investment in Hungary, Ultrecht University.
58
HEGEDÜS, K., MARK and TOSICS, I. : Uncharted Territory: Hungarian Housing in Transition In:
Economic Restructuring of the Former Soviet Block: The Case of housing (ed.: Raymond J.
Struyk) The Urban Institute Press, Washington D. C.; pp. 71-139.
HEGEDÜS, VÁRHEGYI (1998) The Crisis in Housing Financing in the 1990’s in Hungary, texte de la conférence
organisée en novembre 1998 par l’Institut Urbain et l’Institut de Recherche Metropoitain, Washington, p.21.
HORVÁTH, G. (1995) The regional policy of transition in Hungary, European Spatial Research
and Policy 3,2: p. 3955.
MERP (1996), National Regional Development Concept (Extract) Draft, Ministry of
Environment and Regional Policy.
PÁLNÉ KOVÁCS, I. (1993), The current problems of local/regional government in Hungary, in Z.
Hajdú (ed.) Hungary: Society, State, Economy and Regional Structure in Transition, Pécs: Centre
for Regional Studies, pp. 55-67.
Sur Budapest
ALM, J., BUCKLEY, R. M. ( 1994 ), Decentralization, privatization, and the solvency of local
governments in reforming economies: the case of Budapest, Environment and Planning C:
Government and Policy 12, 4: pp. 333 - 346.
BARTA, Györgyi - KERESZTÉLY, Krisztina (1999), Budapest: dynamisme et déséquilibres , in:
Le Courrier des Pays de l’Est, n. 436, janvier 1999, pp.35-51.
BARTA, Györgyi (1999), Industrial restructuring in the Budapest agglomeration, Center for
Regional Studies, Pécs.
Budapest, métropole subversive (1999), in. R. Brunet et V. Rey ( sous le direction de) Europes
orientales, Russie, Asie central, Belin- Reclus, Paris – Montpellier.
Colliers International Hungary (1995), The Budapest Office Space Market. Estate News.
(December/January 1994/95): pp. 22-23.
DOUGLAS, M. J. (1997), A Change of System: Housing System Transformation and Neighborhood
Change in Budapest, Utrecht: Urban Research Center.
ENYEDI, György - SZIRMAI, Viktória (1992), Budapest, a Central European Capital,
Belhaven Press, London.
ENYEDI, György (1994), Budapest and the European Metropolitan Integration, in: GoeJournal,
32.4/1994, pp.399-402.
GIMESI, Judit - KERESZTÉLY, Krisztina (1999), Le r™le de la taxe professionelle dans la politique de
développement local des communes de l’Agglomération de Budapest, communication au Colloque ãLes acteurs locaux
dans la construction de territoires” tenu le 20 mai 1999 par ENS-Géophile, Fontenay-aux-Roses, site Internet de ENSGéophile, 1999.
GORZELAK, G. (1996), The Regional Dimension of Transformation in Central Europe, Regional
Policy and Development Series 10, London: Regional Studies Association and Jessica Kingsley
Publishers.
Jones Lang Wootton (1996) City Profile Budapest. London, Jones Lang Wootton.
KERESZTÉLY K., RAMOND I. (1998), Budapest, capitale en avance de transition, in V. Rey (ed)
Les territoires centre-européens – dilemmes et défis, La Découverte, Paris, pp.246-262.
KERESZTÉLY; K, RAMOND; I (1999), Etude des nouvelles tendances d’évolution de
l’agglomération de Budapest, Rapport DATAR.
59
KOVÁCS, Z. - WIESSNER, R. (1994), Housing Market in Transition: The Case of Budapest.
Paper presented at the Regional Conference of International Geographical Union, Prague, August
22-26, 1994.
SZIRMAI, V., FAYMANN S. (1993), Budapest, géopolitique et développement urbain (Rapport
final), ACT consultans, Paris, 1993.
Complément : études de cas dans d’autres pays d’Europe centrale
Act no. 50/1976 on Physical Planning and the Building Act ( the Czech Republic)
BARTOSZEWICZ, D. (1995), Developing Jerozolimskie. The City Voice: The Warsaw Voice Free
Supplement, no. 23 (October 22, 1995): p. 7.
BELNIAK, S. (1995) The Emerging Rael Estate Market in Poland. EMERGO: Journal of
Transforming Economies and Societies, 2, no. 2. (1995): pp. 90-95.
BLAZEK, J. ( 1996 ) Regional Patterns of Adaptability to Global and Transformation Processes in
the Czech Republic, Acta Facultatis Reneum Naturalium Universitatis Comenianae - Geographica,
37: pp. 61 -70.
BLAZEK, J. (1994 ) Changing local government finances in Czech Republic - half way over?,
GeoJournal 32, 3: pp.26 - 267.
BLAZEK, J. and KÁRA, J. ( 1992 ) Re gional policy in the Czech Republic in the period of
transition, in G. Gorzelak and A. Kuklinski ( eds ) Dilemmas of Regional Policies in Eastern and
Central Europe, Warsaw: University of Warsaw, pp. 7- 94.
BLAZEK, J.( 1997 a ) The Czech Republic on its way towards the West European structures,
European Spatial Research and Policy 4, 1: pp. 37 - 62.
BLAZEK, J.( 1997 b ) Orientation paper on regional policy in the Czech Republic for PAU of the
Ministry of Regional Development, manuscript
BLAZEK, J., HAMPL, M. and SYKORA, L. ( 1994 ) Administrative system and development of
Prague, in M. Barlow, P. Dostál and M. Hampl ( eds ) Development and Administration of Prague,
Amsterdam: Universiteit van Amsterdam, pp. 73 - 87.
BOEL, S. van de ( 1994 ) The challenge to develop a border region: German-Polish co-operation,
European Spatial Research and Policy 1, 1: pp. 57 - 72.
BREZINOVÁ, O. (1995) The Real Estate Market in the Czech Republic. EMERGO: Journal of
Transforming Economies and Societies, 2, no.2 (1995): pp. 96-102.
CARTER, F. W. (1979) Prague and Sofia: an analysis of their changing internal city structure, in
R. A. French, F. E. I. Hamilton (eds) The Socialist City: Spatial Structure and Urban Policy ,
Chichester: John Willey & Sons, pp. 425-459.
COUDERQ & KUBAS (1995) City Report Warsaw 1995-1996. International Property Bulletin.
Warsaw, Couderq & Kubas and Bourdais in collaboration with the City of Warsaw.
DOSTÁL, P. and KÁRA J. (1992) Territorial administration in Czechoslovakia: an overview, in P.
Dostál, M. Illner, J. Kára, M. Barlow (eds) Changing Territorial Administration in Czechoslovakia:
International Viewpoint, Amsterdam: Universteit van Amsterdam, pp. 17-32.
DRBOHLAY, D. - SYKORA, L. ( 1996 ) Gateway Cities in the Process of Regional Integration in
Central and Eastern Europe: The Case of Prague. Paper prepared for WIFO-OECD seminar in
Vienna, February 1996.
DTZ (1996) Poland: Market Overview. Estate News (April 1996):p. 24.
60
HAMMERSLEY, R. (1997) Environment and regeneration’s in the Czech Republic, International
Planning Studies, 2, 1: pp.103-122.
HAMMERSLEY, R. and WESTLAKE, T. (1994) Urban heritage in the Czech Republic, in G. J.
Ashworth and
HOFFMANN, L. M. (1994) After the fall: crisis and renewal in urban planning in the Czech
Republic, International Journal of Urban and Regional Research 18, 4: pp. 691-702.
Jones Lang Wootton (1996 ) City Profile Warsaw, 1996. London, Jones Lang Wootton.
JUDGE, E. (1995) Warsaw, in J. Berry, S. McGreal (eds) European Cities, Planning System and
Property Markets, London: E & FN Spon, pp. 345-370.
KÁRA, J. (1992) Prague, the city growth and its administration, in P. Dostál, M. Illner, J. Kára and
M. Barlow (eds) Changing Territorial Administration in Czechoslovakia: International Viewpoint,
Amsterdam: Universteit van Amsterdam, pp. 33-38.
KÁRA, J. (1994) New Czech regional policy, in M. Barlow, P. Dostál and M. Hampl (eds)
Territory, Society and Administration: The Czech Republic and the Industrial Region of Liberec,
Amstredam: Universteit van Amsterdam, pp. 67-83.
KÁRA, J. and BLAZEK, J. (1993) Czechoslovakia: regional and local government reform since
1989, in R. J. Bennett (ed.) Local government in the new Europe, London and New York:
Belhaven Press, pp. 246-258.
KORTUS, B. (1996) Recent economic transformation in Poland, in F. w. Carter, P. Jordan and v.
Rey (eds) Central Europe After The Fall of the Iron Curtain: Geopolitical Perspectives, Spatial
Patterns and Trends, Frankfurt am Main: Peter Lang, pp. 217-236.
LENGYEL, I. (1993) Development of local government finance in Hungary, in R. J. Bennett (ed.)
Local government in the new Europe, London and New York: Belhaven Press, pp. 225-245.
LORENTZEN, A. (1996) Regional development and institutions in Hungary: past, present and
future development, European Planning Studies 4, 3: pp. 259-277.
PAVLINEK, P. (1992) Regional transformation in Czechoslovakia: towards a market economy,
TESG - Tijdschrift voor economische en sociale geografie, 83, 5: pp. 361-371.
PERLIN, R. (1996) Local Govenment - Process of Rebuilding in the Czech Republic, Acta
Facultatis Reneum Naturalium Universitatis Comenianae - Geographica, 37: pp. 141 -147.
REGULSKA, J. (1987) Urban development under socialism: the Polish experience, Urban
Geography 8,4: pp. 321-339.
REGULSKA, J. (1997) Decentralization or (re)centralization: struggle for political power in
Poland, Environment and Planning C: Government and Policy 15,2: pp. 187-207.
RUBENSTEIN, J. M. and UNGER, B. L. (1992) Planning after the fall of Communism in
Czechoslovakia, Focus 42, 4: pp. 1-6.
SEDEK, S. - DOBROWOLSKI, G. (1995) Real Estate Market in Poland. Central European Real
Estate Network Bulletin, (Summer 1995): pp. 3-6.
STRYJAKIEWICZ, T. - POTRZEBOWSKI, G. (1995) The Newly Emerging Banking System in
Poland and its Spatial Organization. Geographische Zeitschrift, 83, no.2 (1995):pp. 87-99.
SYKORA, L. - SIMONÍCKOVÁ, I. (1994) Form Totalitarian Urban Managerialism to a
Liberaliezed Real Estaet Market: Pragues Transformations in the Early 1990s. In: Barlow, M. Dostál, P. - Hampl, M. (eds): Development and Administration of Prague. Amsterdam, Universiteit
van Amsterdam, Instituut voor Sociale Geographie. Pp.47-72.
61
SYKORA, L. - SIMONÍCKOVÁ, I. (1996) The Development of a Commercial Property and its
Impact on Urban Development in The Context of Transformation from Command to a Market
Economy: The Case of the Czech Republic and Prague. EMERGO - Journal of Transforming
Economies and Societies, 3, no.3 (1996): pp. 74-88.
SYKORA, L. ( 1995 ) Prague. In Berry, J. - McGREAL, S. (eds) European Cities, Planning
Systems and Property Markets. London, E & FN Spon. 321-344.
SYKORA, L. (1993) City in Transition: The Role of Rent Gaps in Prague Revitalization. Tijdschrift
voor economische en sociale geografie 84, no.4 (1993): pp. 281 - 293.
SYKORA, L. (1994) Local Urban Restructuring as a Mirror of Globalization Processes: Prague in
the 1990s. Urban Studies, 31, no. 7. (1994): pp.1149-1166.
SYKORA, L. (1996) The Czech Republic. In: Balchin, P. (ed.): Housing Policy in Europe. London,
Routledge. Pp.272-288.
SYKORA, L. -STEPÁNEK, V. (1992) Prague. Cities, 9, no. 2 (1992): pp. 91-100.
62
Bibliographie en hongrois
– SZ - : Pénzügyi konstrukciók a lakáshelyzet javítására . Montages financiers pour l’amélioration
de la situation de logement. - Építési Piac (Marché de la construction), 1997 N° 16-17, pp. 5-8.
– SZ -: Módosult a lakáscélú támogatásokról szóló rendelet . Le décret sur les aides au logement a
été modifié - Építési Piac (Marché de la construction), 1997. N° 18., 3- p. 4.
A jelenleg érvényben lévö lakástámogatási és finanszírozási rendszer . Le système d’aide et de
financement du logement en vigueur - Építési Piac (Marché de la construction), 2000. N° 3, pp. 79.
A legújabb lakástámogatási és –finanszírozási rendszer . Le système plus récent d’aide et de
financement du logement - Építési Piac (Marché de la construction), 1999. N° 22, p. 7.
A szakmai színvonal már európai: EU normák a magyar építöiparban . Le niveau professionnel est
déjà européen ; normes de l’Union Européenne dans l’industrie du bâtiment de Hongrie - Európai
Unió (Union Européenne). Supplément mensuel du quotidien Világgazdaság (Economie mondiale
- Quotidien économique - n.d.t.) 1998. N°5.
A településrendezési és építészeti tervpályázatok részletes szabályairól szóló 16/1998 (VI: 3.) KTM
rendelet . Décret gouvernemental détaillé, N° 16/1998 (3/06) KTM, sur les concours d’études
d’urbanisme et d’architecture - Építési Piac (Marché de la construction), 1998 N° 15, p. 13.
A telt ház csak álom: építöipar a ’90-es években . La salle comble n’est qu’un rêve : industrie du
bâtiment dans les années ’90 – Figyelö (Observateur – hebdomadaire économique n.d.t.), 1997. N°
11., pp.25-30.
ÁGOSTONNÉ ALPÁR Vera: A lakáskérdés és a városi szociális problémák okai,
intézményesülése és jogrendszere 1998. - Szociális munka Európában. (La question de
logement et les raisons des problèmes sociaux dans les villes 1998. – Le travail social en Europe) –
Budapest.: ELTE, 1998. pp.13-25.
Az építésfelügyelet újraszabályozása . Renouvellement de la règlementation de la surveillance de la
construction - Építési Piac (Marché de la construction), 1998 N° 8, p. 10.
Az építési piac helyzete és a várható kilátások . Situation du marché de la construction et
perspectives. - Építési Piac (Marché de la construction), 1998 N° 16-17, p. 4.
Az építésügyi igazgatás területét érintö álláspontokról . Positions prises par les services de
l’administration de la construction – Építési Piac (Marché de la construction), 1997 N° 3, p.23.
Az Építöipar 1997. évi gazdasági folyamatai. Az ipar és az építöanyagipar 1997.évi teljesítménye és
az idei kilátások . Processus économiques de l’idustrie du bâtiment de l’année 1997. Rapport en
chiffres sur l’industrie et l’industrie des matériaux de construction de 1997, prévisions pour
l’année en cours. - Építési Piac (Marché de la construction), 1998 N° 7, pp. 28-32.
Az építöipar 1997. I. félévi gazdasági folyamatai . Processus économiques de l’industrie du
bâtiment du premier semestre de 1997 - Építési Piac (Marché de la construction), 1997. N° 18, p.
17.
Az építöipar 1997. I. negyedévi teljesítményei . Rapport en chiffres sur l’industrie du bâtiment du
premier trimestre de l’an 1997. - Építési Piac (Marché de la construction), 1997 N° 13 , pp.25-28.
Az építöipar 1997. I-III. Negyedévi gazdasági folyamatai. Az ipar és az építöanyag-ipar 1997. I-III.
Negyedéves teljesítménye Processus économiques de 1er au 3ème trimestre 1997 de l’industrie du
bâtiment. Rapport en chiffres sur l’industrie et l’industrie des matériaux de construction au cours
63
des 3 premiers trimestres de l’année 1997. - Építési Piac (Marché de la construction), 1997. N° 24,
pp. 25-28.
Az építöipar 1998. I-III. Negyedévi gazdasági folyamatai. Az ipar és építöanyag- ipar 1998. I-IX.
Havi teljesítménye . Processus économiques de l’industrie du bâtiment des trois premiers
trimestres de 1998. Rapport en chiffres des résultats de l’industrie et de l’industrie des matériaux
de construction des premiers 9 mois de l’année 1998. - Építési Piac (Marché de la construction),
1998 N° 24, pp. 10-14.
Az építöipar 1999. Elsö negyedévi teljesítménye, várakozások az év egészére. Az ipar és
építöanyag- ipar 1999. Elsö negyedévi telejsítménye és az idei kilátások . Rapport en chiffres sur le
premier trimestre de 1999 de l’industrie et de l’industrie du bâtiment. Chiffres du premier
trimestre de l’industrie des matériaux de construction, perspectives jusqu’à la fin de l’année. Építési Piac (Marché de la construction), 1999. N° 12, pp. 13-20.
Az építöipar 19998. Elsö félévi gazdasági folyamatai. Az ipar és építöanyag- ipar 1998. Elsö félévi
teljesítménye . Processus économiques de premier semestre de 1998. Chiffres des résultats de
l’industrie et de l’industrie des matériaux de bâtiment du premier semestre. - Építési Piac (Marché
de la construction), 1998 N° 20, pp. 22-25.
Az építöipar és a lakásépítés föbb tendenciái . Tendences principales de l’industrie du bâtiment et
de la construction - Építési Piac (Marché de la construction), 1997 N° 6, p. 28.
Az építöipar I. negyedévi teljesítménye, várakozások az év egészére. Az ipar és építöanyag- ipar
1998. elsö negyedévi teljesítménye . Chiffres du premier trimestre de l’industrie des matériaux de
construction, perspectives jusqu’à la fin de l’année. Rapport en chiffres sur le premier trimestre de
1998 de l’industrie et de l’industrie du bâtiment. - Építési Piac (Marché de la construction), 1998.
N° 15, pp. 16-20.
Az építöipar változása a kilencvenes években, nemzetközi összehasonlításban. Changements de
l’industrie du bâtiment dans les années ’90 – comparaisons internationales - Építési Piac (Marché
de la construction), 1999. N° 14, pp. 34-40.
Az ipar és építöanyag- ipar 1999. I-III. Negyedévi teljesítménye. Az építöipar 1999. I-III. Negyedévi
teljesítménye . Rapport en chiffres sur les résultats de l’industrie, de l’industrie des matériaux de
construction et de l’industrie du bâtiment dans les trois premiers trimestres de l’année 1999. - Építési Piac (Marché de la construction), 2000. N° 2, pp. 12-18.
Az ipar és építöanyag- ipar elsö félévi teljesítménye és az idei kilátások . Rapport en chiffres sur les
résultats de l’industrie et de l’industrie des matériaux de construction du premier semestre,
prévisions pour l’année en cours - Építési Piac (Marché de la construction), 1999.N° 22, pp. 1620.
Az ipar, építöanyagipar 1996.évi teljesítménye és az idei elörejelzés . Rapport de l’industrie et de
l’industrie des matériaux de construction de 1996, prévisions pour l’année 1997. - Építési Piac
(Marché de la construction), 1997 N° 7., p. 22.
Az Országos Építésügyi Kollégium javaslata: Lakásépítést ösztönzö áfa-kedvezmény Proposition
du Collège National de la Construction : rabais de TVA pour l’encouragement de la construction
du logement. - Építési Piac (Marché de la construction), 1999. N° 14, pp. 2-3.
B. VARGA Judit: Rosszkedvünk éve elmúlt: Építöipar L’année du malaise est derrière nous :
Industrie du bâtiment – Cégvezetés (Gestion de société) , 1997. N° 3., pp.180-182.
BARTA Györgyi; Társadalmi- gazdasági feltételek és folyamatok elörejelzése, (Pronostic des
conditions et des processus socio-économiques), in. I. Tosics, K. Pallai (ed) Budapesti
városfejlesztési koncepció (conception de l’aménadement de Budapest), Metropolitan Research
Institute, Budapest, 1998.
64
BARTA, Györgyi - BELUSZKY, Pál (dir.): Társadalmi-gazdasági átalakulás a budapesti
agglomerációban Restructuration sociale et économique de l’Agglomération de Budapest,
Regionális Kutatási Alapítvány, Budapest, 1999.
BINDER István: : Kormánybiztost neveznek ki. A kutatók szerint hibás a lakáspolitika.Un
comissaire est nommé par le gouvernement. Selon les chercheurs la politique du logement est
erronnée. - Világgazdaság (Economie mondiale - Quotidien économique - n.d.t.), 1997. N° 218,
p.6.
BOJÁR Iván András: Házdivatok . La mode dans la construction des maisons - HVG (Economie
Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.) , 1997. 5 avril, N° 14– pp.
73-78.
BORBÉLY, Szilvia (dir.): Dinamikus települések a Budapesti Agglomerációban, ( Les communes
dynamiques de l’Agglomération de Budapest), manuscrit, Centre de Recherches Régionales de
l’académie des Sciences Hongroise, Budapest, 1999.
Construma melléklet . Supplément Construma ( Salon annuel des matériels et des matériaux de
construction à Budapest – n.d.t. ) - Napi Gazdaság (Economie quotidienne), 1999. N° 84, pp. I-IV.
DÁVID Zsuzsa: Lakástámogatás és társadalmi újraelosztás . Aide au logement et redistribution
sociale - Közgazdasági Szemle (Revue Economique), 1997. N° 10., pp. 848-877.
DÉNES György: Gondolatok az építésügy, illetöleg az építésügyi igazgatás fejlödésének tükrében I.
Reflexions sur le développement de la construction et de son administration . 1ère partie Építésügyi Szemle (Revue de la construction), 1999. N° 6, pp. 161-171.
DÉNES György: Gondolatok az építésügy, illetöleg az építésügyi igazgatás fejlödésének tükrében
II. Reflexions sur le développement de la construction et de son administration . 2ère partie Építésügyi Szemle (Revue de la construction), 2000. N° 1, pp. 11-18.
Házi feladat: Lakástakarékpénztárak: Mérték-tartás. Változó állami támogatás Caisses d’épargne
logement : modération ; aide de l’Etat en changement - Figyelö (Observateur – hebdomadaire
économique n.d.t.), 1997. N° 4., pp. 13-15.
DEZSÉRI Katalin: A monetáris unió és a lakástakarékpénztárak. L’Union monétaire et les caisses
d’épargne logement. - Bank és Tözsde (Banque et Bourse), 1997. N° 24., p..5.
DOBSZAY János: Építöanyag-piac. Bebetonozva . Le marché des matériaux de copnstruction.
Betonné. HVG (Economie Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.) ,
1997. 5 avril, N° 14 – pp. 67-71.
DÓRA Ilona: A fiatalok lakáshoz jutásának esélyei a kilencvenes években - A gyerekek és az
ifjúság helyzete. (Chances des jeunes à l’acquisition de logement – Situation des jeunes et des
enfants) /Essais. Dirigé par: FALUSSY Béla .- Budapest.: KSH (Office National des Statistiques),
1997., pp.204-215.
Építöipari prognózis . Pronostiques de l’industrie du bâtiment - Építési Piac (Marché de la
construction), 1999. N° 8, p. 2.
Építöipari prognózis . Pronostiques de l’industrie du bâtiment - Építési Piac (Marché de la
construction), 1999.N° 16-17, pp. 3-4.
Építöipari prognózis 1999. November . Pronostiques de l’industrie du bâtiment. - Építési Piac
(Marché de la construction), 1999. N° 21, pp.2-3.
Építöipari várakozások, 1999. Június . Prévisions et attentes dans l’industrie du bâtiment, juin 1999
- Építési Piac (Marché de la construction), 1999. N° 15, pp. 2-3.
FARKAS János, SZABÓ Márta, SZÉKELY Gáborné: A lakásállomány minösége, állapota (La
65
qualité et l’état physique du parc de logement) – Budapest.: KSH (Office National des Statistiques),
1998.
FARKAS László, GERENCSÉR Ferenc, HEGEDÜS György, SZIROTA István : Jelentés a helyi
önkormányzatok lakás- és nem lakás célját szolgáló ingatlanvagyonával való
gazdálkodásának ellenörzéséröl (Rapport sur le contrôle de la gestion des biens immobiliers à
usage de logement et de non logement des collectivités locales– Állami Számvevöszék (Cours des
Comptes), 1997.
Fekete milliárdok lakásépítésre. Milliards noirs pour la construction de logement – Világgazdaság,
1997. N° 102., p.4.
FÉLIX Péter: Ingatlanpiaci boom. Palotaforradalom . Boom sur le marché de l’immobilier.
Révolution de palais. – HVG (Economie Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire économique
hongrois - n.d.t.), 19 juin 1999. N° 24, pp. 129-135.
Fokozott kockázat, magas kamatok: Lakáshitelpiac 1. Haut risque, intérêts élevés . Le marché du
credit du logement. 1ère partie. – Bank és Tözsde (Banque et Bourse), 1999. N° 44, p. 6.
GÁSPÁR Anna: A BAU-DATA jelentés a magyar építési piacról. 1996. 3. Negyedév. Az európai
lakásépítési piac 1996-1997-ben. Rapport de BAU-DATA sur le marché de la construction. 1996.
3ème trimestre. Le marché du logement en Europe en 1996-1997. Budapest, BAU-DATA, 1996.,pp.
1, 21.
GILYÉN Ágnes: Lakástakarék-pénztári kínálat. Az egyik 19, a másik... Offre de caisses d’épargne
logement, elles se valent...
– HVG (Economie Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire
économique hongrois - n.d.t.) , 21 juin 1997, N° 25., pp. 133-135.
GILYÉN Ágnes: Leépülö lakástakarék-pénztári piac . Le marché des caisses d’épargne logement
en décomposition – HVG (Economie Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire économique
hongrois - n.d.t.), 13 juin 1998, N° 23, pp. 117-118.
GLATZ, Ferenc (dir.): Budapest, nemzetközi város (Budapest - ville internationale), MTA,
Budapest, 1998.
GÖBÖLYÖS József: Engedély nélküli építkezések. Tervátültetés. Mibe kerül a szabálytalanság?
Az új építési törvény . Constructions sans permis. Transplantations de plans. Combien coûte
l’irrégularité ? Nouvelle loi sur la construction – pp. 71-73.
GÖBÖLYÖS József: Ököljog a lakáspiacon. Gyilkos szerzödések . Le droit du coups de poing sur
le marché du logement. Contrats assassins – pp. 75-77.
Gondolatok a szakma jövöjéröl az építési szabályozás tükrében . Réflexions sur l’avenir de la
profession dans l’optique de la nouvelle réglementation - Építési Piac (Marché de la construction),
1997 N° 13, p.19.
GYÁNI, G. (1992) Bérkaszárnya és nyomortelep. A budapesti munkáslakás múltja
(Tenement buildings and slums: The history of workers’ housing in Budapest .) Budapest: Magvetõ
Press.
GYENIS Ágnes: Ingatlanértékesítési csapdák. Hívök és vivök. Lakásvásárlás Pannóniában. Pièges
de la commercialisation de l’immobilier. Croyants et preneurs. Achat de logement en Pannonie. –
HVG (Economie Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.), 27 février
1999. N° 8, pp. 131-132.
HACSEK Tamás: Technológiai újdonságok. Boom bele. Nouveautés techniques. Allez, le boom . HVG (Economie Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.) , 1997. 5
avril, N° 14– pp. 82-83.
66
Harmincezer otthon épülhet: Jövöre növekszik az új építkezések támogatása Une trentaine
de milliers de foyers pourront se construire. L ‘année prochaine l’aide aux nouvelles constructions
augmentera - Világgazdaság (Economie mondiale - Quotidien économique - n.d.t.), 1997. N° 183,
pp. 1, 3.
Hazai lakáspiac: Szállj fel, magasra . Le marché domestique du logement - HVG (Economie
Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.), 2000. N° 10, 69-p. 93.
HEGEDÜS András: A lakásfinanszírozás válsága. Hitelképtelen konstrukciók. La crise du
financement du logement. Montages de pêts impossibles – HVG (Economie Mondiale de la
Semaine, - hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.), 21 novembre 1998, N° 46, pp. 165-166.
HEGEDÜS József, TOSICS Iván: A közép-kelet-európai lakásrendszerek átalakulása
Transformation des systèmes du logement de l’Europe centrale - Szociológiai Szemle (Revue
sociologique), 1998. N° 2 , pp. 5-33.
HEGEDÜS József, VÁRHEGYI Éva: A lakásfinanszírozás válsága a kilencvenes években Le crise
du financement du logement dans les années 90. - Közgazdasági Szemle (Revue Economique),
1999. N° 2, pp. 101-102.
HEGEDÜS József: A magyar lakásszektor piaci átalakulásának ellentmondásos folyamata.
Contradictions du processus de la transformation et de l'adaptation au marché du secteur du
logement de Hongrie – INFO – Társadalomtudomány (Sciences sociales), 1998. N° 43, pp. 49-58.
Hiányoznak a hitelkonstrukciók . Les montages de prêts manquent - Világgazdaság (Economie
mondiale - Quotidien économique - n.d.t.), 1998. N° 50, p. 10.
HORVÁTH Béla: Javaslatok a magyar lakáspolitika korszerû tényezökre alapozott kidolgozásához
III.rész . Propositions pour l’élaboration d’une politique du logement hongroise basée sur des
critères contemporains. 3ème partie. - Építési Szemle (Revue de la construction), 1999. N° 5, pp.
135-143.
HORVÁTH Béla: Javaslatok a magyar lakáspolitika korszerû tényezökre alapozott kidolgozásához
. Propositions pour l’élaboration d’une politique du logement hongroise basée sur des critères
contemporains. 1ère partie. - Építésügyi szemle (Revue de la construction), 1999. N° 3, pp. 76-84.
HORVÁTH Béla : Javaslatok a magyar lakáspolitika korszerû tényezökre alapozott kidolgozásához
II. Rész. Propositions pour l’élaboration d’une politique de logement hongroise basée sur des
critères contemporains. 2ème partie. - Építésügyi Szemle (Revue de la construction), 1999. N° 4 ,
pp. 97-107.
HORVÁTH Sándor: : A magyar építöipar a kilencvenes években . L’industrie du bâtiment
hongroise dans les années 90. - Építési Piac (Marché de la construction), 2000. N ° 2, pp.2-5, et
N° 3, pp. 2-5.
HORVÁTH Sándor: Horváth Sándor: Lakásépítés és –felújítás a ’90-es években. Construction et
rénovation de logement dans les années 90 - Építési Piac (Marché de la construction), 1997 N° 20,
pp. 3-5.
HORVÁTH, B. (1998) Jelzálog-hitelezés Magyarországon/Mortgage lending in Hungary. In:
Khon, M. Bank- és pénzügyek, pénzügyi piacok. Osiris Press and International Banking School.
JAKUS Ibolya: Lakástakarék-pénztárak start elött. Vissza! Számlázás! Caisses d’épargne logement
avant le lancement. A rebours! Facturation! - HVG (Economie Mondiale de la Semaine, hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.) 1997. 25 janvier., N° 4.
JAKUS Ibolya: Lakás-takarékpénztárak. Berendezkedtek. Caisses d’épargne logement. Elles se sont
installées. – HVG (Economie Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire économique hongrois n.d.t.) , 14 novembre 1997, N° 46, pp. 127-131.
67
JAKUS Ibolya: Lakástakarék-pénztárak. Kulcsra kész. Caisses d’épargne logement. Clé en main. HVG (Economie Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.) , 12 avril
1997, N° 15, pp. 129-131.
K.T.: A szakmunkások házat, a diplomások lakást terveznek . Les ouvriers veulent construire des
maisons, les diplômés prévoient des logements. - Építési Piac (Marché de la construction), 1999.
N° 20, pp. 4-5.
K.T.: építöipar a mérlegen . Bilan de l’industrie du bâtiment construction), 1999. N° 22, pp. 2-3.
Építési Piac (Marché de la
Kilábalás a válságból ? Sortie de la crise ? - Napi gazdaság (Economie quotidienne) , 1998N° 39,
pp.I-IV.
Köszegfalvy, Gy. : Mekkora a budapesti agglomeráció ? ( Quelle est la surface de l’Agglomération
de Budapest ?), Budapest 1995., KSH
KOVÁCS, Z. (1993) A társadalmi- gazdasági átalakulás hatása Budapest városfejlõdésére The
impact of socio-economic transformation on the urban development of Budapest. Földrajzi értesítõ,
XLII N° 1-4: pp. 41-50.
KOVÁCS, Z. and DOUGLAS, M. (1996) A városépítés idõzített bombája - avagy a magyar lakótelepszindróma
társadalomföldrajzi megközelítésben
The clock work of urban construction or socio-geographical approach to the
syndrome of social housing . Földrajzi Értesítõ 1-2. Pp. 101-107.
Közlemények a Budapesti Agglomerációról ( Informatios sur l’Agglomération de Budapest), 1998,
KSH
KURUNCZI Sándor : Kisebbségi szociális lakásépítés. Constructions sociales pour les minorités
ethniques - Építés, Felújítás (Construction, rénovation), 1997. N° 6, p. 12.
LACKÓ, L. (1994) Settlement development processes and policies in Hungary, in Z. Hajdú and G.
Hováth (eds) European Challenges and Hungarian Responses to Regional Policy, Pécs: Centre for
Regional Studies.
LADÁNYI, János – SZELÉNYI, Iván : Szuburbanizáció és gettósodás (Suburbanization et
ghettoisation), in. Kritika, Budapest, 1996.
Lakás- és kommunális ellátás. ( Housing statistics and public utilities) 1997. – Budapest.: KSH
(Office National des Statistiques), 1998.
Lakásépítés az év elsö felében . Construction de logement pendant le premier semestre - Építési
Piac (Marché de la construction), 1997 N° 19, p. 7.
Lakásstatisztikai évkönyv. (Yearbook of housing statistics) 1998. – Budapest.: KSH (Office
National des Statistiques), 1999.
LAKATOS Miklós: A városok és a nagyvárosok lakótelepi lakásai és lakói. Logements et
habitants du parc de logement des grands ensembles dans les villes et dans les grandes villes. Területi Statisztika (Statistique des territoires), 1999. N° 2, pp. 148-169.
Lakossági aktivitás: Az ECOSTAT a lakásépítésröl . Activité des habitants - ECOSTAT sur la
construction du logement - Figyelö (Observateur – hebdomadaire économique n.d.t.), 1999. N° 46,
pp. 18-19.
MAGYAR Mária: Az építésügyi hatósági ellenörzésröl . Sur le contrôle officiel de l’activité de
construction - Építési Piac (Marché de la construction), 1999. N° 4, pp. 23-25, N° 5, N° 7, pp. 1316, N° 8. pp. 9-13, N° 10, pp. 5-9., N° 11, pp. 4-7, N° 12., pp. 8-10.
MAKARA Magdolna: Az építöipar a magyar gazdaságban. L’industrie du bâtiment dans
l’économie hongroise - Építésügyi Szemle (Revue de la construction), 1999. N° 5, pp. 129-135.
68
MAKARA Klára: Ingatlaneladás bontott számlával. Területek áfásítása . Vente d’immobilier à
factures divisées. La TVA sur les terrains - HVG (Economie Mondiale de la Semaine, hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.), 5 septembre 1998, N° 35 pp., 131-132.
MÁRKUS Gábor: Önerös lakásépítés, fenntartható fejlödés .Construction de logement sans crédit,
sans aide, - développement soutenable. - Építési Piac, 1997 N° 11, pp. 2-3.
Megváltozott az eljárásrend az építésügyben . Changements de procédures aux services de la
construction - Építési Piac (Marché de la construction), 1998 N° 3, p.7.
Melléklet: Építkezök . Supplément: “ Constructeurs ” - HVG (Economie Mondiale de la Semaine,
- hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.) , 1997. 5 avril, N° 14, pp. 65-96.
Melléklet: Építkezök Supplément de HVG (Economie Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire
économique hongrois - n.d.t.) : Építkezök (“ Constructeurs ”) - HVG, 1997. N°14., pp. 65-83.
Melléklet: Építökedv Supplément: Le goût de construire HVG (Economie Mondiale de la Semaine,
- hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.) , 18 avril 1998, N° 15, pp. 69-92.
Melléklet: Ingatlanok . Supplément: Immobilier – HVG (Economie Mondiale de la Semaine, hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.), 13 mars 1999. , N° 10, pp. 67-83.
Melléklet: Ingatlantrendek . Supplément: Tendances dans l’immobilier – HVG (Economie
Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.) , 28 mars 1998., N° 12, pp.
70-93.
MIKLÓSSY Endre: Lakásprobléma Magyarországon és megoldási javaslat . Problème du logement
en Hongrie et proposition pour une solution - Építésügyi Szemle (Revue de la Construction), 1997.
N° 4., pp.105-110.
MOLNÁR Patrícia: Erö híján. Szociális lakásépítés . Manque de force. Construction du logement
social – HVG (Economie Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.) ,
1997 N° 19., pp.105-106.
MOLNÁR Patrícia: Lakóparkok . Parcs d’habitation - HVG (Economie Mondiale de la Semaine, hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.) , 1997. 5 avril, N° 14– pp. 71-73.
NAGY Andrea: Közvetítök piaca. Börzebánat Le marché des intermédiaires. Chagrin de la bourse
- Supplément: Immobilier – HVG (Economie Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire économique
hongrois - n.d.t.) pp. 69-73.
NAGY Katalin: : Lakáspiac: hiteldopping az építtetöknek . Marché du logement: dopage de prêts
aux constructeurs. - Cégvezetés (Management de sociétés), 1999. N° 12, pp. 180-185.
NAGY Katalin: Luxusbérlakás-piac . Marché locatif du logement de luxe. – Supplément:
Immobilier – HVG (Economie Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire économique hongrois n.d.t.) pp. 79-81.
Növekvö magánberuházások: hazai építési piac. Investissements privés en développement : le
marché local de la construction – Világgazdaság (Economie mondiale - Quotidien économique n.d.t.), 1996. N°25., p.7.
Önerönléti problémák . Problèmes du financement à partir de fonds propres
(Observateur – hebdomadaire économique n.d.t.), 1998 N° 13, pp. 31-34.
- Figyelö
ORLAYNÉ PAMINER Krisztina, DÜRR Béláné: Az építési piac helyzete, várható kilátások . La
situation du marché de la construction, perspectives. - Ipari Szemle Revue Industrielle), 1998.N° 1,
pp. 64-66.
ORLAYNÉ PAMINER Krisztina, DÜRR Béláné: Az építési piac helyzete, várható kilátásai .
69
Situation du marché de la construction et perspectives. - Ipari Szemle (Revue industrielle), 1999.
N° 2, pp. 67-70.
Otthonteremtés: Bövülö paletta = bankó .Construction de foyer : la gamme s’élargit = billets
d’argent. Supplément de Világgazdaság (Economie mondiale - Quotidien économique - n.d.t.) 14
mars 2000.
PERGER, Éva : A budapesti agglomeráció közigazgatási problémái ( Les problèmes de
l’administration de L’Agglomération de Budapest) thèse de doctorat, Budapest, 1994
PETSCHNIG Mária Zita : Elörejelzés a 2005-ig várható gazdasági folyamatokról, (Prognostic des
processus économiques pour 2005), Pénzügykutató Rt., Budapest, 1997.
PETZ Raimund : Építöipari várakozások 1999. Március . Prévisions de l’industrie du bâtiment –
Mars 1999. - Építési Piac (Marché de la construction), 1999. N° 7, pp. 2-3.
Rapport de BAU-DATA: A Bau-Data jelentés: Európa építési piaci kilátásai 1997-ben.
Sajtótájékoztató. Az 1996. Decemberében megrendezett 42. Euroconstrukt Konferencia
összefoglalása. Gépirat. Perspectives du marché européen de la construction en 1997. Conférence
de presse. Résumé de la 42ème Conférence “ Eurokonstrukt ” organisée en décembre 1996.
Budapest, 1996. p. 4.
RÁTH György: A településrendezés . L’aménagement urbain - Építési Piac (Marché de la
construction), 1998. N° 24, pp. 3-5.
RIBA István: Törvénytervezet a balatoni építkezésekröl. Kontármunka . Projet de loi sur les
travaux de construction au Balaton. Travail au noir, non professionnel . - HVG (Economie
Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.), 27 mars 1999. N°. 12, pp.
114-115.
s.k.: Lakásgazdálkodás. Kedvezöbb feltételek. A támogatási keret nagy része megmaradt. Gestion
du logement. Conditions plus favorables. Grande partie de l’enveloppe budgétaire prévue pour
l’aide est restée inutilisée. – Autonómia (revue mensuelle adressée aux collectivités locales –
n.d .t.), juin 1999. pp. 8-9.
S.n.: .: Lakásépítés. Csúcs volt. Construction de logement. C’était le pic – pp. 65-67.
S.n.: Építöipari helyzetkép. Kvázifejlödés . Vue générale sur la situation de l’industrie du bâtiment.
Quasi développement – pp. 83-89.
S.n.: Panelfelújítás. Lemerült telepek . Rehabilitation du préfabriqué. Grands ensembles épuisés
HVG (Economie Mondiale de la Semaine, - hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.) , 1997. 5
avril, N° 14 - pp. 83-86.
SÁGI, Zsolt – TRÓCSÁNYI, András : Szegregáció a budapesti agglomerációs övezetben
(Ségrégation dans la zone agglomérée de Budapest) , in. Földrajzi Értesítö, XLVII/1998/2. pp.235248.
SCHWEITZWE András: Ingatlanéertékesítés. Matematikai logika . Vente d’immobilier. Logique
mathématique - Supplément: Immobilier – HVG (Economie Mondiale de la Semaine, hebdomadaire économique hongrois - n.d.t.) pp. 75-79.
–SZIL -. A lakóparki beruházások üteme nem csökken . Le rythme des opérations d’investissement
en parcs d’habitation ne rallentit pas - Építési Piac (Marché de la construction), 1999. N° 22, pp. 810.
–SZIL - : A hazai lakáshelyzet alakulása I.rész . Changement de la situation du logement en Hongrie
1ère partie - A hazai lakáshelyzet alakulása I.rész - Építési Piac (Marché de la construction) , 1999.
N° 2., pp. 9-11.
70
–SZIL- : Indulhatnak a lakás-takarékpénztárak . Les caisses d’épargne logement peuvent démarrer
- Építési Piac (Marché de la construction), 1997 N° 9, pp. 14-15.
–SZIL - : Jóléti lakásprogram, alacsony árakkal . Programme du logement de bien-être aux prix bas.
- Építési Piac (Marché de la construction), 1999. N° 7, p. 28.
–SZIL- : A lakásépítés alakulása 1998-ban és 1999 elsö felében .Chiffres de la construction de
logements en 1998 et au premier semestre de l’année 1999. - Építési Piac (Marché de la
construction), 1999. N° 16-17, pp. 6-7.
SZIL: Elsö helyen a vállalkozói lakásépítés piacán . Numéro un du marché privé de la construction
de logement. - Építési Piac (Marché de la construction), 1998 N° 24, pp. 16-17.
SZIL: Kevesebb számú, de magasabb komfortfokozatú lakás épül . Moins de logements en cours de
construction, mais plus de comfort aux logements construits. - Építési Piac (Marché de la
construction), 1998 N° 18 , pp. 12-16.
SZIRMAI, Viktória : A budapesti agglomeráció társadalmi problémái ( Les problèmes sociaux de
l’agglomération de Budapest) , in. Társadalmi Szemle, 1998/7, pp.18-28.
SZÜCS Zoltán, GRATZL Ferenc, Lakások, lakáskörülmények . Logements et conditions du
logement - Statisztikai Szemle (Revue Statistique), N° 1997. 8-9, pp. 669-688.
Tájékoztató az otthonteremtési koncepcióról. Mi várható az új lakástámogatási és –finanszírozási
rendszertöl? Informations sur la conception de la consruction de foyers. Qu’est-ce qu’on peut
attendre du système d’aide et de financement du logement ? - Építési Piac (Marché de la
construction), 1999. N° 19, pp. 3-8.
Tanulmány a lakásépítés és felújítás finans zírozásának fejlesztéséröl: A lakásépítés és felújítás
finanaszírozásának fejlesztési koncepciója. Etude sur le développement du financement de la
construction et de la réhabilitation du logement. Schéma de développement du financement de la
construction et de la réhabilitation du logement. - Pénzügyi Szemle (Revue financière), 1996. N°
1., pp.747-791.
TELEKES György, SEBESTYÉN Ágnes: A lakásépítés. –felújítás, - fenntartás és korszerûsítés a
lakásszektorban . Construction, rénovation, entretien et modernisation dans le secteur du logement.
- Építési Piac (Marché de la construction), 1999. N° 14, pp. 22-25.
TRENCSÉNI Dániel: Önkormányzati lakáskörkép. Drága lakások, kevés támogatás . Vue générale
sur le logement public locatif. Logement chers, peu d’aide. – Autonómia (revue mensuelle adressée
aux collectivités locales – n.d .t.), juin 1999, pp. 4-6.
Új elemek a lakástámogatási rendszerben . Nouveaux éléments dans le système d’aide au logement Építési Piac (Marché de la construction), 2000. N° 2, p. 12.
Új lakástámogatási és –finanszírozási rendszer . Nouveaux systèmes d’aide et de financement du
logement - Építési Piac (Marché de la construction), 1999. N° 16-17, p. 8.
UJJ Attila: Helyzetkép és javaslatok a lakáspolitika megújításához. Etat des lieux et propositions
au renouvellement de la politique du logement - Építési Piac (Marché de la construction),
1998.N°19, pp. 37-39.
UJJ Attila: : Lakáspolitika. Politique du logement - Építésügyi szemle (Revue de la Construction),
1997.N° 4, pp.97-98.
UJJ Attila: A lakásügy aktuális kérdései . Questions actuelles concernant le logement - Építési Piac
(Marché de la construction), 1997 N°16-17, pp. 2-4.
UJJ Attila: A lakóépület felújításához és korszerûsítéséhez nyújtható hitelek, állami támogatások .
Crédits et aides d’Etat accessibles à la rénovation et à la modernisation des bâtiments d’habitation.
71
- Építésügyi Szemle (Revue de la construction), 1999. N° 2, pp. 39-43.
UJJ Attila: A lakóépület felújításához és korszerûsítéséhez nyújtható hitelek, állami támogatások .
Crédits et aides d’Etat accessibles à la rénovation et à la modernisation des bâtiments d’habitation.
- Építési Piac (Marché de la construction) , 1999. N° 8, pp. 23-25.
UJJ Attila: Az épített környezet és a településfejlesztés, lakásépítés és –felújítás L’environnement
construit et le développement urbain, construction et réhabilitation du logement. - Építési Piac
(Marché de la construction), 1999. N° 7, pp. 17-19.
UJJ Attila: Az épített környezet és a településfejlesztés. Lakásépítés és –felújítás L’environnement
construit et le développement urbain. Construction et rénovation du logements. - Építésügyi
szemle (Revue de la construction), 1999. N° 2, pp. 36-39.
UJJ Attila: Lakáspolitika és energiagazdálkodás 2000-ben. Politique du logement et gestion
d’énergie en 2000 - Építésügyi Szemle (Revue de la construction), 2000. N° 1, pp. 18-23.
Urbanisztika 2000 (Urbanisme 2000), recueil d’articles, sous la direction de CSONTOS János et
LUKOVICH Tamás – Budapest 1999, Akadémiai Kiadó
VAJDA Angéla, Döntés elött a lakáspolitikai koncepció. Több figyelmet fordítanak majd az épület
felújítására is . La conception sur la politique du logement avant la décision. Plus d’attention est
prévue pour la réhabilitation des bâtiments. – Autonómia (revue mensue lle adressée aux
collectivités locales – n.d .t.), juin 1999. pp. 6-7.
VÁMOS Dominika: Lakás, ház, település. Beszélgetés Bíró János építésszel . Logement, immeuble,
commune. Discussions avec l’architecte János Biró - Építés, Felújítás (Construction, rénovation),
1997 N° 6, pp. 28-33.
Várakozó állásponton: Lakásépítés Magyarországon . En attente ...Construction de logements en
Hongrie – Figyelö (Observateur – hebdomadaire économique n.d.t.), 1998 N°50, pp.13-14.
VARGA Dénes: Az állami szerepvállalás hatékony módjai és optimális mértéke a
lakáspolitikában (lakásépítés és felújítása) = Lakáspolitika, lakásfinanszírozás idöszerû
kérdései címû konferencia és vitafórum. (Modalités efficaces et niveau optimum de la prise de
rôle de l’Etat dans la politique du logement (construction et rénovation du logements) – Exposé au
débat de la conférence sur la politique du logement et les questions actuelles du financement du
logement ) - 26 septembre 1996. à Budapest, organisé par Gazdálkodási Tudományos Társaság
(Association Scientifique de la Gestion), publié par MTESZ (Fédération des Associations
Scientifiques et Techniques): 1996., pp.32-69.
VARGA Dénes: Lakásépítés a Bau-Data elemzése alapján . Construction de logements suivant les
analyses de BAU-DATA - Építési Piac (Marché de la construction), 1997. N°10, pp. 25-26.
72
Quelques sites sur Internet
On trouvera des renseignements sur la Hongrie dans sur les sites de la banque mondiale et de l’union européenne
Sites officiels de l'Etat hongrois (la plupart proposent une version en anglais) :
Premier Ministre
http: //www.meh.hu
Ministère des Affaires Economiques
http: //www.gm.hu
Ministère de l'Industrie
http: //www.ihm.iif.hu
Ministère de l'Intérieur
http: //www.b-m.hu
Ministère de l'Environnement
http://www.ktm.hu
Ministère de l’agriculture et du développement rural
http://www.fvm.hu
Autres sites utiles
Hungary Today
http: //www.centraleurope.com/hungary today
(Informations nombreuses, revues de presses, etc.)
Etablissement publique Hongrois pour l’aménagement du territoire et l’urbanisme – VATI
http://www.vati2.ktm.hu
Revue de l’université d’Europe centrale
http: //www.ce-review.org
GRID (Global Resource Information Database) Budapest
http://www.gridbp.meh.hu
National Informatics Strategy of Hungary (NIS, draft proposal)
Programme de l’université technique de Budapest.
http://www.mtesz.hu
Département de cartographie de l’université L. Eötvös University, (ELTE) Budapest.
http://www.lazarus.elte.hu
Agence nationale de géodésie et de cartographie (FÖMI).
http://www.fomi.hu
Chambre du Commerce et de l'Industrie hongroise
http: //www.pmkik.hu
Banque Centrale Hongroise: Magyar Nemzet Bank (MNB)
http: //www.mnb.hu
The Hungarian Investment and Trade Development Agency (ITD Hungary)
http: //www.idt.hu
Institut des Statistiques Hongrois: Kozponti Statisztikai Hivatal (KSH)
http: //www.ksh.hu
73
ANNEXES
74
TABLEAU RECAPITULATIF DES AIDES AU LOGEMENT
A PARTIR DU 01 FEVRIER 2000
TYPE D’AIDE
CARACTERE DE
L’AIDE
QUI PEUT EN
BENEFICIER ?
CONDITIONS
MONTANT (ordre
de grandeur)
A QUI
S’ADRESSER ?
Justificatif établi
par le secrétaire
de mairie, à la
banque choisie par
le maître d’ouvrage
et preuve de
l’engagement
d’autres fonds.
Attribution unique
de l’Etat, non
remboursable.
Toute personne
avec enfant à
charge et n’ayant
pas encore
bénéficié de ce
type d’aide.
Pour la
construction et
l’achat de
logement de taille
acceptable.
Prouver le
paiement de ses
impôts, présenter
son bulletin de
salaire.
200.000HUF/Enfants
et 1.000.000 HUF à
partir du 3ème enfant.
Le montant de l’aide
ne peut pas être
supérieur à 65% du
montant de l’achat.
Autres membres de
la famille : 300.000
HUF.
2. Aide (semi socio- Attribution unique
politique)
de l’Etat, non
à l’agrandisremboursable.
sement des
logements.
Toute personne
avec enfant à
charge et n’ayant
pas bénéficié de
l’aide sociopolitique.
Pour l’extension de
logement d’au
moins une
chambre
(construction de
combles non
acceptée). Si un
ou deux enfants.
La moitié de l’aide au Comme l’aide au
logement : 100.000 logement.
HUF ; 500.000 HUF ;
150.000 HUF.
1. Aide sociopolitique à la
construction de
logement.
QUELS
DOCUMENTS
DEPOSER POUR
LA DEMANDE ?
Présenter les
documents
nécessaires au
secrétaire de
mairie.
Construction
nouvelle : permis
de construire,
devis et justificatifs
de dépenses, puis
présenter le
permis
d’exploitation du
bâtiment.
En cas d’achat :
contrat d’achat.
Selon les règles
concernant l’aide
au logement.
3. Aide au
remboursement
de taxe.
Attribution unique
de l’Etat, non
remboursable.
Toute personne
qui se construit, se
fait construire ou
qui achète un
logement.
Logement de taille
acceptable,
conforme aux
besoins.
Au maximum
400.000 HUF/lgt,
mais maximum 60%
de la T.V.A.
En fonction de
l’avancement des
travaux, sur
justifications.
Selon les mêmes
règles que pour
l’aide à la
construction de
logement, sauf
autre décision du
secrétaire de
mairie.
4. Aide pour la
mise aux
normes pour
handicapés.
Attribution unique
de l’Etat, non
remboursable.
Handicapés
moteurs et parents
proches
responsables.
Invalidité moteur
évaluée à plus de
67%. Achat,
construction ou
réaménagement
pour handicapés
moteurs de
logement neuf.
250.000 HUF
maximum pour la
construction ou
l’achat de logement
neuf.
100.000 HUF
maximum pour le
réaménagement.
Toutes banques
suivant le contrat
de maîtrise
d’ouvrage
déléguée.
Recommandation
de la Fédération
Nationale de
l’Association des
Handicapés
moteurs.
5. Taux d’intérêt
préférentiel.
Aide de 3% au
Toute personne.
remboursement
pendant les 5
premières années,
liée à l’hypothèque
qui sert de base
au prêt.
Pour construction, 30 millions HUF
achat,
maximum pour un
réhabilitation ou
prêt au logement.
modernisation de
logement neuf ou
existant, ou pour
réhabilitation de
parties communes
de copropriétés.
Toutes banques
ayant passé
contrat avec la
Banque du Foncier
et d’Hypothèque.
Différents
documents suivant
les banques, mais
en général il faut
justifier la
destination du prêt
et la solvabilité.
6. Aide complémentaire au
remboursement
des intérêts.
Aide au
remboursement
du prêt bancaire
pendant les dix
premières années,
qui permet de
maintenir l’intérêt à
8%.
Acquisition pour un Prêt bancaire de 8
jeune couple d’un millions HUF,
premier logement. maximum.
Construction ou
logement neuf de
taille acceptable.
Le droit doit être
justifié par le
secrétaire de
mairie. Utilisable
dans toutes les
banques ayant
droit d’offrir des
prêts.
Auprès du
secrétaire de
mairie, présenter
les documents qui
justifient la
conformité aux
conditions
requises. A la
banque présenter
la destination du
prêt et la
Jeune couple,
couple avec trois
enfants ou plus,
personne seule
avec deux enfants,
couple promettant
un troisième
enfant dans les
trois années à
venir.
solvabilité.
7. Aide de la
municipalité.
Prêt sans intérêt et Familles dans le
aide non
besoin.
remboursable.
Terrain de
En fonction de la
construction,
décision de la
achat, extension,
municipalité.
réhabilitation ou
remise en état de
logement,
remboursement
de prêt ou de frais
de logement.
Demander à la
municipalité. Le
prêt est effectué
auprès de la
banque ayant un
contrat avec elle.
Suivant la décision
de la municipalité.
En général les
documents qui
justifient le droit à
l’aide au logement.
8. Aide aux
copropriétés
pour la
réhabilitation
des immeubles.
Remboursement
des prêts à taux
préférentiel.
Copropriétaires.
Après épargne
préalable de 4 ans
pour la
réhabilitation des
parties communes
de bâtiments.
70% des intérêts
pendant 5 ans, 35%
pendant les 5
années suivantes.
A n’importe quelle
banque.
Documents
justifiant la
propriété et les
dépenses.
9. Aide à la
construction de
réseaux
d’alimentation
ou d’évacuation
d’eau.
Remboursement
des prêts à taux
préférentiel.
Associations
constituées pour la
construction de
réseaux.
Pour la
construction des
réseaux de
services publics,
en complément de
la participation des
habitants.
Durant toute la
période de
remboursement.
Base de calcul :1,3
fois l’intérêt de la
BNH.
A n’importe quelle
banque, sur la
base d’un accord.
Documents relatifs
à l’association
pour la
construction de
réseaux de
services publics et
aux apports
individuels dans
ces associations.
VÁROSOK MAGYARORSZÁGON,
AVAGY
AZ URBANISZTIKA VÁLTOZÁSA
Budapest, 2000
1
VÁROSOK MAGYARORSZÁGON,
AVAGY
AZ URBANIZÁCIÓ VÁLTOZÁSAI
A magyar állam szerepe a városrendezés, az építésügy és a lakáspolitika terén
Tanulmány
A jelen tanulmányt Hélène BLAIS és SZESZLER Zsuzsa (BATI International) készítették.
Köszönetet mondunk ACZÉL Gábornak, Budapest Fõváros korábbi fõépítészének, a Magyar
Urbanisztikai Társaság Elnökének, a SCET Hongrie Rt. vezérigazgatójának; HORVÁTH
Gábornak, Veszprém város fõépítészének és KERESZTÉLY Krisztinának, aki Budapest
urbanisztikai kérdéseirõl készített doktori értekezést.
Budapest, 2000 július
2
Elõszó
Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás politikailag gyors változást hozott Magyarországon
is, mint a többi kelet-európai országban. A demokrácia gyakorlása a sebesen átalakuló
gazdaság feltételei között nem kis feladatott rótt a törvényhozókra.
A kézben tartott elemzés pillanatfelvételnek tekinthetõ. A magyarországi város- és
lakáspolitikáról, valamint az építésügyrõl szól, és azt vizsgálja, hogy az átalakulás óta eltelt
évtized végén az állam milyen eszközökkel rendelkezik az adott szektorok fejlõdésének
kézben tartására.
Ez a tanulmány kezelhetõ terjedelemben betekintést ad az adott területeken a múltból maradt
örökség és a társadalmi átalakulás külsõ szemmel látható és nem látható jelenségeinek
leírására. Az olvasó áttekintést kap arról, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a területfejlesztés
országos és területi döntései, továbbá részletes magyarázatot talál a városfejlõdést, az építési
tevékenységet és a lakásállomány alakulását a település szintjén szabályozó új magyar
törvényekrõl és jogszabályokról.
Magyarországon mára a gazdaság mintegy 80%-a magánkézbe került. E gyors átalakulás
óriási változást hozott az épített környezetben. A tanulmányt elolvasva képet kapunk a
magyarországi városok terület- felhasználási problémáiról és az ingatlanpiac legfontosabb
jellemzõirõl.
Külön fejezet foglalkozik a fõváros, Budapest és agglomerációjának speciális kérdéseivel.
Az áttekintõ tanulmányt a városfejlõdés, a lakáspolitika és az építési tevékenységekrõl az
utóbbi tíz évben született, Magyarországra és más közép-európai országokra vonatkozó
szakirodalom gazdag jegyzéke egészíti ki.
A francia és magyar nyelven megjelenõ írást mindazok figyelmébe ajánlom, akik a címben
szereplõ témák magyarországi helyzetérõl tájékozódni szeretnének.
PAKSY Gábor
a VÁTI vezérigazgatója
3
Tartalomjegyzék
Bevezetés
A. A magyarországi városok, néhány tényadat…………………………………….
B. Városfejlõdés és a szocialista örökség………………………………………….
Magyar városok a szocializmus alatt……………………………………………
A központosítás, mint tervkészítési elv…………………………………….……
C. Az átmeneti korszak és a várospolitikára gyakorolt hatása……………….……
I.
VÁROSRENDEZÉS, JELENLEGI VÁROSPOLITIKÁK: ELVEK,
TÖRVÉNYI KERETEK, PROBLÉMÁK……………………………………….
A. Az önkormányzati törvény……………………………………………………
A feladatkörök megoszlása az önkormányzati törvény szerint…………………
Az állami ellenõrzés fennmaradása………………………………………………
Pénzügyi önállóság és helyi adók………………………………………………..
Értékelés…………………………………………………………………………
B. Az állam szerepe : területfejlesztés és várospolitika…………………………
C. Az építési törvények (1996-1999) : a várospolitika operatív eszközei ?…….
II.
LAKÁS- ÉS ÉPÍTÉSÜGY………………………………………………
A. Lakásügy………………………………………………………………………..
A lakásprivatizáció és következményei…………………………………………
Lakáspolitika ?…………………………………………………………………..
Kölcsönök és lakástámogatások…………………………………………………
Szociális lakásokat támogató intézkedések ?…………………………………….
B. Építésügy………………………………………………………………………...
Az építkezések és a kereskedelmi tulajdon hatása, a külföldi befektetések
szerepe az építésügyben…………………………………………………………
Irodák…………………………………………………………………….
A bevásárlóközpontok fellendülése………………………………………
5
6
6
7
8
10
11
11
13
14
15
16
19
24
25
27
27
28
30
34
36
37
38
III. Urbanisztika a gyakorlatban. Egyes városok példái………………………… 39
A törvény alkalmazása : a gyakorlat és a problémák Veszprém példáján……….. 40
Néhány példa……………………………………………………………………. 42
Az ipari termelésre berendezkedett városok átalakulása………………………… 42
Ózd………………………………………………………………………. 42
Turisztikai fejlesztés és az épített történelmi örökség megóvása……………….. 44
Kõszeg…………………………………………………………………… 44
A demokratikus módszerek beépülése a várostervezésbe………………………. 45
Szolnok………………………………………………………………….. 45
IV. Városfejlesztés Budapesten…………………………………………………… 47
A. A fõváros mûködése, a szerepek megosztása……………………………… 48
Budapest, a kerületek és az agglomeráció települései…………………… 50
Az állam ellenõrzõ szerepe……………………………………………… 51
A budapesti helyi adózás………………………………………………… 52
B. Budapesti várostervezés…………………………………………………….. 53
C. Lakáspolitika : állam, fõvárosi és kerületi önkormányzatok ………………. 55
D. Fõvárosi építkezések………………………………………………………… 58
Nagy út- és közmû beruházások……………………………………………. 59
4
IRODALOMJEGYZÉK…………………………………………………………..
Angol és francia nyelvû irodalom………………………………………………..
Általános cikkek és tanulmányok Közép-Európáról………………………..
Magyarországról……………………………………………………………
Budapestrõl…………………………………………………………………
Kiegészítés : esettanulmányok más Közép-európai országokból………….
Magyar nyelvû irodalomjegyzék…………………………………………………
Néhány Internet oldal címe………………………………………………………
61
61
61
62
63
64
67
73
TÁBLÁZATOK
1. táblázat: Lakások száma (ezer) használói jogcím szerint………………..
2. táblázat: Az 1000 fõre jutó építkezések száma Magyarországon,
a budapesti agglomerációban 1990 és1998 között…………….
3. táblázat : Az 1991 és 1998 között épített lakások száma építtetõk szerint
4. táblázat : Lakásállomány és lakásépítések Budapesten és Magyarországon
5. táblázat : A lakásépítés üteme……………………………………………
5
Bevezetés
1989
A magyarországi városok, néhány tényadat
Magyarország területén 218 városi státusszal1 rendelkezõ település van, ezekben él a
népesség kétharmada (10 millió lakosból kb.6millió), de nyugati követelményrendszer szerinti
nagyvárosnak lényegében csak a fõvárost érezzük. Budapest közigazgatási területén 1,8 millió
lakos él, ami az ország lakosságának 20%-a (a fõváros agglomerációjában 2,5 millióan élnek),
míg a második legnagyobb városban, Debrecenben, csak 210 ezren laknak. A magyar városok
többsége kisváros 2 , és a fõváros országos szinten meghatározó. Budapest az egyetlen olyan
város az országban, amely nemzetközi kisugárzással rendelkezik. A fõváros olyannyira nagy
fontosságú az ország életében, hogy sokan a „Budapestország” 3 kifejezéssel illetik, amely
kifejezés jól mutatja azt a polarizálódást, mely az ország meghatározó városát jellemzi.
Minden közlekedési hálózat Budapest felé tart, az autópálya hálózat is a fõvárosból
kiinduló befejezetlen szakaszokból áll. Csak a Bécs felé vezetõ autópálya készült el teljes
hosszában, a többi néhány 10 km-re Budapesttõl megszûnik autópálya lenni. Az ország
legnagyobb városait a fõvárossal nem köti össze autópálya.
Országos léptékben bizonyos regionális különbségek érzékelhetõk, még akkor is, ha a
városok az egész ország területén megtalálhatók. A nyugati és az északi területeken (a
dombos és az alacsony hegyek vidékein) a városok kicsik és egymáshoz közel találhatók, míg
a nagy Alföldnek nevezett síkságon nagyobb kiterjedésûek és egymástól távolabb fekszenek.
A magyar népesség száma csökkenõ, aminek a városokra is van hatása, nevezetesen a
lakáspolitika terén. 1981 óta a halandóság nagyobb az élve születések számánál, és ma a 60 év
fölöttiek száma meghaladja a 14 év alattiakét. A demográfiai helyzet ugyanakkor a
városokban kedvezõbb képet mutat, mint az országos átlag (1999-ben - 48 ezer fõ).
1
A lakosok száma nem meghatározó. Magyarországon a város nem adminisztratív kategória, a „város” címet
pályázat alapján ítélik oda azoknak a településeknek, melyek regionális vonzással bírnak, vagy megfelelõ
infrastruktúrával rendelkeznek.
2
A legnagyobb városok lakosainak száma: Miskolc:190 000, Szeged: 180 000, Pécs: 173 000.
3
Lásd Lengyel László: „Budapestország mítoszai”, az Urbanisztika 2000 c. tanulmánykötetben, 111-117 old.
6
B. Városfejlõdés és a szocializmus öröksége
A magyar városok a szocializmus idõszakában
A városok szerkezete és a jelenlegi városhálózat nagymértékben magukon hordozzák a
szocializmus ideje alatti városfejlõdés nyomait. A két meghatározó alapelv a központi
tervezés és az állami tulajdon. A városokkal kapcsolatos döntések a sok központi döntés
között szerepeltek, s teljes egészében a központ, az állam kompetenciájába tartoztak.
Ugyanakkor ezen alapelvek érvényesülése mellett is Magyarország a volt szocialista országok
között sajátosan fejlõdött. Hozzávetõlegesen két különálló politikai szakasz különböztethetõ
meg, melyeknek eltérõ hatásai voltak a városfejlõdésre és a lakáspolitikára.
1945 és 1968 között Magyarországot a szovjet típusú fejlõdés jellemzi. Elsõbbséget
élvezett a nehézipar, amelyet a regionális fejlõdés, következésképpen a városfejlõdés
motorjának tekintettek. Ebben az idõben városok születtek a semmibõl az ipari körzetekben,
elsõsorban a középhegységek vidékén, (vagyis ott, ahol a nyersanyagokat termelték ki).
Egyetlen, a fémfeldolgozásra épült város települt a Szovjetunióból vízi úton érkezõ
nyersanyagra a Duna partjára; Sztálinváros, ma Dunaújváros). Ezek a városok, melyek
kizárólag a nehézipar szempontjait figyelembe véve szovjet építési normák szerint épültek,
ma erõsen szennyezett környezetben az átállás problémáival küszködnek. Ugyanebben a
periódusban az egyenlõsítés és az egyformaság jegyében Budapest iparosítását és növekedését
szándékosan fékezték.
1968 és 1980 között kialakul egy sajátos magyar modell, melyet bizonyos liberalizáció,
az életszínvonal emelésének és az infrastruktúra fejlesztésének kinyilvánított szándéka
jellemez. Az utolsó szocialista város a 60-as évek végén épült, az olajipar és már nem a
fémfeldolgozás számára (Le ninváros, ma Tiszaújváros). Az 1970-es években a hangsúly a
vidéki városok fejlesztése felé tolódott, melyek sorában a megyeszékhelyek élveztek
elsõbbséget. Ebben az idõszakban épültek a modernizáció és az életszínvonal emelésének
szándékát szem elõtt tartó nagy lakótelepek az egész országra érvényes szabványok szerint,
melyek építészetileg a funkcionalitás és monumentalitás alapelveit tükrözik. Ma ezek a
lakótelepi városnegyedek 4 a magyar városok külsõ övezeteiben leromló félben vannak. Ezzel
párhuzamosan, a hatvanas évek végétõl a magyar állam lehetõvé tette a magántulajdont,
magánszemélyek is építhettek városi lakásokat egyénileg, vagy társasházakba tömörülve. Az
1980-as évek a magántulajdon gyors fejlõdését hozták, a piacgazdaság felé való korlátozott
nyitás új korszakot indított el, amit az 1989-es radikális változások megszakítottak.
4
Ezen lakótelepek lakásait, a franciaországi helyzettel ellentétben, sok esetben azok a középosztálybeli lakosok
lakják, akik számára a lakások épültek.
7
A központosítás, mint tervkészítési elv
Várostervezési szempontból a szocializmus idõszakát a központi döntések és a
hierarchikus gondolkodás jellemzi. A városokkal kapcsolatos döntések tejes mértékben az
állam kezében voltak. A tervezés országos, regionális, városi és vá roson belüli szinten zajlott.
Regionális szinten a célokat a térségben folyó gazdasági tevékenységek érdekeihez
igazították, melyeket a KGST keretei között határoztak meg. Ezeket a regionális terveket
egészítették ki a települési tervek, melyek célja lényegében az urbanizációs folyamat kézben
tartása és ellenõrzése volt. Valójában a tervezésnek az volt a szerepe, hogy térbeli
szabályozást adjon a gazdasági fejlesztéseknek, és nyugatai értelemben vett várospolitika5
nem létezett.
Így a szocialista korszak elsõ évtizedeiben a hangsúly a nagyszabású iparosításon volt,
városok születtek mezõgazdasági területeken az új ipartelepítések igényinek megfelelõen. Az
uralkodó eszme az egyenlõség volt, egy modern városi társadalom felépítése, mely minden
állampolgárának azonos elõnyöket kínál.
Az 1960-as évektõl a célokat a fogyasztói társadalom szükségleteit figyelembe véve
felülvizsgálták, ugyanakkor a centralizáció meghatározó alapelv maradt, amivel az ország
másodlagos központjai jártak rosszul. A városfejlesztés szigorú tervek alapján és szigorúan
meghatározott övezeti rendszer szerint folyt, ami az új lakások illetve az iparterületek számára
kijelölhetõ területeket is szabályozta. Ez az az idõszak, amikor Budapest növekedését
ellensúlyozandó öt növekedési pólust jelöltek ki az országban: így Miskolc, Debrecen,
Szeged, Pécs és Gyõr városai a hatalmasra nõtt fõváros ellenpontjaivá váltak.
1968-ban az Új Gazdasági Mechanizmus a döntések terén is bizonyos decentralizációt
eredményezett, s rugalmasabbá vált a helyi terve zés. Az 1971-es Tanácstörvény a helyi
tanácsok számára juttatott némi önállóságot. Hasonlóképpen az 1970-es évek közepén a
nagyobb egyensúly megteremtésének céljából decentralizációs törekvéseket kíséreltek meg
Magyarországon (míg Csehszlovákiában például a tervezés továbbra is rendkívül merev volt).
1971-ben a kormány elfogadott egy városhálózat fejlesztésérõl szóló tervet. A 2000- ik év
távlatában gondolkodó terv a települések hierarchiáját és a központok kialakulását segítõ
városszerkezeti fejlesztéseket irányozott elõ. Ilyen módon kilenc hierarchikus szint jött létre,
amelyben a településnek a településhierarchiában elfoglalt helyét a régió szempontjából
játszott központ-szerepe határozta meg. Valójában ez azt jelentette, hogy csak a legfontosabb
5
Sykora 1999
8
központi települések részesültek pénzügyi támogatásban, következésképp a nagy városok
fejlõdtek, míg a kis falvak elnéptelenedtek. 1985-ben új terv készült, melynek célkitûzése e
helyzet javítása, s a mezõgazdasági térségek fejlesztése volt. Ezzel együtt a területi
egyenlõtlenségeket nem sikerült kiküszöbölni.
Az 1945 és 1989 közötti fejlõdés ellenére így elmondható, hogy az állam a
területfejlesztés és a várospolitika szinte minden eszközét központosította és kézben tartotta.
Az állam rendelkezett a földtulajdonnal, rendeleteket hozott, elosztotta a pénzügyi forrásokat
és ellenõrizte az építésügyet. A szocialista városfejlõdésre, a többi volt szocialista országhoz
hasonlóan, Magyarországon is a rendkívül gyors iparosítás, az infrastruktúra hálózat
kiépülésének hiányosságait tekintve pedig a befejezetlenség jellemzõ. Országos léptékben a
városok kevésbé különböznek egymástól, mint a kapitalista országokban. A magyar városok
60-as és 70-es években készült negyedeit építészetileg - az állami típustervezõ irodák tervei
szerint megvalósított – monoton, ismétlõdõ formákkal épült házak, az anyagok silánysága és a
rossz minõségû kivitelezés jellemzik. Ugyanakkor számos magyar városban számot tévõ
történelmi értékû épületállomány található, amit ugyan nem állítottak helyre, de nem is
romboltak le. Így sok magyar város központja építészetileg és jellegében a Habsburgok
uralkodásának idejét idézi. Budapesten az osztrák- magyar monarchia idején épült számos
középület megléte korlátozta a sztálini idõszak monumentális építészetének létrejöttét.
Magyarországon tehát úgy tûnik, hogy a kommunista vezetés alatt folyó városfejlõdés nem
annyira
a
városok
átalakításában,
mint
a
tervezési
és
városirányítási
szokások
meggyökeresedésében öltött testet, ami a rendszerváltás után is problémákat okoz.
1989
Az átmeneti korszak és a várospolitikára gyakorolt hatása
1989 óta a magyar városfejlõdésben két lényeges szempont játszik meghatározó
szerepet. A rendszerváltás demokratizálódást hozott, ami egyben teljes szakítást jelentett a
városfejlesztés és a lakáspolitika terén négy évtizeden át meghatározó központi irányítással.
Meg kellett határozni a különbözõ szintek illetékességét. Ezzel egyidejûleg a piacgazdaságba
való átmenet alapjaiban rengette meg a városfejlõdés szabályait. Ma az állam szerepe csak az
oktatásügyre, az egészségügyre és a közigazgatásra terjed ki. Minden egyéb területet a
változások a kompetenciák újrafelosztásának szándéka jellemez.
A régi intézményrendszer azonnal megszûnt, újakkal való helyettesítése azonban lassan,
gyakran kaotikus módon történt. Ez különösen igaz a tervezésre, amit gyanakvással, s gyakran
mint a piacgazdasággal össze nem egyeztethetõ tevékenységet kezeltek. A várospolitika
kérdése minden korábban szovjet típusú berendezkedésû országban hasonló módon vetõdik
9
föl, utat kap a fék nélküli, liberális fejlõdés. Magyarországon a körülményekhez igazodó,
inkább települési szintû tervezés, mint a hosszú távú stratégiai elképzelések készítése mellett
döntöttek. A helyi városrendezési tervezést kiegészíti egy új, városfejlesztési stratégiai
elképzeléseket tartalmazó tervfázis, ami a települések helyi gazdasági fejlõdéséhez kíván
hozzájárulni.
1989 óta a privát és a közszféra közötti kapcsolat radikális változáson ment át. A
privatizáció után az alapvetõ változás a magántulajdon térhódításában és a piac külföldiek
elõtt való megnyitásában öltött testet (megjegyzendõ, hogy magántulajdon 1968 óta a
korábbiakban is létezett).
A városok (és európai értelemben vett régiók) a befektetések
kitûntetett helyeivé lettek. Ezentúl a területi fejlõdésének nem a tervezés, hanem a
magánszektor szabja meg az irányát. Az itt vázolt gyors átmenet nem minden probléma
nélkül zajlik. A korábban is létezett egyenlõtlenségek az ipari régiók gyors hanyatlása és a
külföldi befektetések egyenlõtlen térbeli elhelyezkedése következtében felerõsödtek. A
befektetések elsõsorban a fõváros, a nyugati határ menti térség és a fõbb infrastrukturális
tengelyek menti területek felé irányulnak.
A privatizáció és a döntések helyi szintre való áthelyezésén kívül urbanisztikai,
lakáspolitikai és építésügyi szempontból az 1990 és 2000 közötti idõszakot a szabályok
leépítése, sok kiigazítás és meglehetõsen visszafogott városfejlesztési politika jellemezte, míg
a körülmények által felvetett problémák (pl. lakásfinanszírozás, környezetvédelem a
városokban) épphogy csak kezdenek a politikai viták részévé válni.
10
1989
VÁROSRENDEZÉS, JELENLEGI VÁROSPOLITIKÁK:
TÖRVÉNYI KERETEK, PROBLÉMÁK
ELVEK,
Magyarország a többi Közép-európai országhoz képest annyiban különleges, ho gy itt
már 1989 elõtt is voltak változások, melyek a decentralizációt és a települések értékeinek
újrateremtését eredményezték. Az ország valójában fokozatos reformokon ment keresztül a
döntéshozatal bizonyos értelemben vett decentralizációja és a mennyiségileg ugyan nem
meghatározó, de 1968-tól mégis jelen lévõ magángazdaság révén. A változások másnapján a
központból irányított tervezést mindenestül elutasították. Ebben az idõszakban tehát a
várospolitika nincs napirenden, az új szabályozás kialakításának prioritásai mások voltak. A
piaci mechanizmusok érvényesülése kihangsúlyozza a területi különbségeket, a nyugati
beruházások 80%-a Budapestre koncentrálódik. Az 1995-tõl kidolgozott területi tervezés
bevezetése hozza meg a várospolitika alakításának lehetõségét. Ezt megelõzõen az állam a
város- és a lakáspolitika minden kérdésétõl távol tartotta magát, azokból kivonult, mert úgy
tartották, hogy ezek nem tartoznak a legfontosabb politikai eszközök körébe. Az e téren való
beavatkozás törvényi kereteit az 1990-ben megszavazott önkormányzatokról szóló törvény
határozta meg.
Ez a törvény egyebek közt megalapozta a városfejlesztés terén lehetséges
beavatkozásokat. Az összefüggések magyarázatot adnak az eredetre: Közép-Európában 1989
után az Önkormányzatok Európai Kartájának alapelvei szerint fogalmazták meg a
törvényeket. A szocializmus idõszakára jellemzõ központosított rendszerrel szemben
megjelent az óhaj, mely szerint a különbözõ vezetési szintek közötti erõs hierarchiának el kell
tûnnie és elõtérbe kell kerüljön az alapegység, a település. Így a települések autonómiát és
széleskörû feladatokat kaptak. Ezzel szemben a köztes hierarchia-szint, a megyék
(Magyarországon 19 megye van), melyek korábban a kommunista párt decentralizált
szerveiként mûködtek, a változások után elvesztették legitimitásukat, feladatkörüket
szándékosan korlátozták.
A rendszerváltozás után minden volt szocialista országban – a korábban egyesített
települések szétválásával – nagy számú új település született. Magyarországon számuk
megkétszerezõdött, számuk elérte a 2920-at. Tehát a település vált a magyar politikai rendszer
alapegységévé, az állam várospolitikai szerepe jelenleg csak a települések ellenében, vagy
jobb híján jelenik meg. Ez az oka annak, hogy mielõtt az állam urbanisztikai téren játszott
politikai és igazgatási szerepét vizsgáljuk, elõször e törvényt mutatjuk be.
11
A. Az önkormányzati törvény
Az 1990/XVI. Sz. önkormányzatokról szóló törvény kiemeli a községekben, városokban
és Budapest kerületeiben élõ állampolgárok alkotmányos jogát ahhoz, hogy választásuk által
közvetlenül, és választott képviselõiken keresztül közvetett módon részt vegyenek a helyi
vezetésben és a helyi döntések meghozatalában. A vezetés alapegysége az önkormányzat,
melynek szabályozási és vagyonkezelési joga van és önálló gazdálkodást folytathat a helyi
adóbevételei és a saját vagyonával való szabad rendelkezése folytán. (Ez utóbbi nagyrészt az
állami
vagyon
önkormányzatoknak
való
átruházásából
keletkezett.)
Önkormányzati
választásokat négy évente tartanak. Az önkormányzati testületek tagjait, a polgármestereket és
Budapest fõpolgármesterét közvetlenül választják.
A megyei közgyûlés elnökét azonban
közvetett módon, titkos szavazással a megyei képviselõk választják.
Önkormányzatoknak tekintendõk:
-
19 megye 6
-
2920 település
-
173 város
-
22 megyei jogú város
-
a Fõváros
-
a fõváros 23 kerülete
Megjegyzendõ, hogy a 3156 települési önkormányzat közül 2844-ben a lakosok száma nem
éri el az 5000 fõt.
A feladatkörök megoszlása az önkormányzati törvény szerint
Az önkormányzatok egyidejûleg önálló, a he lyi ügyeket szabadon kezelõ szervezetek,
ugyanakkor az állam adminisztratív képviseletei, a közigazgatás részét képezik.
Feladataik: a települési önkormányzat köteles biztosítani az ott élõk egészséges
ivóvízzel való ellátását, biztosítaniuk kell az alapfokú oktatást (óvoda, általános iskola alsó és
felsõ tagozat), az alapfokú szociális és egészségügyi ellátást, a közvilágítást, a helyi utak
karbantartását és a kisebbségek jogainak megõrzését.
A megyék feladatai kevésbé jól körülírtak. Azok a közszolgálati funkciók tekinthetõk a
megyék hatáskörébe tartozónak, melyek hatása a megye nagy vagy egész területére kiterjed,
6
A magyar államalapító István király által a XI. sz. elején, a magyar törzsek befolyásának ellensúlyozására
megalkotott vármegyerendszer utóda.
12
mint a középfokú oktatás, a speciális alapfokú oktatás, egészségügyi szociális és kulturális
intézmények. A megye felelõs a területfejlesztéssel kapcsolatos feladatok összehangolásáért
is. De az önkormányzatok a megyével kötött, illetve a települések közötti együttmûködési
megállapodások alapján jogosultak ezeket a feladatokat magukra vállalni.
A települések közötti együttmûködést illetõen a törvény igen rugalmas és széles körû
együttmûködési lehetõséget nyit meg az önkormányzatok elõtt az egyszerû adminisztratív,
emberi
és
pénzügyi
erõforrás-összevonástól
az
önkormányzati
testületek
politikai
egyesüléséig. 7 A települések közötti együttmûködési stratégiákat az állam is támogatja egy
speciális költségvetési alapból, amelyre egyre nagyobb szükség van, ahogy az állam
pénzügyileg kivonul a települési költségvetésekbõl. Számos település annyira szegény, hogy
egyedül nem képes iskolát fenntartani, s még kevésbé arra, hogy kézbe vegye
településrendezési tervének megvalósítását.
Így a településfejlesztés és a lakásépítések fejlesztése terén a felelõsség szinte teljes
mértékben a települési önkormányzatokra hárul, melyek az alábbi feladatokat kötelesek
ellátni:
-
településfejlesztés és rendezés
-
az épített és a természeti környezet védelme
-
lakásgazdálkodás
-
vízvezeték hálózat és csatornaépítési munkák
-
a közutak és közterületek karbantartása
Ezekben a témakörökben a megye csupán egyes feladatok közötti koordinációs feladatokat lát
el, elsõsorban az épített örökség védelme és a megyei turisztikai fejlesztések terén.
Létezik Magyarországon egy sajátos szint, ez pedig a „megyei jogú városoké” 8 , melyek
száma 22. Ezek a 18 megye székhelyei (Budapest kivétel, mert a fõváros ugyan Pest
megyének székhelye, mégis speciális státusszal bír) és az 50 000-nél nagyobb lélekszámú
városok, melyek képviselõtestületük által kérvényezték a Parlamentnél a megyei jogú várossá
nyilvánítást. Ezek a városok igazgatásilag nem függenek a megyéktõl, ugyanakkor települési
funkcióikon kívül jogosultak megyei funkciók ellátására. Minden olyan hatáskörrel
7
Daussin, 1998
Megyei jogú városok: Békéscsaba, Debrecen, Dunaújváros, Eger, Gyõr, Hódmezõvásárhely, Kaposvár,
Kecskemét, Miskolc, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Pécs, Salgótarján, Sopron, Szeged, Székesfehérvár, Szekszárd,
Szolnok, Szombathely, Tatabánya, Veszprém és Zalaegerszeg.
8
13
rendelkeznek, ami nem az állam feladatkörébe tartozik. A megyei jogú városok és a megyék
akcióinak összehangolására egy közös bizottság jön létre, melyben egyenlõ mértékben
vesznek részt a megyei jogú város és a megye képviselõi, s melynek elnöki tisztét felváltva
tölti be a város polgármestere illetve a megyei közgyûlés elnöke. 9
Az állami ellenõrzés fennmaradása
Az állam, visszavonulása ellenére továbbra is ellátja az önkormányzatok jogi
ellenõrzését. Ezt az ellenõrzési feladatot 1990-ben a 8 Köztársasági Megbízott látta el, ma ez
a funkció a Közigazgatási Hivatalok kezébe került. A korábbi funkció magas szintû állami
tisztség volt, a Köztársasági Megbízott államtitkári rangban volt, a Köztársaság Elnöke
nevezte ki a Miniszterelnök javaslatára. A Köztársasági megbízottak az ország 8 vidékén
gyakorolták tisztségüket, abban az idõben, amikor Magyarországon megkezdõdött a régiókról
való gondolkodás. Ma a Közigazgatási Hivatalok vezetõit a belügyminisztérium pályázat
útján nevezi ki.
A Közigazgatási Hivatalok minden megyében és a Fõvárosban is
megtalálhatók. Mûködésük célja, az önkormányzati döntések feletti jogi ellenõrzés
gyakorlása. Ellenõrzési feladatuk körébe tartozik annak vizsgálata, hogy a helyi döntések
megfelelnek-e a törvény, illetve az alkotmány elõírásainak, kötelezhetik az önkormányzatokat
döntésük felülvizsgálatára illetve pert indíthatnak ellene.
Az önkormányzatokon belül a hivatal mûködéséért10 felelõs jegyzõ (aki a francia
rendszernek megfelelõen a polgármester mellett fõtitkári teendõket végzi) látja el az állam
törvényességi felügyeletét. A jegyzõ olyan önkormányzati alkalmazott, akinek szerzõdése
határozatlan idõre szól (a jegyzõnek Államigazgatási Fõiskolai vagy jogi egyetemi
végzettséggel kell rendelkeznie.) A polgármesterrel osztozik a szabályok belsõ hierarchia
szerinti ellenõrzésének feladataiban. A Polgármesterrel együtt aláírója az önkormányzati
határozatoknak és törvényesség megsértése esetén arra fel kell hívja a Közigazgatási Hivatal
(az állam decentralizált szerve) figyelmét. Elsõfokú hatóságként a jegyzõ írja alá az építési
engedélyeket. A törvényesség õrzésére hivatott jegyzõ önkormányzati alkalmazott, akit
posztjára a küldöttek tanácsa javasol, kinevezése és bérezése az önkormányzati hivatal
feladata, ami a döntései függetlenségét gyakran nem teszi könnyûvé.
9
10
Daussin, 1998
Daussin, 1998
14
Pénzügyi önállóság, helyi adók
Az 1990-es törvény az önkormányzatok kezébe utalja az önkormányzati költségvetés
készítését, az önkormányzati jövedelmeinek kezelését, a helyi adók kivetését és beszedését.
Az állam megszûntette a szocializmus évei alatt jellemzõ közvetlen irányítást. A központi
állami támogatásokat a települések a pénzügyi tervükben lefektetett jövedelmeik után kapták.
1990-ben megújították az újraelosztás elveit: az állami támogatás többé nem a helyi források
„kiegészítésére” szolgál, hanem statisztikai adatok (demográfiai adatok, a településen
található intézmények száma) alapján meghatározott kvóták szerint, illetve speciális
támogatások esetén, pályázat útján kerül elosztásra. Ilyen módon a települések pénzügyi
önállósága megnõtt, ugyanakkor a kvóták megállapítása révén az állam megtartja ellenõrzõ
szerepét.
Általánosságban elmondható, hogy az önkormányzatok pénzügyi forrásaiban a központi
források csökkennek, míg a helyi források növekednek. Az állami rész (a fejkvóta és a
felosztott jövedelem) az önkormányzati költségvetésekben az 1991-beni 79%-ról, 1999-re
64%-ra csökkent, szerepe azonban továbbra is meghatározó. Egyébként az állam
visszavonulása kiemeli a települések közötti egyenlõtlenségeket. Történtek arra irányuló
kezdeményezések, hogy a pénzek elosztásánál figyelembe vegyék a települések egymáshoz
viszonyított gazdagságát, de ezek vizsgálatok még folyamatban vannak.
Az 1990-es önkormányzati törvény garantálja az önkormányzatok viszonylagos
önállóságát és teljes pénzügyi függetlenségét. Az önkormányzatok joga a helyi irányítással
kapcsolatos ügyek szabályozása, az ingatlanvagyonnal való rendelkezés, a tulajdonjog
gyakorlása (vannak olyan ingatlanok, melyek nem adhatók el, mint a közterületek és néhány
épület), szabadon dönthetnek jövedelmeik felhasználásáról és helyi adók kivetésérõl;
végezhetnek kereskedelmi tevékenységet, részt vehetnek vállalkozásokban, valamint saját
szabályozást alakíthatnak ki, amennyiben az a törvénnyel nem ütközik. De az
önkormányzatok függetlenségének a helyi pénzügyi rendszer határt szab. Dacára annak, hogy
joguk van helyi adókat kivetni, az önkormányzatok kevéssé élnek ezzel az eszközzel (az
iparûzési adó kivételével), mert ezek az intézkedések nagyon népszerûtlenek, így továbbra is
erõsen függenek a központi hatalomtól. Hogy pénzhez jussanak, kölcsönöket vesznek fel és
eladják ingatlanvagyonukat (amely forrás kimerülõben van). Az utóbbi években a települések
egyre nagyobb érdeklõdést mutatnak azon gazdasági fejlesztési stratégiák iránt, melyek
elõnyben részesítik a nagy területû kereskedelmi létesítmények építését és az üzleti
15
beruházásokat, vagyis az adóból származó bevételek növelését11 . Ugyanakkor ezen stratégiák
megalkotásához kevés tapasztalat áll rendelkezésre. A SCET Hongrie nevû társaság, melyet a
francia megfelelõje hozo tt létre, igyekszik pénzügyi konstrukciókat ajánlani azoknak a
városoknak, melyek a SEM-ekre, (a köz- és magántõkével létrehozott városfejlesztési
társaságokra) alapozva önfinanszírozással szeretnének városfejlesztési beruházásaikat
megvalósítani. De ezen városfejlesztési társaságok létrehozása óta még túl kevés idõ telt el
ahhoz, hogy a mérleg megvonható legyen.
Értékelés
Azt, hogy az építési engedélyeket a polgármester mellett az önkormányzati fõtitkári
teendõket ellátó, a hivatal mûködéséért is felelõs jegyzõ adja ki, az érdekek összefonódása
miatt sok szakember vitatja. Az építési engedélyek kiadása voltaképpen egy városi
alkalmazott joga. Készültek javaslatok arra, hogy e jogosítványokat vegyék át az állam
decentralizált szervezetei, melyeknek a helyi érdekektõl való függetlensége garantált. 12
Másfelõl a kritikák hangsúlyozzák, hogy a törvény nem határozza meg egyértelmûen a
két önkormányzati szint, a megye és a település közötti jogosítvány- megosztást, s a megyék
csak azokat a feladatokat láthatják el, melyek rájuk maradnak, mert az önkormányzatok „nem
tudják, vagy nem akarják” azokat ellátni.
Ezen felül a települési önkormányzatok közötti kistérségi együttmûködések problémái
gyakran felvetik az állam és a települések közötti középsõ szint hiányát.
A folyamat hasonlít az európai országok sorában Franciaországban az 1980-as években
megvalósított decentralizációhoz, s a mai magyar rendszerrel kapcsolatos kritikák szinte
megismétlik a francia decentralizáció ellenzõinek érveit. A kritikák kiemelik a települési
önkormányzatok közötti együttmûködések nehézségeit, a nagyságrendi problémát, (minthogy
minden települési önkormányzat, méreteitõl függetlenül, azonos jogokkal rendelkezik), és az
urbanisztikai kérdésekben képzetlen képviselõk jogosítványait.
Magyarországon a kérdés annál is inkább alapvetõ jelentõségû, mivel a folyamat egyik
napról a másikra, erélyes döntés nyomán változott meg, és nem a demokratikus szokásokban
gyökerezik (noha a helyi jogosítványok kiszélesítése feltételezi a helyi demokrácia hatékony
mûködését).
Az új törvényi keretek létrehozása a helyi várospolitikák automatikus
kialakulásához nem elegendõ. Az olyan folyamatok esetében, mint a városfejlesztés, az idõtényezõnek meghatározó szerepe van.
11
12
Sykora, 1999
Interjú Horváth Gáborral, Veszprém város fõépítészével
16
B. Az állam szerepe : területfejlesztés és várospolitika
1989-tõl kezdve az állam tehát visszavonult a helyi ügyektõl, hagyományos feladatait az
önkormányzatokra átruházva. A településfejlesztés terén az önkormányzatok meglehetõsen
önállóak. Végül is a területfejlesztés városokkal kapcsolatos állásfoglalásán keresztül
rajzolódik ki a magyar állam várospolitikában játszott szerepe. Az állam nevének
megemlítése mindössze a regionális tervezésrõl szóló törvény városokról szóló fejezetében
fordul elõ.
Az Alkotmány szerint a Parlament feladata a területfe jlesztési elhatározásokat
tartalmazó terv határozatainak és megvalósítási eszközeinek jóváhagyása. A terv „statisztikai”
régiókra osztja az országot, melyek az európai irányelvekkel összhangban egy megyék fölötti
szintet képviselnek. 13 A regionális fejlesztéseket Regionális fejlesztési tanácsok, az állam által
felállított szervezetek irányítják.
A tanácsok a különbözõ érintett igazgatási szervek
jogosítványait egyesítik. Az 1996-os törvény elõkészítésekor kikérték a helyi fejlesztések
szereplõinek és az érintett minisztériumok (Földmûvelésügy, Belügy, Közlekedés,
Egészségügy, Pénzügy, stb.) képviselõinek vé leményét. Az Országos Területfejlesztési
Tanács elnöke a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (ma Földmûvelési és
Vidékfejlesztési
Minisztérium) 14
vezetõje.
Az
alapdokumentum
az
Országos
Területfejlesztési Koncepció, melyet hat évenként át kell dolgozni.
A Területfejlesztésrõl és Területrendezésrõl szóló elsõ elképzelés az 1996-os XXI. Sz.
törvényben jelent meg, ezt módosította az 1998-as 35-ös határozat, mely 1999 november 15én lépett életbe.
13
Az 1996-os törvény hét régiót határolnak le, melyek az európai NUTS II-es szintnek felelnek meg. A 7 régió:
Közép-Magyarország, Ny ugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld és
Dél-Alföld.
14
1989 elõtt volt egy Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (ÉVM). Feladatait részben a rendszerváltáskor
alakult Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) vette át 1998-ban az építésügyért és
területfejlesztésért felelõs államtitkárság a Földmûvelési Minisztériumban találja magát, melynek neve ez után
Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM). A változás az új miniszter akaratának eredménye, aki a
Kisgazdapárt elnöke. A minisztérium nevének szó szerinti fordításában nem szerepelhetne a vidékfejlesztés
helyett a „regionális fejlesztési” összetétel, de az angol elnevezés mégis így szól.. A mezõgazdasági és vidéki
jelzõk ellenére, melyeknek egyrészt belpolitikai, másrészt az európai uniós támogatásokhoz való hozzájutásban
vannak az okai, ez az a minisztérium, amely az építésügyért, a területfejlesztésért és rendezésért és a
településfejlesztésért és rendezésért is felelõs. Ugyan az e témakörökkel foglalkozó államtitkárság gyakorlatilag
függetlenül mûködik, ez a struktúra problémákat vet föl, különösképpen az általános politikai prioritások
szempontjából.
17
Az 1996-os Területfejlesztésrõl és Területrendezésrõl szóló törvény meghatározza a
területfejlesztési politikát. A 2. cikkelyben meghatározott célok között találjuk a következõ,
városokra vonatkozó irányelvet:
„- a Fõváros és a vidék, a városok és a községek, illetve a fejlett és az elmaradott
térségek és települések közötti jelentõs különbségek mérséklése.”
„az ország térszerkezete, településrendszere harmonikus fejõdésének elõsegítése.”
Az 1996-os törvény tehát megszabja az állam által választott, városokkal kapcsolatos
politika fõbb irányvonalait. A törvény alapján készült Országos Területfejlesztési Koncepció
szövege kiemelten fontosnak tartja, hogy megszûnjék az ország fõváros-központúsága. Ez a
piacgazdaság kiépülésének is az érdeke. Az irányelvek között találjuk a következõket:
„Az innováció térbeli terjedésének elõsegítése…”
„A túlzottan Budapest központú térszerkezet oldására a növekedésre képes központok
fejlesztésének elõsegítése.”
Hogy az ország polarizációja megszûnjön, az egyensúly érdekében új intellektuális,
gazdasági és kereskedelmi központok fejlesztésére van szükség. A koncepció készítõje nem
szabhatja meg elõre ezek számát (5 és 15 között), és emlékeztet arra, hogy az állam szerepe
nem e városok számának meghatározása, hanem a versenyképes városok támogatása.
A területfejlesztés keretei között a városokra vonatkozó stratégiai megközelítés eltérõ a
települések mérete és funkciója szerint. 15 A városhálózat az 1997-ben készült Országos
Területfejlesztési Koncepció szerint a következõképpen alakul:
•
A fõváros
A törvény hangsúlyozza, hogy Budapest csak akkor töltheti be nemzetközi központ
szerepet, ha megoldja a város urbanizációs problémáit.
•
Megyeszékhelyek és megyei jogú városok
A törvény kiemeli a városok szerepének jelentõségét a területi fejlõdésben, valamint a
szegregáció és a feszültségek elkerülésének fontosságát. Ezen a helyen megemlítésre kerül,
hogy a városok közötti különbségek csökkentek, hogy több megyeközpont lakosainak száma
elérte
a 100 000 fõt (Kecskemét, Nyíregyháza, Székesfehérvár), és hogy több kisebb
megyeszékhely jelentõsen fejlõdött (Salgótarján, Szekszárd, Veszprém, Szolnok és
Zalaegerszeg). Más városok egyes funkcióik révén váltak a megyeszékhelyekkel
egyenrangúakká, mint Sopron, Nagykanizsa, Baja, Hódmezõvásárhely és talán Dunaújváros.
15
Regional Development in Hungary (Regionális Fejlesztés Magyarországon), 1996.
18
Az Országos Területfejlesztési Koncepció tehát e városoknak a valóságos szerepük szerint
tulajdonít jelentõséget, még akkor is, ha ez nem felel meg szerepkörüknek. Az említett
városok azok, melyek a jövõben a fõváros ellensúlyozására alkalmasakká válhatnak.
•
A többi város (218 közül 192)
A törvény pontosítja, hogy az új városok létrejötte, amint ez volt a múltban, nem kívánatos.
Ezen a szinten az állam arra ösztönöz, hogy szorosabb együttmûködési kapcsolat alakuljon ki
e városok és környezetük között. Különös figyelemben részesülnek a közepes és
nagyközségek (lakosaik száma 10 és 40 ezer fõ közötti), melyeket eddig elhanyagoltak.
•
A falvak és a tanyák.
Végül az Országos Területfejlesztési Koncepció több pontot is szentel a
környezetvédelemnek.
A
városokra
és
környezetükre
vonatkozó
irányelvek
a
következõképpen fogalmazódnak meg:
„az agglomerálódó térségekben különösen az egészséges környezet, a mûvi és a természeti
környezet egyensúlyának és összhangjának megteremtését célzó területfelhasználás
kialakítása, az extenzív növekedés mérséklése”
Az Országos Területfejlesztési Koncepcióban foglaltak megvalósítása érdekében az
1996 XXI. Sz. törvény elõírja az Országos Területrendezési Terv elkészítését. Ennek elsõ
változata 2000 tavaszán készült el a VÁTI-ban (Magyar Regionális Fejlesztési és
Urbanisztikai Közhasznú társaság), az állam megbízásából. Ennek a tervnek két fõ része: a
térszerkezeti terv és a területrendezésre vonatkozó szabályozási elõírások összessége. A terv
feladata a területfejlesztéssel kapcsolatos térbeli problémák megjelenítése és megfogalmazása.
A terv szerzõi kartográfiai dokumentumokon tüntették fel az ország térszerkezetének erõs és
gyenge pontjait. A városok szerepét az ebben a térszerkezetben betöltött funkciójuk határozza
meg.
Az erõsségek között találhatók: az ország városok hálózatával való lefedettsége,
Budapest fõváros nemzetközi világvárosi színvonala, a megyei jogú városok régióikban
betöltött központi funkcióiknál fogva igazolják kiemelt besorolásukat, a fõváros körüli északnyugati és észak-keleti tengely fejlõdése az európai térszerkezet fejlõdésébe illeszkedik. A
gyenge pontok között szerepel a beépített területek gyors növekedése a mezõgazdasági
termelést szolgáló területek rovására, illetve a régi beépített területek jobb újrahasznosítása
helyett.
Az 1996-os Területfejlesztésrõl és Területrendezésrõl szóló törvény, a nyomában
született
Országos
Területfejlesztési
Koncepció,
valamint
a
magyarországi
19
területfejlesztésben a városok által felvetett speciális problémák tükrében a városokkal
kapcsolatos politika legfontosabb pontjai: a piacgazdasághoz való alkalmazkodás elsõbbséget
élvez, fel kell újítani a szocializmus évtizedei alatt jelentõségüket vesztett történelmi
helyszíneket, kezelni kell a környezetvédelem által felvetett új problémákat.
Az 1996-os Területfejlesztésrõl és Területrendezésrõl szóló törvény 1998-ban
jóváhagyott módosítása értelmében a regionális fejlesztési tanácsokban minden minisztérium
képviselõje helyet foglal, a gazdaság szereplõit képviselõ kamarák szavazati joga megszûnik
(konzultatív szerepüket megõrzik), ugyanakkor a törvényesség felügyeletének feladatával
rendelkezõ, az államot képviselõ tagok vétó joggal rendelkeznek.
Az állam tehát decentralizált szervezetein keresztül újra kinyilvánítja területfejlsztési
kérdésekben betöltött szerepét, miután a liberális hullám megmutatta határait. Valójában a
területfejlesztési politikát és a regionális fejlõdést nagy mértékben és egyre inkább az Európai
Unió pénzalapjaihoz való hozzájutás által megszabott követelményrendszer határozza meg. A
magyarországi régiók létrehozásának egyetlen oka az Európai Unió normáival való összhang
megteremtése érdekében szükségesnek tartott keret létrehozása. Az állam politikája e
régiókkal kapcsolatban valósul meg.
1999-ben a városfejlesztés terén semmilyen módosítás nem született. Városrendezõk és
építészek az állam városokkal kapcsolatos politikájával kapcsolatban feltett kérdésre azt
válaszolják, hogy az nem létezik. A városokkal kapcsolatos politika a központosított tervezés
ellensúlyozásában került meghatározásra, vagyis a liberalizmus elvének alkalmazásában
minden szinten. Ma törvény szabályozza a jogi rendszert, a környezetvédelem országos
fontosságot nyert, ugyanakkor a megvalósuló beruházások e szabályok szellemétõl
meglehetõsen függetlenül valósulnak meg.
C. Az építési törvények (1996-1999) : a várospolitika operatív eszközei ?
Az urbanisztikával kapcsolatos politikai akarat szerint a merev tervkészítés
hagyományával minden áron szakítani kellett. A várostervezéssel kapcsolatos egyes elemek
törvényekben és speciális alkalmazási rendeletekben láttak napvilágot : az 1997. évi LXXVIII
sz. törvény16 a településrendezésrõl és az építésügyrõl, melyet módosított az 1999. évi XCV
sz. törvény megszabja az épített környezet alakításával és védelmével (1996) kapcsolatos
kompetenciák megosztását. Ezek a törvények a következõ területeket szabályozzák :
16
Alkalmazás : OTÉK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények (1997/253 rendelet),
szabályozási példát és az OTÉK kivonatát lásd a mellékletben.
20
-
tervezés
-
építésügyi szabályozás
-
épített környezet védelme
-
zöldterületek védelme
A parlament az alkotmány alapján törvényeket kell hozzon az épített környezet
védelmérõl, meghatározva a közérdek követelményrendszerét is.
Az állam feladata az
építésüggyel kapcsolatos intézményrendszer felállítása és biztosítania kell a feladatuk
ellátásához szükséges pénzeszközöket. Az állam alakítja ki a jogi szabályozást (1989 óta
nincs Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, amely a lakásépítésért is felelõs lenne, a
szakterület több minisztérium között oszlik meg : Pénzügy-, Gazdasági, Szociális és
Családügyi, Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztériumok). Az önkormányzatok feladata
a településrendezési tervek készíttetése, felülvizsgálata és módosítása, melyek tartalmát a
törvény határozza meg. A településrendezési tervekre vonatkozó új szabályokat 1997-ben
alkották meg. A korábbi törvény 1964-ben született, tehát 1989 után még 8 évig érvényben
volt, és az anyagi lehetõségek szûkössége miatt alkalmazása a közelmúltig jelen volt.
Az 1997-es törvény a településrendezési tervek több szintjét határozza meg :
1) Elõkészítõ fázis, településfejlesztési koncepció.
Egy olyan településfejlesztési koncepcióról van szó, amely a késõbb készítendõ
városrendezési terv programját adja. A településfejlesztési koncepciót a település
képviselõtestülete fogadja el.
2) A Településrendezési eszközök :
Településszerkezeti terv
(hasonlatos a francia SDAU-ra és a POS-ra, a korábbi magyar általános és részletes rendezési
tervre), a település fejlõdésének fõbb irányait és infrastrukturális szerkezeti elemeit, a
települési külterület és belterület határát jelöli ki és meghatározza a település belterületének
övezeteit, s azok beépítési lehetõségeit. Egyes övezetek élvezhetnek különleges védettsége t. A
tervet az országos érdekekkel és a szomszédos önkormányzatok városépítési szabályozásával
is összhangba kell hozni. Ez a dokumentum a hosszú távú koncepciót is rögzíti.
A tervet közszemlére teszik és az állam építésügyi hatóságaival való egyeztetés után a
település képviselõtestülete hagyja jóvá.
21
Szabályozási terv
Az 1997 évi LXXVIII sz. törvény végrehajtási utasítása pontosítja, hogy a települési
szabályozásnak szem elõtt kell tartania
a közbiztonság és a közegészség ügyének
szempontjait, a demográfiai helyzet alakulását, a lakásépítés, a szabadidõ eltöltés és az
egyházak igényeit, továbbá figyelembe kell vennie az épített és a természetes környezet
védelmének szempontjait. Nagyobb beruházások kapcsán készülõ néhány tömbre terjedõ
szabályozási elõírások készítése elõtt kötelezõ hatástanulmány készítése (forgalmi terhelés,
zajkibocsátás, szennyezés, stb. vizsgálat.) .
A szabályozási terv a település egészére, vagy csak egy bizonyos területre készül. Külön
szabályozási terv készítendõ a következõ esetekben:
-
újonnan beépítendõ területre vagy egy régen is beépített terület újjáépítése,
-
különös figyelmet igénylõ területen (történelmi városközpontok, kórházak, stb.)
-
ha a helyi építési szabályok azt elõírják.
A szabályozási terv kartográfiai dokumentuma rögzíti a beépíthetõ területegységek
határát, a tömböket számozással látja el, meghatározza a maximális beépítési lehetõségeket,
megszabja az elõvásárlási jogot élvezõ területeket. A szabályozási terv lefekteti a közterületek
és a magánterületek határát. (Ez Magyarországon új elemnek tekinthetõ, hiszen a
szocializmus évtizedei alatt az alapfokú ellátást biztosító intézmények és a kereskedelmi
létesítmények közintézménynek számítottak. )
A szabályozási elõírások a helyi szabályozás elemeit szövegesen is rögzítik, az
önkormányzat
képviselõtestülete
által
megszavazott
szabályok
helyi
törvényeknek
minõsülnek.
A gyakorlatban a településtervezésre érvényes szabályok alkalmazása nem kevés nehézségbe
ütközik. Kötelezõ kartográfiai dokumentum készítése új városnegyedek építése vagy felújítása esetén,
valamint speciális beruházások létesítésekor (termál létesítmények, természeti védelmet élvezõ
területek). Ezeket a térképeket a földhivatali bejegyzéseket tartalmazó hivatalos alaptérképekre kell
készíteni, amelyek 1989 óta nincsenek mindig napra készen. (A helyi urbanisztikai szabályozást
meghatározó döntéseket kötelezõ a földhivataloknak bejelenteni, amely azokat az alaptérképre
átvezeti. A változások bejelentésének hiánya ugyanakkor semmilyen szankciót nem von maga után.)
22
A településrendezési eszközöknek az új elõírások szerinti elkészíttetése sokszor
nehézségekbe ütközik, noha 2003 végétõl az állami támogatásokra való jogosultság e tervek
elkészítéséhez van kötve. A szakemberek kiemelik, hogy sok az átmeneti korszakkal
kapcsolatos mûködési zavar.
Egy hosszú idõn át a tervgazdasághoz és a központi irányításához szokott országban a
várossal kapcsolatos mesterségek viszonylag újnak tekinthetõk. A polgármesteri hivatalokban
nincs külön városrendezéssel foglalkozó osztály. A nagyobb városokban van egy fõépítész,
akit ritkán segít egy neki dolgozó munkacsoport, s akinek feladatai közé nem tartozik a tervek
megvalósítása. A városok, az ellenõrzés jogát fenntartva, általában független tervezõirodákat
bíznak meg a rendezési tervek készítésével. Valójában a fõépítész feladatának meghatározása
idõnként nem egyértelmû. A kritikusok kiemelik, hogy az önkormányzatok csak azt várják
tõle, hogy a helyi városrendezési szabályokat igazítsa a gazdasági programokhoz. 17
1989 óta igen sok magántársaságként mûködõ építésziroda alakult, az önkormányzatok
ezektõl rendelik meg városrendezési terveik elkészítését. E tervezõirodák közül némelyek
közvetlenül a régi rendszerben állami tervezõintézetekbõl, azok privatizációja útján jöttek
létre. A szocializmus korszakában az állami tervezõintézetek mûködtek jól meghatározott
profillal: középületeket, lakóépületeket, ipari épületeket, kereskedelmi épületeket tervezõ
irodák, s Budapestnek volt saját tervezõirodája. Az 1950-ben alapított VÁTI- nak az volt a
feladata, hogy városrendezési terveket és tanulmányokat készítsen Budapest kivételével az
egész ország területére (Budapest várostervezési feladatait egy másik állami iroda látta el,
mely BUVÁTI néven mûködött). A VÁTI az egyetlen tervezõiroda, amelyet az 1989 utáni
változások során nem privatizáltak, még ha ennek lehetõsége felvetõdött is, s így helyzete
évekig
bizonytalan
volt.
1997-ben
a
Környezetvédelmi
és
Területfejlesztési
(ma
Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési) Minisztérium döntése alapján ez a tervezõintézet
megmaradt, ma 100%-os állami tulajdonú közhasznú társaságként mûködik. Jelenleg a VÁTI
(Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú társaság) megrendeléseinek 80%-át
állami, többnyire a minisztériumból jövõ megrendelések adják, míg a bevételek 20%-a
önkormányzatoktól és egyéb területekrõl származik. A VÁTI specializálódott a térinformatika
alkalmazására, adatokat dolgoz fel, elemez és tart napra készen a területfejlesztés és a tervezés
számára.
17
A VÁTI-ban készültek a parlament elé kerülõ tervek, mint az Országos
Lásd Locsmándi Gábor: „A településtendezés szabályozásának kérdéséhez” – Urbanisztika 2000 pp. 145-153
23
Területfejlesztési Koncepció és az Országos Területrendezési Terv. Ezen kívül a VÁTI a
szocializmus évtizedeiben mûködött állami tervezõirodák archívumának is kezelõje, feladatai
között van továbbá egy urbanisztikai dokumentációs központ kialakítása is.
Egy 1996-ban megalkotott törvény (LVIII/1997) meghatározza azon szakemberek körét,
akik jogosultak terveket készíteni; õk az Építész-, vagy a Mérnökkamara tagjai. Jelenleg az
önkormányzatok elsõsorban mélyépítõ mérnököket alkalmaznak az úthálózattal és
közmûvekkel kapcsolatos feladatok ellátására, gyakran azonban az alkalmazottak nem
rendelkeznek
a
Magyarországon
városokkal
nincs
településmérnök képzés.
kapcsolatos
egyetemi
ismeretekkel
kifejezetten
és
urbanisztikai
a
széleskörû
képzés,
van
rálátással.
azonban
Urbanisták azok a szakemberek, akik annak mondják magukat.
Legtöbb esetben építészmérnökök, akik néhány évet a városokkal kapcsolatos gyakorlatban
töltöttek. Veszprém város fõépítésze például elmondta, hogy a városrendezõi szakmát
gyakorlatban tanulta, mikor fõépítészi funkciójába lépett. Az urbanisták egyesülete, a Magyar
Urbanisztikai Társaság azért küzd, hogy a városfejlesztéssel és rendezéssel foglalkozó
szakembereket akreditálják, így a szakma kapjon elismerést, ami a tervek minõségét is
garantálná. A nagy befolyású Építész Kamara nem áll e kezdeményezés mellett. 18
A szabályozás egyik legfontosabb problémája az, hogy az építési engedélyeket nem a
polgármester, hanem a jegyzõ (az önkormányzati hivatal mûködéséért felelõs alkalmazott) írja
alá. Õk az önkormányzati hivatalok törvényes mûködéséért felelõsek, de ez a garancia nem
akadályozza meg azt, hogy olyan tervek szülessenek, melyeket magánérdekek mozgatnak. A
városrendezési terveket szabály szerint az Önkormányzat rendeli meg, de sok esetben az
állami támogatások csökkenése és az eladható ingatlanvagyon kimerülése következtében az
önkormányzatok nem rendelkeznek a tervek megrendeléséhez szükséges pénzeszközökkel,
így gyakran a befektetõk (érdekeiket érvényesítve) finanszírozzák a beruházás elõtt
elkészítendõ településrendezési terveket. Szinte minden beruházás városrendezési tervmódosítással jár. A módosítást az önkormányzati testületnek kell megszavaznia, amely ezt
megtagadhatja vagy elnapolhatja, de ezzel politikai kockázatot vállal, amennyiben a tervet a
potenciális befektetõ finanszírozta. Ez a helyzet a fõépítészek számára is igen kellemetlen.
Általában a városrendezési terv elkészülése elõtt aláír egy megállapodást a befektetõvel,
amelyben kijelenti, hogy a képviselõtestületi döntést nincs módjában garantálni.
A törvény megszabja a városrendezéssel kapcsolatos jogi kereteket, de a városrendezés
helyi ügy és a döntések a helyi önkormányzat kezében vannak. Pénz híján vagy politikai
18
Aczél Gáborral, a MUT elnökével 2000 május 15-én folytatott interjú
24
okokból a városfejlesztéssel kapcsolatos döntések igen gyakran a befektetõk kezébe kerülnek,
akik rendelkeznek a városfejlesztési és rendezési tervekhez szükséges anyagi eszközökkel.
„Várjuk a befektetõket”- ez a gyakran elhangzó mondat foglalja össze legjobban azt a
településfejlesztési politikát, amit a mai magyar városok és községek magukénak vallanak 19 .
A városok fejlesztésén dolgozó szakemberek számára a legnehezebb feladatok közé tartozik
az, hogy olyan követelményrendszert határozzanak meg és érvényesítsenek, amely esetleg a
gazdasági logikának ellentmond „ A város képe nem a fõépítésztõl függ, az önkormányzati
testület dönt, a fõépítész végrehajt”20 .
II. LAKÁS- ÉS ÉPÍTÉSÜGY
A lakáskérdés és az építésügy áttekintése elõtt fontos alapinformáció, hogy a
rendszerváltást követõen az állam az önkormányzatok területén lévõ lakástulajdonát
átruházta az önkormányzatokra, és ezek a javak fokozatosa privatizálásra kerültek. A késõbbi
privatizáció perspektívájával és a decentralizáció szellemében az állam önkormányzatoknak
juttatott tulajdonának átruházását az önkormányzatokról szóló 1990-es törvény, valamint az
állami javak önkormányzatokra való átruházásáról szóló XXXIII/1991 21 sz. törvény
szabályozta. Magyarországon a lakás-privatizáció már húsz éve legális volt, a 80-as évek
végén erõsen felgyorsult. A rendszerváltás pillanatában a lakások 80 %-a már magánkézben
volt. Ez a jelenség ugyanakkor elsõsorban a vidéki térségekben volt igaz, a városi lakások
nagy része állami tulajdonban volt. Budapesten a köztulajdonban lévõ lakások aránya 1990ben 52 %, ez az arány 1999-re 12 %-ra változott.
Bár a magántulajdon önmagában nem volt újdonság, általánossá válása azonban
alapvetõ változásokat hozott, amelyek a következõk:
-
Megjelent az ingatlanpiac, annak minden jellemzõjével, (adás-vételek, spekuláció,
stb.)
-
19
20
21
Az állam elvesztette ellenõrzését a lakásszektor felett.
Aczél Gáborral, a MUT elnökével 2000 május 15-én folytatott interjú
Horváth Gáborral, Veszprém város fõépítészével 2000 május 4-én folytatott interjú
Lengyelországhoz és Szlovákiához hasonlóan, ellenben Romániában a kormány maga adta el a tulajdont.
25
A. Lakásügy
A lakásprivatizáció és következményei
A lakást a szocializmus idõszakában szociális alapon járó juttatásnak tulajdonították, ami
részben magyarázza a privatizáció végbemenetelét, vagyis azt, ho gy a bentlakóknak a
lakásokat minden konkurenciát kizáró alacsony áron adták el. Ezen felül Magyarország
sajátos helyzete is befolyásolta e privatizáció módozatait. Már a szocialista állam megkezdte a
lakásvagyon igen kedvezõ feltételek melletti eladását a bent lakó bérlõknek. A 80-as években
lakásvásárlási céllal az állami tulajdonú Országos Takarékpénztárnál nagyon alacsony
kamatozású (3 %) kölcsönöket lehetett felvenni. E kölcsönöket elsõsorban azok a
középosztálybeli lakosok vették fel, akiknek nem jutott állami lakás. Ezeket az elõnyöket az
1990-es évben politikai okokból nem lehetett megváltoztatni, tehát kezdetben a privatizáció a
80-as években bevezetett pénzügyi feltételekkel folytatódott.
Az állam 1990-ben ingatlanvagyonát átruházta az önkormányzatokra azzal, hogy ez
utóbbiak a lakásokat magánkézbe fogják adni. Az állam meghatározta a vásárló (elsõsorban a
bent lakó bérlõ) számára igen elõnyös általános szabályokat. A lakások értékbecslése a
terület, a komfortfokozat és a mûszaki állapot alapján történt (a lakás helyét nem vették
figyelembe), s az önkormányzatok jóval ez alatt az ár alatt értékesíthették tulajdonukat. 1993ban egy privatizációról szóló új törvény (XXVIII/1993) kötelezte az önkormányzatokat arra,
hogy adják el a lakásokat mindazon bérlõknek, akik azokat meg óhajtják venni. Az
önkormányzatok maguk alakították áraikat azzal a megkötéssel, hogy az árnak a piaci ár 50%a alatt kellett maradnia. 1990 és 1998 között Magyarországon a fogyasztási javak árszintje
400%-kal nõtt, míg az ingatlanárak csak 80 %-os emelkedést mutattak. 22 .
1998 óta a
négyzetméterenkénti lakásárak gyorsan emelkednek, ami fõleg a külföldiek befektetéseinek
tulajdonítható, hiszen az ingatlanvásárlást Magyarországon (elsõsorban Budapesten) egész
Európa-szerte jó befektetésnek tartják. Az árak gyors emelkedése rövidesen módosíthatja a
piacot.
Hasonló a köztulajdonban lévõ lakások bérletével kapcsolatos logika is. (Bár ez utóbbi
kevés lakásra vonatkozik, hiszen a legtöbb lakásban tulajdonosa lakik. A saját tulajdonban
lakók aránya kb. 85%.) 1991 óta az önkormányzatok maguk szabhatják meg bérleti díjaikat,
ezzel együtt a lakbérek kevéssé emelkedtek, hiszen egyrészt a bérlõk nem tudnák fizetni a
magasabb díjakat, másrészt ezen a téren a piaci törvények és a szociális szempontok
22
Üzleti 7 (a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara hetilapja) 2000. március 2-i szám
26
ütköznek. A lakásbérlõk jelentõs jogokkal rendelkeznek, még akkor is, ha a kilakoltatások
száma növekszik. Ez utóbbiak nagyon népszerûtlenek egy olyan országban, ahol a lakáshoz
való jogot évtizedeken át alapvetõ szociális jogként kezelték.
A bérlakás szektor gyengesége a munkaerõ helyváltoztatásának szabadságát is
akadályozza, hiszen nehéz a városokban bérlakást találni. Jelenleg a piaci lakásbérlet lassan
fejlõdik, és meg kell jegyezni, hogy fõleg Budapesten létezik egy külföldi bérlõkre építõ
magánkézben lévõ bérlakás-állomány, amelynek árai a magyar középosztály számára
elérhetetlenek.
1. táblázat: Lakások száma (ezer) használói jogcím szerint
1970
1980
1990
1996
tulajdonos
2017
2435
2714
3366
bérlõ
993
964
958
366
albérlõ
16
10
2
0
Egyéb
8
8
14
35
3034
3417
3688
3767
ÖSSZESEN
Valójában a vásárlás útján való lakáshoz jutás általánosnak mondható (1999-ben a
lakások 98%-a magánkézben van).
A tulajdonszerkezet változása azonban az új, immár
magántulajdonban lévõ épületek karbantartásának és kezelé sének problémáit vetette fel.
Hiszen számos bérlõ számára a kedvezõ vásárlási feltételek lehetõvé tették, hogy lakásuk
tulajdonosává váljanak, de sokan vannak, akik anyagi lehetõségeik miatt nem képesek az
épületek karbantartásához szükséges költségeket fizetni.
Másrészt az a több évtizeden át beidegzõdött megszokás, hogy az ingatlankezelést az
állam végzi, megnehezíti a mai tulajdonviszonyoknak megfelelõ társasházi tulajdonos
közösségek felállását 23 . A társasházakra egészen 1997- ig a régi rendszerben alkotott jogi
keretek vonatkoztak.
Minden privatizáció során felvetõdött a magántulajdonosok
közösségének kérdése. Igaz, a magyar jogban 1977 óta létezett a társasházak alakításának
joga, de a társasház nem számított jogi személynek, ami például lehetetlenné tette, hogy egy
társasház a felújításhoz kölcsönt vegyen fel. A korábbi társasházi törvényben szerepelt az
egyes tulajdonosok vétójoga is. Ezt a törvényt ugyan 1997-ben módosították, de számos
23
Banks, „Privatized Housing…” 1996
27
probléma fennmaradt, hiszen az új tulajdonosok nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy az
általuk használt épületek közös tereinek karbantartásáért is felelõsek. A tulajdoni hányad, a
birtokolt terület arányában való szavazás bevezetése például nehézségekbe ütközik, jelentõs
szemléletváltozást igényel. Az ingatlankezelési és karbantartási tevékenységek iránti kereslet
ugyan növekszik, de nem mûködik zavartalanul. Elõfordul, hogy az önkormányzat marad az
eladatlan épületek vagy privatizált épületek eladatlan részeinek tulajdonosa, így a társasházi,
tulajdonközösség tagjaként a társasházak fenntartását végzõ vállalatokat is ellenõrzik.
Lakáspolitika ?
Az átmenet elsõ éveiben az alaphelyzet az államnak a lakásépítési szektorból való
kivonulása volt. A karbantartási és felújítási problémák nyilvánvalóvá teszik, hogy a
kormányoknak nagyobb részt kell vállalniuk a lakás- és város-rehabilitációs politikában.
Alapelvek
Az
1997-ben
jóváhagyott
Országos
Területfejlesztési
Koncepció
kiemeli
elkötelezettségét a lakáspolitika, mint a területfejlesztés egyik fontos eleme mellett. Különös
figyelmet kell fordítani
az építések és felújítások térbeni megoszlására, ezzel közvetve
mérsékelve a régiók közötti különbségeket (a piacgazdasággal egyeztethetõ kölcsönökkel, és
támogatásokkal ). Hosszú távon az a cél, hogy a lakásépítés önfinanszírozó legyen. Az állam
ösztönözni kívánja az új építkezéseket és a meglévõ lakásállomány felújítását.
Az
országgyûlés 1998 II. 20-i 35. sz. határozata a következõ megállapításokon alapul: az állam
régi hitel- és kölcsönszabályozási szerepét átvették az önkormányzatok és a piac, ami az
egyenlõtlenségek fokozódásához vezet, minthogy az állam újraelosztó szerepe többé nem
mûködik. Az államnak tehát újra vállalni kell bizonyos szerepet: . „ A lakáspolitika feladata a
lakásépítés
és
felújítás
élénkítése,
önfinanszírozó
lakásrendszer
kialakítása
a
lakástakarékossági formák támogatásával, és a saját erõbõl nem piacképes rétegek
és
csoportok támogatása. Megkülönböztetett kezelést igényel a lakásállomány rehabilitációja, az
iparosított építésmóddal épített lakóövezetek felújítása, valamint a mûemléki illetve mûemlék
jellegû lakóépületek felújítása.”(OTK IV. fejezet 2. pont).24
A határozat kimondja azt is, hogy az állam és az önkormányzatok pénzügyi forrásainak
összehangolásával külön lakásépítési programokat kell indítani.
24
35/1998 (III. 20) Határozat
28
Lakásfinanszírozási politika
A mai helyzetet a szociálpolitika újraindítása jellemzi, ami azonban jelenleg a
lakásvásárlásokhoz nyújtott finanszírozási politikára korlátozódik. Magyarországon szociális
lakás nincs, csupán a kölcsönök visszafizetéséhez szerezhetõ differenciált támogatás.
Az 1990-es évek közepe óta a kormányok lakáspolitikában való részvétele csak a
finanszírozási politikák bevezetésén mérhetõ. Az állam a többgyerekes családok lakáshoz
jutásának támogatását választotta. A lakásvásárláshoz nyújtható támogatás erõsen kötõdik a
gyermekek születését támogató politikához. A támogatás lényege abban áll, hogy a kölcsön
visszafizetéséhez nyújtott támogatás a második vagy a harmadik gyermek születéséhez van
kötve. Ennek érdekében az állam megá llapodásokat kötött bankokkal és más intézkedéseket
vezetett be, amelyek nem mûködnek jól egyrészt mert a lehetõségek ismertetése nem
megfelelõ, másrészt pedig a támogatások a piacgazdasággal nehezen összeegyeztethetõk, ami
igaz mind a kölcsönt adóra, mind a kölcsön fölvevõjére.
Kölcsönök és lakástámogatások
Elsõ lépésben a hangsúly az új lakások építésére helyezõdött. 1994-ben megszûnt a
meglévõ házak felújítására és a lakás-rehabilitációra nyújtott kölcsön, az új építkezésekhez
nyújtott kölcsönöket pedig két részre osztották. Az állami segítség elsõsorban hiteltörlesztési
támogatás volt, az állam bankokkal kötött megállapodásai alapján. Ezeket a lakáskölcsönöket
más, tisztán banki intézkedések is kísérték. Így 1994 márciusában az OTP bank lehetõséget
kínált a hitelfelvevõknek a kölcsön egy részének halasztott törlesztésére. Ezt a lehetõséget
egyeseknek felajánlották, de az OTP alkalmazottai azt rosszul magyarázták, így 1994-ben
mindössze 800 halasztott törlesztésû kölcsönszerzõdés jött létre. Ez a lehetõség fõleg azokat a
családokat vonzotta, amelyek épp gyerekük születését várták, számukra a törlesztés halasztása
valóságos megkönnyebbülés volt.
A jelentõs veszteségek miatt e kölcsön feltételeit módosították. A támogatás csak az új
építkezésekhez volt igénybe vehetõ, az állami támogatás csak kis összegekre vonatkozott, ami
azt eredményezte, hogy igénybevételére csak azokon a vidéki településeken volt mód, ahol az
építés olcsó volt. Így a pénz azokhoz került, akik mindenképp vettek volna házat. A Diamond
nevû amerikai fejlesztési ügynökség vizsgálata megállapítja, hogy a lakásépítésnek ez a
29
támogatása valóságos pénzkidobás volt. Ráadásul a támogatás új ház építéséhez volt kötve,
amit nem lehetett szociális lakásépítésnek nevezni25 .
1996 novemberében szakértõi értekezletet hívta össze annak érdekében, hogy
megvizsgálják egy új lakástámogatási rendszer 26 lehetõségeit. A bizottság megállapította,
hogy Magyarországon nincs mennyiségi lakáshiány. Az új lakások építésére szánt segítséget
tehát az önkormányzatokhoz kell juttatni, hogy azok azt segélyként legszegényebb lakosaik
lakáskérdésének megoldására fordíthassák. A kormány a választások elõtt semmit nem akart
tenni. Az 1998-as választási kampányban minden párt beszélt a lakásépítés támogatásáról
hiteleket ígérve az ágazatnak. A választások után ígéreteiket felülvizsgálták. A lakáspolitika
terén az egyetlen változás az átszervezés volt, jelenleg a stratégia kialakításával a Gazdasági
Minisztérium, míg a költségvetési részletekkel a Pénzügyminisztérium foglalkozik. Vállalták,
hogy a szakértõi bizottság útmutatása szerint fognak dolgozni.
Ezzel párhuzamosan a banki rendszer is színesedett. 1997-ben új politikát vezettek be,
az osztrák és német bauspar mintájára új Lakás Takarék Pénztárak jöttek létre. A bank
nagyon alacsony kamatokat ajánl. A kölcsönt azonban nem csak új lakások építéséhez lehet
felvenni, hanem minden fajta rehabilitációra is, ami Magyarországon újdonságnak minõsül.
Ezt a rendszert jelenleg csak mint takarékossági formát használják.
Állandó problémát jelent az, hogy ezek a hitelrendszerek nemigen nyerik el a potenciális
lakásvásárlók tetszését. A lakásvásárlásoknál a kölcsönök szerepe csökken: míg a Nyugateurópai országokban a megvásárolt lakások hitelekbõl finanszírozott része 80 %, ez a szám
Magyarországon 10 % alatt van. Vajon ez a bankok magatartásából, vagy az eladósodástól, a
tarozástól való félelembõl ered ? A vélemények megoszlanak. Hegedûs és Várhegyi27 vitatják
a Diamond azon megállapítását, hogy a magyarok nem kedvelik a kölcsönöket. Az a
probléma, hogy akiknek kölcsönre van szükségük, azok azt nem engedhetik meg maguknak,
mivel nem tudnak megfelelõ garanciát nyújtani. S valóban, a bankok tartózkodásának fõ oka
az, hogy a fizetni nem képes kliensek nem tudnak garanciát felmutatni. A jelzálogkölcsön
rosszul mûködik, mivel a kölcsönt felvevõk nem érdekeltek, és mert a lakások jelenlegi árát a
kölcsönt adó szervezetek nem tartják megfelelõ garanciának.
25
Diamond, 1999
Diamond, 1999
27
Hegedûs és Várhegyi, 1998
26
30
Így a privatizáció csak a piaci alapon mûködõ lakásépítés útját nyitotta meg.
Ugyanakkor az építkezések száma csökkent, a lakásállomány leromlása folytatódott,
megjelentek a fenntartás problémái. A fenntartási költségek megterhelték a tulajdonosok
jövedelmét és a nem fizetõk valóságos szociális problémát jelentenek. Ezek a megállapítások
rávilágítanak az 1999-ig folytatott lakáspolitika korlátaira. Jelenleg új intézkedéseket vezettek
be.
Szociális lakásokat támogató intézkedések?
A 2000. évi költségvetési törvénynek lakásfejezete a lakásvásárláshoz fölvett kölcsönök
kamattörlesztésének támogatását tûzi ki célul. A központi költségvetés új lakás vásárlására
szánt összege 43 milliárd forintról 60 milliárdra nõtt.
Lényeges változás, hogy az új
lakástámogatási rendszer nem csak az új lakás vásárlását segíti, hanem a régi építésûekét és
a korábban vásárolt lakások felújítását is. A központi költségvetés 3 %-át jelzáloghitelekre
fordítják.
A kormány megegyezésre törekszik a bankokkal a támogatások kamatairól,
amennyiben a bankok vállalják, hogy ezt a pénzt csak lakásbérlet céljára használják. Másfelõl
az új lakások építésére is biztosítanak támogatást. Az állam a fiatal házaspárok elsõ lakásának
építéséhez felvett kölcsön kamatainak 50 %-át vállalja át, a többieknek ugyanez a támogatás a
kölcsön visszafizetésének elsõ öt évében 40 %, majd a következõ 5 év alatt fokozatosan
csökken 25 %- ig. A lakóház-építési beruházások számára nyújtott támogatásokat is
módosítják. Idáig a támogatás összege a gyermekek számától függõ fix összeg volt. 1999-ben
az erre a célra szánt összeg 35 milliárd forint volt, ami a megelõzõ évi összegnél 30 %-kal
magasabb.
Ehhez az önkormányzatok saját pénzeszközeikbõl 10 %-ot adnak hozzá. Az
önkormányzatok a támogatásokat a családok anyagi helyzetének függvényében ítélik oda.
Ezt a törvényt a kormány szociális lakásprogramként mutatták be. Az intézkedéseket a
kormány 2000. február 1-tõl léptette életbe28 . Legfontosabb célkitûzésük az, hogy támogatást
nyújtsanak a lakásvásárlásokhoz felvett kölcsönök kamattörlesztéseihez, amire kettõs
lehetõség is van: egyrészrõl segítsége t ad a törlesztéshez, másrészrõl pedig „speciális”
szociális támogatás azon családok számára, akik egy gyermekkel többet ígérnek. E
kölcsönökhöz megfelelõ törlesztési garancia biztosításának igazolása esetén lehet hozzájutni,
a lakás vételárának a törvényben meghatározott összeg keretein belül kell lennie (ami reálisan
megállapított átlagár) és a lakás szobáinak száma család tagjainak számától függõen van
28
Népszabadság, 2000. január 15.
31
szabályozva. Bizonyos támogatások az önkormányzat megítélésétõl függenek (építési segély,
rászoruló családok számára nyújtott támogatás), ezen kívül támogatásokkal kívánják segíteni
a társasházakat is a felújítási munkák elvégeztetéséhez29 .
Az elsõ értékelések szerint ennek a törvénynek a problémái a kölcsönök megítélésének
feltételeiben vannak 30 , hiszen ezeknek csak azok tudnak megfelelni, akiknek jövedelme
messze az átlag fölött van. Az új szabályok életbe lépése utáni elsõ hónapban a kölcsönért
folyamodók mindössze 25 %-a felelt meg a feltételeknek. Ugyanakkor a kölcsönökhöz való
hozzájutási lehetõség óta az építési árak 8 – 10 %-kal emelkedtek.
Az új törvény új lehetõségeket biztosít azzal, hogy a meglévõ lakásállomány
felújításának és rehabilitációjának lehetõségével is számol. „Szociális lakás” téren
ugyanakkor egyetlen meghatározó döntés sem született. Természetesen még korai az új
lehetõségek értékelése, de az elsõ elemzések azt mutatják, hogy a kölcsönökhöz való
hozzájutás nehezen kielégíthetõ feltételei és a lakásépítési költségek folyamatos emelkedése
mellett a rendszer kevesek számára lesz elérhetõ.
A támogatási rendszer módosításával egyidejûleg új jelzálogkölcsönök is indultak.
Építésügyi szakemberek azt várják, hogy növekszik majd a családok számára megfelelõ
alapterületû lakások száma városi lakóépületekben, s ezzel a bérlakások köre bõvül (s a
bérlakás többé nem csak a leggazdagabbak által megfizethetõ luxus villákat fogja jelenteni).
A kérdés már csak az, hogy ez a fejlõdés csak Budapestet fogja-e érinteni vagy igaz lesz-e a
világváros mellett más városokra is.
29
Lásd mellékelten a támogatási feltételekrõl szóló táblázatot a hatályba lépés idõpontjában (Népszabadság,
20000. január 15). Az elsõ hat hónap folyamán a támogatások odaítélésének feltételeit több ízben felülvizsgálták,
a támogatásokhoz való hozzáférés könnyítésével (például: az adható kölcsön összegének növelése, a korhatár
megszûntetése).
30
Üzleti 7, (a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara hetilapja) 2000. március 20.
32
ÖSSZEFOGALALÓ TÁBLÁZAT A 2000. FEBRUÁR 1-JÉTÕL IGÉNYELHETÕ
LAKÁSCÉLÚ TÁMOGATÁSOKRÓL
Támogatás típusa Támogatás
jellege
Ki veheti
igénybe?
Feltételek
Összeg, mérték
Gyermekenként
200 0000 Ft, kivéve
a 2. és 3.
gyermeket, akik
után 1 000 000 Ft.
A kedvezmény
összege max az
építési költség,
vagy az eladási ár
65 %-a lehet.
Hol lehet kérni?
Mit
kell
kérelemhez
benyújtani?
a
1. Lakásépítési
kedvezmény
(ú.n. szocpol.)
Egyszeri
állami
támogatás,
nem kell
visszafizetni
Mindenki,
akinek eltartott
gyermeke van és
ilyen támogatást
még nem kapott
A méltányolható
lakásigényen belül
lakásépítésre, új
lakás vásárlására.
Az adók és
járulékok
megfizetését is
igazoló anyag- és
munkabérszámlák
bemutatása
2.
Lakásbõvítési
kedvezmény
(fél-szocpol.)
Egyszeri
állami
támogatás,
nem kell
visszafizetni
Mindenki,
akinek eltartott
gyermeke van és
szocpol
támogatást vagy
lakásépítési
kedvezményt
még nem kapott
3.
Adóvisszatéríté
si támaogatás
Állami
támogatás,
nem
kell
visszafizetni
Mindenki, aki
saját lakást épít,
építtet vagy
vásárol
A méltányolható
lakásigényen belül
lakásbõvítésre,
amely a lakást
alapterület
növeléssel legalább
egy szobával
bõvíti.(A tetõtér
beépítés kizárt 1-2
gyermek esetén)
A méltányolható
lakásigényen belüli
lakás legyen
4.
Akadálymentes
ítési támogatás
Egyszeri
állami
támogatás,
nem kell
visszafizetni
5. Általános
kamattámogatá
s
A kölcsön
forrásául
szolgáló
jelzáloglevélh
ez kapcsolódó
évi 3%-os
kamattámogat
ás, amely a
törlesztés elsõ
5 évében jár.
Banki hitel
igénybevételé
hez a
törlesztés elsõ
tíz évében,
mértéke
lehetõvé teszi,
hogy az adós
kb. 8%
kamatot
fizessen
Kamatmentes
kölcsön és
vissza nem
térítendõ
támogatás
Mozgássérültek
vagy az õ
elhelyezésükrõl
gondoskodó
közvetlen
hozzátartozók
Lakáscélra bárki
Fiatal házaspár.
3 vagy több
gyermekes
házaspár vagy
egyedülálló 2
gyermekes, de a
harmadik
gyermek
megszületését
három éven belül
vállaló házaspár
A rászoruló
családok
Fiatal házaspárnak Legfeljebb 8 millió
elsõ, közös, önálló Ft összegû
lakása
bakkölcsönhöz
megszerzéséhez. Új
lakás építésére vagy
megvásárlására az
elismert
lakásigényen belül
Az önkormányzat
jegyzõje igazolja a
személyi
jogosultságot. Ezt
követõen bármely
banknál felvett
kölcsönhöz nyújtható,
amelyik a jogszabályi
feltételekkel hitelez
A jegyzõnél a
feltételek
teljesülését
személyi és egyéb
okmányokkal kell
igazolni. A banknál
a hitelképességet és
a hitelcélt kell
igazolni
Lakótelek, új,
használt lakás
megszerzése,
lakásbõvítés, felújítás, fenntartás,
lakáscélú kölcsön
törlesztése vagy
bármely
lakásköltség
viselése
Az önkormányzatnál
kell kérni, de a
támogatást az
önkormányzattal
megállapodást kötõ
bank folyósítja
Az önkormányzat
döntése szerint, de
általában a
rászorultságot
igazoló iratokat
6. kiegészítõ
kamattámogatá
s
7.
Önkormányzati
támogatás
Az önkormányzat
jegyzõje igazolja a
személyi jogosultságot
Annál a banknál,
amelynél az építtetõ,
vagy vásárlás esetén a
vállalkozó a
lebonyolításról
megállapodik. A
készültségi fokkal
arányosan folyósítják
a kedvezményen
kívüli források egy
részének
felhasználását
követõen
Lakásépítési
Úgy, mint a
kedvezmény fele:
lakásépítési
vagyis 100 000, 500 kedvezményt
000 és 150 0000 Ft.
A jegyzõnél a
feltételek
teljesülését
személyi és egyéb
okmányokkal kell
igazolni.
Lakásonként max.
400 000 Ft, de a
megfizetett ÁFA
max. 60%-a
A készültségi fokkal
arányosan a
bizonylatok alapján
Legalább 67 5-os
munkaképességelvesztés és új lakás
építése, vásárlása,
akadálymentesítése
Új lakás építéséhez,
vásárlásához max.
250 000 Ft,
akadálymentesítésh
ez max. 100 000 Ft
Bármely banknál, a
megkötött
lebonyolítási
szerzõdés alapján
Lakás építéséhez ,
új vagy használt
lakás
megvásárlásához,
bõvítéséhez,
korszerûsítéséhez,
,társasház közös
részei felújításához
Egy lakáshoz
kapcsolódó max. 30
millió Ft
kölcsönhöz
Bármely banknál,
amely a Földhitel- és
Jelzálogbankkal
szerzõdést kötött
A jegyzõ eljárását
kivéve azonos a
lakásépítési
kedvezményre
vonatkozó
szabályokkal
A
Mozgáskorlátozotta
k Egy esületei
Országos
Szövetségének
javaslatát
Bankonként
különbözõ lehet, de
általában a
hitelképességet és
az igénybevétel
célját kell igazolni
Az önkormányzat
döntése alapján
A lakásépítési
kedvezmény
építésre vonatkozó
szabályai szerint
33
8. Társasházak
és
lakásszövetkeze
tek lakóház
felújításának
támogatása
9. Vízi közmû
létesítésének
támogatása
Kölcsöntörles
ztéshez
nyújtott
kamattámogat
ás
Társasházak
vagy
lakásszövetkezet
ek
tulajdonostársai
Kölcsöntörles
ztéshez
nyújtott
kamattámogat
ás
A közmûtársulat
viselése
Négyéves
elõtakarékoskodás
után a közös
tulajdonú
épületrészek
felújításához
A közmû
megépítéséhez, a
költség lakossági
hozzájárulásából
fedezett részéhez
Öt évig a kamat 70 Bármely banknál
%-a, a következõ öt
évben a kamat 35
%-a
A tulajdont és a
költségeket igazoló
iratokat
A teljes futamidõre Bármely banknál
a hitelkamat 70%-a, megállapodás alapján
de a számítás
alapjául szolgáló
kamat a jegybanki
alapkamat 1,3szerese
A közmûtársulatra,
a hozzájárulási
hányadokra
vonatkozó iratok
34
B . Építésügy
Az építési tevékenységgel kapcsolatos irányelveket és szabályokat a CXV/1999 sz. Az
épített környezet alakításáról szóló törvény határozza meg. Minden fejlesztéshez építési tervet
kell készíteni, amit az illetékes szerveknek jóvá kell hagyniuk és a megvalósításhoz építési
engedélyt kell beszerezni. A magyar polgári törvénykönyv lényegében meghatározza az
építési tervezéssel és kivitelezéssel kapcsolatos szerzõdések szabályait. Az építési
engedélyeket az önkormányzatok mûszaki irodái készítik elõ. A beépítésnek összhangban kell
lennie a hatályos helyi városrendezési szabályozással, a folyamat magában foglalja a víz-,
elektromosság, gáz- bekötés engedélyeztetését is. A nagy építési beruházásoknál el kell
készíteni az új építmény környezeti hatásvizsgálatát is, amit az építési törvény határoz meg.
Az épített környezet mûemléki épületeinek védelmét és megõrzését az önkormányzatoktól
független hatóság szabályozza.
Általánosságban az önkormányzatok feladata a városrendezési eszközök elkészíttetése,
de a pénzhiány gyakran a terv módosításában érdekelt magán-befektetõkkel kötött
kompromisszumhoz vezet, akik hajlandók azt kifizetni kívánságaik figyelembevétele esetén…
Az iparûzési adónak meghatározó szerepe van abban, ahogy az önkormányzatok lemondanak
településfejlesztéssel kapcsolatos döntéseikrõl.
Az építési tevékenység terén a törvény megkerülése meglehetõsen széles körben
alkalmazott gyakorlat. Az XL/1995 Közbeszerzésekrõl szóló törvény kimondja, hogy az
állam, az önkormányzatok és mindazon szervezetek, amelyek közpénzekbõl gazdálkodnak,
minden építési tevékenységre pontosan meghatározott szerzõdési feltételekkel ajánlatadási
felhívást kell közzétegyenek. Ugyanakkor gyakori, hogy nagyobb beruházások esetén az
állam vagy az önkormányzatok a megvalósításra kereskedelmi társaságot alapítanak, amely
már nem köteles kivitelezõi pályázatot kiírni.
Az építési tevékenység vizs gálatakor fontos tudni, hogy a népesség 1980 óta csökken.
Budapest és a nagyvárosok vesztettek lakosságukból. E tendencia alól csak a fõváros
környéke kivétel, a budapesti agglomeráció népessége 1990 és 1998 között 9 %-kal
növekedett, ami a budapestiek kiköltözésébõl és más vidékekrõl való áttelepülésbõl adódik.31
A Budapestrõl kiköltözõk legtöbbször saját családi házba költöznek a Budapest körüli
31
Biggeorge’s Property Watch, 1/2000; Soóki-Tóth Sándor, Bedöcs Bernadett, „Housing Market” pp. 4-5.
35
települések egyikében, ami megfelel a szuburbanizáció klasszikus folyamatának. Az 1980-as
évek óta a városokban végbement családi házépítések hozzájárultak ahhoz, hogy Budapest és
az ország más városainak külsõ területei falusias karaktert öltöttek, a lakótelepek a
külvárosoknak csak egyes területeit foglalják el. A családi házépítés továbbra is jelentõs. Az
építkezések számának a budapesti agglomerációban mára már stabilizálódott enyhe
emelkedésétõl eltekintve az újonnan épített lakások száma 1990-tõl csökken32 . A
lakásállomány nagysága 1980-ban 3 542 418, 1990-ben 3 853 288, 1999-ben 4 047 813
lakásból állt. A lakások átlag alapterülete növekedett. Ez alatt az idõszak alatt az egy lakásban
lakók száma 3,02 fõrõl 2,69-re, majd 1999-re 2,49-re csökkent 33 .
2.
táblázat: Az 1000 fõre jutó építkezések száma Magyarországon, a budapesti agglomerációban 1990
és1998 között 34
A lakáspiac ma lényegében csak a magánépítkezések miatt létezik. A közületi szektor
építési tevékenységének hanyatlása az állam építésre szánt költségvetési forrásainak
megszûnésével a 80-as években kezdõdött, s az 1990-es években folytatódott.
A fõvárosban a magán építési tevékenység lényegében a módosabb rétegek számára
épülõ lakóparkok építésében jelentkezik. Így míg az állam és az önkormányzatok által épített
lakások száma 1998-ban például majdnem nulla, a magáncégek és a magánszemélyek egyre
több lakást építenek.
Ma körülbelül 70 000 magáncég dolgozik az építésügyi szektorban, s az építõipar
Magyarország bruttó nemzeti össztermékének 6 %-át adja. Az építõipari vállalkozások
túlnyomó többsége kisvállalkozás (63 551 vállalkozás 10 fõnél kevesebb alkalmazottat
foglalkoztat, s csak 23 építési vállalkozás alkalmaz 300 fõ feletti létszámot). Az állam
lakásépítésben vállalt része országos szinten gyakorlatilag nulla, nem létezik.
32
Népszabadság 1999 július 21.
Lakás statisztikai évkönyv 1999. KSH
34
Biggeorge’s Property Watch, 1/2000; Soóki-Tóth Sándor, Bedöcs Bernadett, „Housing Market” pp. 4-5.
33
36
3. táblázat : Az 1991 és 1998 között épített lakások száma építtetõk szerint 35
Magyarországon
Budapesten
Magánszemély
86 %
61 %
Magánvállalkozás
12 %
32 %
Önkormányzat
2%
5%
Állam
0%
2%
Összességében az újonnan épített lakások száma is csökken (1990-ben 6985,,1999-ben
2945 lakás). Az építkezések számának csökkenése Budapestre inkább jellemzõ, mint az
országra, s az agglomerációban nem olyan erõs, mint az országos átlag, de Nyugat- Európához
hasonlítva az építkezések száma nagyon alacsony36 .
A szakma képviselõi (Építõipari
Vállalkozások Országos Szövetsége) szerint évi 40 000 lakást kellene építeni ahhoz, hogy
elérjük az európai szintet; ez eddig soha el nem ért mennyiség.
Az építési szektort ma fõleg az irodák és a kereskedelmi létesítmények kivitelezése
tartja életben. Ezeken a területeken az állam szerepe minimális. Az építési szektor számára
fontos szereplõk a külföldi befektetõk.
Az építkezések és a kereskedelmi tulajdon hatása, a külföldi befektetések szerepe az
építésügyben
Sykora 37 rámutat, hogy Közép-Európa városaiban a területhasználatot elsõsorban a
kereskedelmi tulajdon határozza meg. A szocialista városok kapitalista városokká
alakulásának legfontosabb és legerõsebb mozgatórugója a kereskedelmi tulajdon fejlõdése. A
kereskedelmi fejlesztések fontos eleme az ingatlanbefektetés. Legnagyobb fejlõdés az
irodapiacon történt. A városok területhasznosítási szerkezetében új kereskedelmi épületek
megépítése és a régiek felújítása eredményezte a legnagyobb változásokat.
A dinamikus fejlõdést a városközpontokban lévõ irodák iránti kereslet indította meg. A
kereskedelem, a bevásárlóközpontok és az áruraktárok késõbb a városok körüli övezetekbe
települtek. Az új, színvonalas kereskedelmi hasznosítású terek létrehozói és fogyasztói
elsõsorban a külföldi cégek. Ezek s cégek a településfejlesztési folyamatok és a törvények
35
Lakás statisztikai évkönyv, 1999 - KSH
Biggeorge’s Property Watch, 1/2000; Soóki-Tóth Sándor, Bedöcs Bernadett, „Housing Market” pp. 4-5.
37
Sykora, 1998
36 36
37
ismeretének hiányában és a kereskedelmi ingatlanokkal kapcsolatos szabályozás lassú
fejlõdése miatt számos nehézséggel találkoznak.
Irodák
A Közép-európai országok közül Magyarországra jött a legtöbb befektetõ, és az
országba jövõ beruházásoknak több, mint 2/3-a Budapestre koncentrálódott. Az irodapiac
1990-ben lendült föl. Az irodapiacon kétfajta iroda található; a nemzetközi igényeknek
minden tekintetben megfelelõ új irodák (A kategória), illetve a régi vállalati központok
felújításával létrejött irodák (B kategória). Az A kategóriájú irodapiac vonzza a külföldi
ügyfeleket, a gyengébb minõségû irodák bérbeadása nehezebb.
Az 1990-es években a keresletet elsõsorban a külföldi vállalatok jelentették. A
kockázatvállalás csökkentése érdekében az elsõ idõkben bérirodákat kerestek. A telítõdés
gyorsan bekövetkezett, így megkezdõdtek az új irodaépítések. A nemzetközi színvonalú
minõségi irodák építésének 95 %-át külföldiek finanszírozták.
Az irodapiacot az osztrákok uralják. A helyi befektetések csekély mértéke a fejlõdés
gátjának minõsül, ugyanakkor a magyar bankok nem szívesen adnak hiteleket kereskedelmi
hasznosítású épületek vásárlásokhoz. Általában az ellenõrzést és az építést is osztrák és német
vállalkozások végzik, az építõanyagok és a szerkezetek is gyakran osztrák vagy német
eredetûek. Az irodák használói a külföldi cégek vagy a vegyes vállalatok. 1996-ig az irodák
iránti keresletet az új vállalatok alapítása növelte. Ma a kereslet növekedése e cégek
növekedésével magyarázható.
Az irodaépítés elsõsorban a fõvárosra jellemzõ. A piac elõször a pesti Nagykörút és a
Duna által bezárt hagyományos városközponti területre korlátozódott. Ennek az övezetnek a
belsõ részén található az V. kerületi Kiskörút által lehatárolt belváros. Az igazgatási épületek,
a bankok és számos üzlet már korábban is az V. kerületben volt. Ebben a körzetben rendkívül
nagyszabású felújítási munkák mentek végbe, a külföldi vállalatok a régi épületek
rehabilitációjába is befektettek. Jelenleg a cégek egyre inkább elismerik, hogy irodáiknak ne m
Budapest belvárosa a legmegfelelõbb hely. Egyre több vállalat számára fontos a könnyû
megközelítés, a parkolási lehetõség, az olcsóbb irodabér vagy a kisebb építési költség. Az
irodapiac terjeszkedése az agglomeráció felé megkezdõdött38 . Az V. kerület szélétõl Vác felé
induló Váci út az irodapiac leginkább fejlõdõ tengelye, a jelenlegi budapesti bériroda-terület
810 800 m2-ébõl ma itt található 66 900 m2 39 .
38
39
A gyors fejlõdés második korszaka a
Ako g. Washio, „The out-of-towners”, Budapest Business Journal, VII/12 2000 június
Coölliers International Kft., Éves Piaci Jelentés 1999.
38
központtól 10 km-re levõ Budaörsön zajlott, ahol egyre több irodaépület épül (Tetrapack,
Artonyx), itt lesz a székhelye több újonnan
érkezõ vállalatnak, de számos korábban a
belvárosban székelõ vállalat is kiköltözik ide (pl. a Pannon GSM). Ma már csak a bankoknak
és a kereskedelmi szolgáltatásoknak fontos a belvárosi elhelyezkedés. A külvárosokban való
letelepedés választásának egyik meghatározó oka a mérsékelt irodabérleti díj, másik pedig az
alacsony iparûzési adó, amellyel a fõváros környéki települések igyekszenek a befektetéseket
ösztönözni. (Míg az 1990-es évek közepén az irodabérleti díjak elérték a legmagasabb: 60
DM/m2 /hó árat, a 2000 év elsõ felében az árak megállapodtak 30-35 DM/m2/hó szinten, 1015 DM/m2/hó árszint különbséggel a belváros és a külsõ területek között.) A földrajzi
távolság ma már nem jelent akadályt, Noha ha a Dél-Budára vezetõ metró- vonal
megépítésének terve a Budapest fõváros és a kormány közötti politikai harcok miatt
késedelmet szenved, a munkaadók saját autóbusz-járatokkal szállítják ki alkalmazottaikat, s
még így is megtalálják szá mításukat a központból való kiköltözéssel.
A bevásárlóközpontok fellendülése
Az 1990-es évek második felétõl az építési szektor leggyorsabban fejlõdõ ágazata a
bevásárlóközpontok építésének piaca, ami egyben a magyar városokban is a leginkább
meghatározó építészeti változást jelenti.
1996-ban például a városok (Budapesten a kerületek) még az üzlethelyiségek
többségének birtokosai voltak a hagyományos kereskedõutcákban. A bérleti viszony egy
speciális jog, az ú.n. bérleti jog alapján történt, ami apránként normál bérleti viszonnyá
alakult, kivéve azt az esetet, amkor a bérlõ meg kívánta venni az általa bérelt üzlethelyiséget.
A fõvárosban az üzletek nagy része Pesten a belvárosban, a nagykörúton belül található. A
régi épületekben lévõ üzlethelyiségeket alapvetõen megváltoztatni nem lehet. Néhány üzlet
létesült az új irodaépületek földszintjén. De az utóbbi öt évre mégis a bevásárlóközpontok
gyors fejlõdése nyomta rá a bélyegét.
Valójában több hatalmas bevásárlóközpont épült a város belsõ területén, néha
nagyszabású városfejlesztési akciókhoz kapcsolódóan. A magyar városokban ezek az
üzletközpontok az 1989 óta bekövetkezett változások legláthatóbb jelei. Ilyen például a West
End City Center, amely egy magyar-kanadai vegyes vállalat által épített bevásárlóközpont a
város szívében, a Nyugati Pályaudvar mellett, egy a Magyar Államvasutak társaság által
eladott területen. A bevásárlóközpont 1999 novemberében nyílt meg. A beruházás
megvalósításának keretében a pályaudvaron is történtek fejlesztések, hiszen a beruházás nem
korlátozódik a bevásárlóközpontra. Irodaépületek készülnek a Váci út túloldalán is. Tervben
39
van egy új vasútvonal létesítése a nemzetközi repülõtér és a pályaudvar (vagyis a
bevásárlóközpont) összekötésére is, ami egyben Budapest nemzetközi repülõtere és a
városközpont közötti jobb összeköttetést szolgálná.
Egyre több másodlagos bevásárlóközpont épült a városok körüli nagy forgalmú
csomópontok közelében. Budapesten ez a fõvárost elkerülõ M0 és az M1 autópályák
találkozásánál fekvõ terület. A kereskedelmi létesítmények nagy része nemzetközi üzleti
csoportok kezében van (Metro, Cora, Auchan, IKEA, stb.) Ezek a hatalmas üzletek
kihasználják a területek adottságait, jó közúti kapcsolatukat a városközpontokkal. A Cora
Hypermarket Kft. például 2002-re Magyarország középsõ részén, az M5-s autópályán
megközelíthetõ
Kecskemét városában tervez megnyitni egy 10 000 m2 területû
hipermarketet.
E bevásárlóközpontok óriási sikert könyvelhetnek el, látogatottságuk állandóan
növekszik, gyakorlatilag a hét minden napján nyitva tartanak és néha a városok társadalmi
életének is színtereivé válnak. Azok a befektetõk, akik erre az üzlettípusra alapították
fejlesztési elképzeléseiket, még jó néhány évig jelentõs haszonnal fognak tevékenykedni.
A gazdasági élet koncentrációja bizonyos értelemben revitalizációt eredményez,
ugyanakkor új problémákat is fölvet. Budapesten a parkolási gondok óriásiak, a város elérte a
telítettségi értéket. Ma azonban már megkezdõdött kereskedelem városközpontokon kívüli
területekre települése 40 is. A piaci törvények itt meghatározóak, az önkormányzatok
készséggel engednek az iparûzési adóból, hogy területüket vonzóvá tegyék. Ebben a változási
folyamatban az állam szerepe meglehetõsen gyenge, mondhatni nem létezõ. A West End
beruházással kapcsolatban készült hatástanulmány például hiába mutatott rá arra, hogy a már
amúgy is zsúfolt csomópont körül a közlekedési problémák súlyosbodni fognak, az építkezés
megakadályozására nem volt jogi lehetõség, miután az illetékes kerület (VI. kerület)
önkormányzata az üzletközpontot is magába foglaló területfelhasználási módosítást
jóváhagyta.
40
Ez a nyugat-európai városokban észlelhetõ tendencia nem mondható általánosnak Közép-Európában. Például
Varsóban sok üres terület van még a városon belül, amelyekért nagy verseny indult a kereskedelmi beruházók
között.
40
III.
Urbanisztika a gyakorlatban. Egyes városok példái
1989 óta a városok problémái és azok megoldása is helyi, vagyis önkormányzati szinten
vetõdik fel. Nincs általá nos városokkal kapcsolatos politika, a válaszok esetrõl esetre
egyenként születnek meg.
A településfejlesztés szereplõi az állam által meghatározott törvényi keretek között, de
meglehetõsen nagy szabadsággal tevékenykednek, ami egyrészt a törvényekbõl, (az
önkormányzatok önállóságának elve), másrészt az aktuális körülményekbõl fakad. A
kidolgozás alatt álló szabályozási keret kevés kötöttséget tartalmaz ahhoz, hogy szilárd
támasz legyen. Az önkormányzatok még ma is gyakran a régi rendszer szerint mûködnek. A
törvény új, és a végrehajtással kapcsolatos elvek sok problémát vetnek fel. A szabályozási
kereteket tekintve a helyi gyakorlatot is figyelembe kell venni.
A gyakorlatban látszik
leginkább, melyek a felvetõdõ kérdések és azokra az önkormányzatok esetenként milyen
válaszokat adnak.
A törvény alkalmazása : a gyakorlat és a problémák Veszprém példáján
Az urbanisztika terén az átmenet még folyamatban van, a törvény alkalmazása technikai
és anyagi akadályokba ütközik, amit a területfejlesztésért és a településrendezésért felelõs
szakemberek mindig hangsúlyoznak.
Veszprém 65 000 fõs város Budapesttõl 100 km-re a Balaton felé, ma turisztikai és
szolgáltató központ. A városban folyó tevékenységet korábban a hadiipar és a vegyipar
jellemezte, ma a szolgáltatásokra specializálódott. A fõépítész hangsúlyozza, milyen
nehézségeket támaszt az új kormányzati intézkedések alkalmazása. A város utolsó általános
rendezési terve 1994-ben készült, s kidolgozása a régi szabályok alapján történt. Mint minden
önkormányzatnak, a települések rendezésérõl szóló 1997-es törvény alapján Veszprémnek is
2003 vége elõtt felül kell vizsgálni rendezési tervét. A fõ nehézséget az okozza, hogy a
törvény az önkormányzatok pénzhiánya miatt nem alkalmazható.
Ráadásul nem vették
figyelembe az átmeneti idõszakban elkerülhetetlen módosításokat, így ebben az idõszakban a
problémákra új megoldásokat kell találni. Minden illetékes szakember kialakítja a maga
módszereit. Így Horváth Gábor, Veszprém város fõépítésze elõször mintegy 50 szakértõtõl
rendelt meg tanulmányokat hogy összeállítsa az elsõ dokumentumot, a város fejlesztési
koncepcióját. A szerteágazó gazdasági-társadalmi viszonyokkal kapcsolatban elkészült
41
tanulmányok összesen 500 oldalt tettek ki, abban a formában nehezen voltak használhatók. A
fõépítész felkért egy tervezõirodát, hogy készítsen azokból egy összefoglalót, amely megfelel
a város állapotfelvételének. Ezt az új, mintegy 50 oldalas dokumentumot azután szétküldte a
képviselõknek, önkormányzati tisztviselõknek és a város különbözõ intézményeibe. A
dokumentumot átolvasó személyek megjegyzéseit figyelembe vették a végleges dokumentum
összeállításánál, amelynek a képviselõtestület általi jóváhagyása 2000 júniusára várható.
Õsztõl kezdõdik a településrendezési terv kidolgozása, amelyet alapjaiban kell megváltoztatni
az 1998-as törvény értelmében. Itt a fõépítész megint a várostól független tervezõirodát fog
megbízni. A fõépítész értékeli, hogy a terv készítése során számos egyeztetésre van mód,
ugyanakkor hiányolja a törvénybõl a választási követelményeket, továbbá azt, hogy a törvény
nem számol az átmenettel. A jelenleg felmerülõ fejlesztésekhez a „foltozásos” módszert
választja, amikor is az érintett telkekre és közvetlen környezetükre kisebb részletes rendezési
terveket készíttet. Ezek a résztervek már a településrendezési eszközöket meghatározó új
szabályok szerint készülnek. Ugyanakkor számos helyen hiányzik az összhang, s ezekre senki
nem tud azonnali megoldást találni. A fõépítész jogi kérdések rendezése érdekében az állam
decentralizált szervezetéhez, a Közigazgatási Hivatalhoz fordul, s ilyenkor az állam
képviselõjével is együttmûködik. Megállapítása mégis vegyes érzelmeket tükröz: „Átmeneti
idõszakban vagyunk, amely a törvénybõl kimaradt. Ahány terv, annyi megoldás”.
A konkrét projektek megvalósításánál a legfõbb probléma a gazdasági érdekek
figyelembe vétele. Minthogy az önkormányzatok saját forrásai nem teszik lehetõvé a tervek
finanszírozását, a módosításokban érdekelt befektetõk vállalják azok anyagi terheit, ami
lehetõvé teszi, hogy a kívánt módosításokat elérjék. A fõépítész ezt sajnálja és kiemeli, hogy
az így létrejött tervek gyakran a város hosszú távú érdekeivel ellentétesek. A fõépítész
lehetõségei csekélyek, hatalma nincs. Így például, amikor a Tesco nagyáruház bejele nti
letelepedési szándékát a városban, munkahelyeket és a helyi adókon keresztül a város
finanszírozásához való hozzájárulást ígér, s a beruházással kapcsolatos népszavazás céljára
rendelkezésre bocsátnak egy ingyen hívható telefonvonalat, a fõépítész számára nem az a
kérdés, hogy a terv elfogadható-e vagy sem, hanem az, hogyan fogadtassa el a
környezetvédelmi szempontból legelõnyösebb követelményeket: „A kérdés politikai és nem
településrendezési szinten dõl el.” Még ha a város és a befektetõ közti tárgyalásokon a
szerepe fontos lehet is, véleménye csak konzultatív jelentõséggel bír.
Ez nem azt jelenti, hogy a gazdasági szereplõk megjelenése feltétlenül negatív hatású. :
„Veszprémben nem a multinacionális ipari vagy kereskedelmi cégek fejlesztési tervei okozzák
a legtöbb gondot. Ezek a befektetõk a saját törvényeik és szabályaik szerint cselekszenek,
42
melyek gyakran nagyon is elõnyösek mind környezetvédelmi, mind építészeti szempontból.
Erre jó példa a kivitelezés alatt álló Valeo üzem épülete, amely igen szépen illeszkedik a
városba. Sokkal több a gondunk a magyar kis- és középvállalatokkal.”
Néhány példa
Néhány
településrendezési
terv
példáján
jól
bemutathatók
a
90-es
évek
Magyarországának a szocialista korszak örökségével kapcsolatos speciális problémái. Három
témacsoportot vizsgálunk : - az ipari termelésre berendezkedett városok átalakulása, - a
turisztikai fejlesztés és az épített történelmi örökség védelme, - a demokratikus folyamatok a
településtervezésben.
Az ipari termelésre berendezkedett városok átalakulása
A piacgazdaságba való átmenet és az elengedhetetlen gazdasági alkalmazkodás mély
válságba sodorták a magyar ipari városokat. A probléma a nyugat-európai gyakorlatból is
ismert, de itt annál is élesebben jelentkezik, hogy számos várost kifejezetten a nehézipar
igényeinek megfelelõen építettek. Ózd esete erre példa.
•
Ózd
Ózd városa a Bükk hegységtõl észak-keletre, a szlovák határon fekszik. Lakosainak
száma 42 000, a környezõ településekkel együtt 78 000. A megye második legnagyobb
városa, melynek fejlõdését a nehézipar alapozta meg. A helyszín elég sajátos. Ózd völgyben
fekszik, ahol több falut egyesítettek. A mai város egy óriási egyutcás falunak tekinthetõ, ahol
az üzem és még két ipartelep úgy helyezkedik el a város közepén, mint a folyóban a zátony.
Az rendszerváltás elõtti utolsó városrendezési terv 1986-ban, az ipari fejlõdésre
alapozva készült. A dokumentum tartalmazott gazdasági és ipari fejlesztési programokat,
valamint a város központi szerepének megerõsítését. A külterületek szabályozása nem
szerepelt tervben.
1996-ban az önkormányzat az általános rendezési terv teljes
felülvizsgálatát rendelte meg egy miskolci tervezõirodáktól. Az elõkészítõ tanulmány és a
fejlesztési program bemutatja a kohászati tevékenység megszûnését kísérõ problémákat:
-
gazdasági bizonytalanság, a munkalehetõségek hiánya
-
a munkanélküliség emelkedése
-
szociális és kisebbségi problémák
-
a minõségi változások hatása a város lakóira
-
környezetet romboló ipari maradványok
43
A város erõsségeinek tekinthetõ adottságok:
-
képzett ipari munkaerõ
-
az ipartörténet számára értékes területek
-
védelemre érdemes lakóövezet
-
szép táji környezet
A gyár Ózd közepére, a lakófunkció szempontjából legértékesebb területre épült. Az ipari
üzemhez legközelebb esõ területek vesztettek értékükbõl, a központ egy része karakter
nélküli, üres terület. A terv a városi utak hálózatának újjáépítését javasolja és elkerülõ út
építése révén a kamionforgalom elterelését tervezi a határ felé.
A településszerkezeti terv az övezeteket a környezeti adottságok figyelembe vételével a
következõk szerint határozza meg:
-
az ipari övezet helyének kijelölése
-
a zöld védõgyûrû helyének meghatározása
-
a helyi ipar fejlesztésére ipari park terület kijelölése kellemes környezetben
-
városközpont szerkezeti elemei helyének kijelölése (gyalogos zóna, építési terület,
parkolók)
-
a védelmet igénylõ területek lehatárolása
-
a rekreációs övezet helyének kijelölése
-
szabadidõközpont helyének lehatárolása
-
a környezõ területek erdõsítése
Szabályozási terv meghatározza:
-
a közterületek helyét és határát
-
a városi területek helyét és határait
-
az ipari területekre vonatkozó korlátozásokat, a környezetterhelési szabályokat
-
a védelemre érdemes lakókolóniák szabályozását. 41
A szerkezetátalakítási tervek a környezet minõségének javításával az új vállalkozások
megnyerését célozzák meg. Ez Magyarországon új megközelítés. Megvalósítása ugyanakkor
41
Lásd mellékelt terv. A részletes tervlap az épületek funkciójának és állapotának vizsgálata (intézmény, ipari
épület, jó állapotú, közepes állapotú, rossz állapotú, bontandó épület.)
Az övezeti tervlap feltûnteti a lakó, ipari, és zöldövezeteket, a tömbök lehatárolását.
44
eléggé bizonytalan, minthogy a gyors szerkezetváltáshoz szükséges anyagi eszközök nem
állnak rendelkezésre, a terület rohamosan romlik.
Turisztikai fejlesztés és az épített történelmi örökség megóvása
A magyar történelmi városok védelme az egyik adu, melyre a mûemléki épületekkel
rendelkezõ önkormányzatok építenek. Általában az épített örökség védelméhez turisztikai
fejlesztés kapcsolódik. Ennek egyik példája Kõszeg.
•
Kõszeg
Kõszeg 11 000 fõs kisváros a nyugati határszélen, mûemlékekben igen gazdag. Egyike
azon ritka magyar városoknak, melyek megõrizték középkori városszerkezetüket. A város 160
épülete mûemléki védettséget élvez. A XIII. sz- i várnak a város életében meghatározó szerepe
van. A történelem folyamán a templom, a piac, a patríciusok házai az erõdítmény mellé
épültek. Az egymásra merõlegesen futó utcák által alkotott belvárost fal veszi körül, azon
kapuk biztosítják a kapcsolatot a külsõ területekkel. A XVIII. században a várárok beépült,
kertes házakkal. Ez a mai Várkör. A XIX. Század végén épült vasút megindította a város déli
részének fejlõdését. A város viszonylagos elszigeteltsége miatt a háborúk megkímélték a
rombolástól, s így újjáépítésre sem került sor. 1985-ben a városközpont tehermentesítésére
elkerülõ út épült a várostól délre.
Az 1995-ben az Urbanitas tervezõiroda által készített részletes rendezési terv gyalogos
övezet kialakítását és a mûemléki környezet védelmét javasolja. A közlekedési elemek
hierarchiájának felállítása során a gyalogosforgalom és a központi funkciók fontos helyre
kerültek.
A terület- felhasználási koncepcióban a földszinti terek megközelíthetõsége és a
kereskedelmi hasznosítású épületrészek kapcsolata fontos szerepet kapott akkor is, ha az
épületekben található emeleti lakások magán kézbe kerültek. A belváros turisztikai
hasznosításra építõ fejlesztése a kereskedelmi vendéglátási egységeken kívül az egyéb
nagyközönség által látogatott épületeket (pl. zsinagóga) is magába foglalja.
A terv ajánlásokat tartalmaz az övezetek és az utcák kialakítására, a városközpont
gyalogos övezetté minõsítésére. 42
42
Lásd a mellékelt dokumentumot: az 1995-ben készített övezeti terv még „közintézmény és intézményterületet”
jelöl a jelmagyarázatban, ahol a kereskedelem a közintézményekhez tartozik. A terv az 1997-ig érvényben levõ
45
Kereskedelmi turizmus és fejlesztés
Komárom43 városszerkezeti terve
A tervet 1998-ban egy magán tervezõiroda készítette. Célja a korábbi, 1983-ban készült,
és 1991-ben csak részlegesen felülvizsgált rendezési terv helyett új településrendezési terv
készítése. Komárom és a Duna túlpartján, Szlovákiában található Komarno iker-települések,
ahol a rendszerváltás óta megélénkült a kereskedelmi forgalom. A város Magyarországnak
egy olyan régiójában található, amely rohamosan fejlõdött, s amelyben számos külföldi
befektetõk által finanszírozott beruházás jött létre. Tekintettel a folyami közlekedés és a
Szlovákiával való kapcsolat bõvülésének lehetõségeire a terv a város növekedésével számol,
noha népessége a 80-as években, (az elõzõ terv megvalósulásának idején) stagnált. A terv
szerint legfontosabb fejlesztési célok; a vasútvonal modernizálása, s a határátkelést is
biztosító és a városközpontot elkerülõ út megépítése, új kikötõ építése a Dunán, a termál
létesítmények környezetének minõségi javítása valamint a régi katonai erõdítmények
felújítása és hasznosítása. A terv hangsúlyozottan fontosnak tartja a kereskedelmi turizmus
fejlesztésének
elõsegítését
a
zöldterületek
megsokszorozásával
és
a
városközpont
életkörülményeinek javításával.
A demokratikus módszerek beépülése a várostervezésbe
A változások a tervezés szemléletének változását is magukkal hozták. A központosítás
és önkényes döntések emlékével társuló, kezdetben mindenestül elutasított tervezés újra
megjelenik, de már más módszerekkel, ami a magyar településtervezési gyakorlatban
újdonságnak számít.
•
Szolnok
A város önkormányzata elhatározta, hogy felülvizsgálja az 1994-ben készített általános
rendezési tervet. Noha a 80-as években született intézkedések érvényben voltak, a tervezési
módszerek változása, a piacgazdaság fejlõdése, a tulajdonviszonyokban és a gazdaságban
bekövetkezett változások mind befolyásolták a városi területek felhasználását és a korábbi
meghatározások érvényüket vesztették (változott például az iparterület jelentése, vagy a
katonai területek megközelíthetõsége). A változások megkövetelik a tervezési gyakorlat
szabályok szerint készült, amikor még nem tettek különbséget magán- és közterület ill. tulajdon között. „Köz”nek neveztek minden olyan helyet, amelyet a nagyközönség látogat.
43
Lásd csatolt dokumentum
46
megújulását, új módszerek kellenek az elõkészítéshez, az összhang megteremtéséhez és a
felhasználáshoz.
A VÁTI által javasolt tervezési metodika egy lépést jelentett a felé a szabályozás felé,
amit két évvel késõbb valósítottak meg. A módszer hangsúlyozza a társadalmi részvétel
fontosságát a tervezési folyamatban. Elfogadtatása érdekében a fokoza tosság elvét
érvényesítik. A vélemények begyûjtése és egyeztetése egyre inkább a lakosok dolga. A
kérdõív ilyekor hasznos eszköz. A válaszok hozzásegítenek a legfontosabb közcélú
beruházások kiválasztásához és szabályozásához.
Szolnok 80 000 lakosú város megyeszékhely, foglalkoztatási, kulturális, kereskedelmi és
szolgáltatási központ. A 60-as, 70-es évek ipari fejlesztései a környéken jelenlévõ munkaerõre
alapultak. Ez az adottság ma, a munkanélküliség idején azt eredményezi, hogy az emberek
nem maradnak a városban, visszamennek lakni a falujukba.
Szolnok nem osztozik azon városok sorsában, amelyek fejlõdésüket kizárólag a
nehéziparra alapozták (Miskolc, Ózd, Dunaújváros). Szolnok másik kedvezõ adottsága a
Tisza és a Zagyva partjára épült belváros és a folyók szép természeti környezete. Ugyanakkor
a település vezetõi számára problémát jelent az, hogy a város lakóinak egy része nem érzi
magát „szolnokinak”. A legtöbb ipari területen megszûnt a termelés, a vasútvonal a várost
átszeli és ketté vágja, a belsõ úthálózat kapacitása elégtelen, a csatornahálózat kiépítése és a
víztisztítás nem befejezett, az épített környezet minõsége kiegyenlítetlen. A terv44
által
megfogalmazott egyik legfontosabb cél a város imázsának megújítása.
44
Lásd mellékelt dokumentum
47
IV. Városfejlesztés Budapesten
Városfejlesztési szempontból az önkormányzati törvény minden településnek egyenlõ
jogokat biztosít, még ha nem rendelkeznek is azonos eszközökkel. Ebbõl a szempontból a
budapesti problémák és azok megoldásának módozatai igen sajátosak. Ezen felül az ország
települési struktúrája a fõvárosnak sokkal nagyobb jelentõséget ad, mint az más európai
országokban van, így a városfejlesztés is sok szempontból egyedi. Maga a törvény is külön
kezeli Budapestet és a többi várost.
A többi Közép-európai fõvárostól eltérõen Budapest szerkezetében a szocializmus
idõszaka nem hozott alapvetõ változást, a fejlett város számos lehetõséget nyújtott a központi
igazgatási szervezetek elhelyezésére. Ez alól kivétel a kommunista párt központi
bizottságának Pesten, a Duna partján emelt épülete, a szocialista intézmény-építészet tipikus
példája, mai funkciója szerint a képviselõk háza.
A szocializmus évtizedei alatt a város fontosabb változásai az iparterületek bõvítéséhez
és a tömeges lakásépítésekhez kapcsolódtak (lakótelepek épültek alapfokú szolgáltatásokkal
pl. Óbudán és Kelenföldön), melyek megvalósítása a 70-es években érte el csúcsát.
Ugyanakkor, minthogy a magántulajdon is lehetséges volt, a lakótelep-építésre alkalmatlan
területeken a társasházak, az elõvárosokban a családi házak építése jellemezte a város
fejlõdését, így a fõváros kiterjedt külsõ övezetei gyakran falusias képet mutatnak.
Ha a Budapest fõváros körüli urbanizált területet vizsgáljuk, három igazgatási szintet
különböztethetünk meg: az agglomerációs települések önkormányzatait, a fõváros
önkormányzatát és a fõvárosi kerületek önkormányzatát. A budapesti agglomeráció hivatalos
területe 2 538 km2, amibõl a fõváros igazgatási területe 525 km2, a többi az ú.n. budapesti
agglomeráció területe. Az agglomerációban 78 település van, ezek közül 17 város. A
budapesti agglomerációban él az ország népességének körülbelül egy negyede, és az
agglomeráció lakosságának két harmada a fõvárosban lakik, noha egyre többen költöznek ki a
városból az agglomerációba. A mai Budapest a régi város és a környezõ települések fokozatos
összenövésével jött létre. Az 1950-es évek voluntarista várospolitikájának eredményként a
korábbi ipari elõvárosokat a fõvároshoz csatolták, ekkor születtek az akkor 22 kerületbõl álló
fõváros külsõ kerületei. 1971-ben meghatározták a fõvárosi agglomeráció határait, 44
település tartozott az agglomerációba. A határokat 1997-ben felülvizsgálták, és a budapesti
48
agglomerációhoz tartozónak minõsítettek további településeket, ezek összessége alkotja a mai
agglomerációt45 .
A szocializmus évtizedei alatt Budapest csupán az ország igazgatási egységeinek
egyike, a város nem volt önálló, költségvetése az állami költségvetésnek volt része. Az 1950es törvény értelmében Budapest megyei rangra emelkedett, a kerületeket pedig településeknek
tekintették. 1989-ben az egyik legfontosabb politikai cél a fõvárosi önkormányzat
függetlenségének megteremtése volt.
Különösen 1990-ben jutott kifejezésre az a szándék, hogy Budapest a Kárpát medence
regionális központjává fejlõdjön, ugyanakkor nem voltak megfelelõ anyagi lehetõségek ennek
megfelelõ városfejlesztési projektek finanszírozására. A magyar fõvárosból regionális
fõvárost létrehozni kívánó szándék számos szóbeli megnyilvánulást eredményezett („a kelet
és a nyugat között elhelyezkedõ kapu”, vagy „közép-európai központ”), melyek megújulnak
és a városról szóló gondolkodás kezdetének visszatérõ motívumai.
A.
A fõváros mûködése, a szerepek megosztása
A fõváros igazgatási rendszerének kereteit az 1990-es önkormányzati törvény, majd az
1991-ben életbe lépett Budapest fõváros és kerületeire vonatkozó külön törvény határozták
meg. Az elfogadott modell két problémára igyekezett megoldást adni: egyrészt kifejezõdik
benne az a szándék, hogy a fõváros visszanyerje a szocializmus elõtti autonómiáját, másrészt
a kerületeket megtartja önálló politikai és igazgatási egységként, ami által ez utóbbiak nem
veszítenek a szocializmus évtizedeiben élvezett jogaikból. A fõváros 23 kerületi
önkormányzatból (1989-ben Budapesten 22 kerület volt, majd 1994-ben a XX. kerület
kettéválásától 23) és egy fõvárosi önkormányzatból áll. Az utóbbi tíz év során a fõvárosban
megvalósuló városfejlesztési tevékenység az önkormányzati szintek közötti bonyolult szerepés hatalommegosztás eredményeként megy végbe.
A különbözõ szintû önkormányzatok feladatai eltérõek, de jogaik azonosak. Az 1990-es
törvény alapelvei szerint a kerületek önálló jogi egységek, az önkormányzatok között nincs
hierarchikus beosztás (ez igencsak eltér a francia rendszertõl, amelyben az 1982-es ParisLyon-Marseille törvény úgy határozza meg a kerületeket, hogy azok a települési
önkormányzatok alegységei, tehát nem rendelkeznek önálló jogi személyiséggel). Elvileg a
kerületi önkormányzatok a települési önkormányzatokkal azonos feladatokat látnak el,
biztosítaniuk kell területükön az alapvetõ szolgáltatásokat. A Fõvárosi önkormányzatot illetik
45
A budapesti agglomeráció települései önálló igazgatási egységek. Problémát jelent a Budapest Fõvárosi
önkormányzattal közös területi problémák kezelése.
49
azok a feladatok, melyek több kerületet érintenek, mint a fõúthálózat, vagy azok a hálózatok,
melyek a fõváros sajátosságaiból fakadnak.
Az önkormányzati szintek közötti mûködési gyakorlatban igen sok az ellentmondás és a
szembenállás. A 90-es évek elsõ felében a Fõvárosi önkormányzat úgy mûködött, mint egy
23. kerület, a körülményeket nehezítette a kerületek önállósága és a politikai harcok a
kerületek va lamint a kerületek és a fõváros képviselõtestületei között. Az önkormányzati
törvény lehetõvé tette, hogy az egyes kerületek saját elképzelésekkel lépjenek fel. Ez a helyzet
tapasztalható azoknál a külsõ kerületeknél, melyek korábban önálló települések vo ltak és az
1950-es fõvároshoz csatolás óta nem rendelkeztek önállósággal. Az önállóság ugyanakkor
elszakadási kísérleteket is eredményezett. 1993-ban például a XXI. kerület, Csepel sziget
megpróbált leválni a fõvárosról. A népszavazás eredményeként elvetették ugyan a
különválást, de az eset jól mutatja, hogy a kerületek rendelkeznek eszközökkel, mikor
akaratukat a fõvárossal szemben érvényesíteni akarják.
A felelõsség és a hatalom egyensúlyának megteremtése érdekében az 1990-es törvényt
1994-ben módosították, ennek nyomán megerõsödött a fõvárosi önkormányzat szerepe. A
Fõvárosi Önkormányzat kötelezheti a kerületeket arra, hogy szabályozásaikat összehangolják,
rendeleti úton juttathat pénzt a kerületeknek (korábban évente vita keretében döntöttek a
pénzek elosztásáról), kerületi fejlesztések részére pénzalapokat hozhat létre, melyekhez a
kerületek pályázat útján juthatnak. A fõvárosi képviselõtestületben megszûntek a kerületi
képviselõi helyek (korábban a 88 képviselõbõl 22 a kerületek küldöttje volt), a
Fõpolgármestert pedig közvetlenül választják. A módosításban az a cél fejezõdik ki, hogy a
Fõváros valóságos politikai hatalommal rendelkezzék, amely a német tartományokéhoz
hasonlítható. Megjegyzendõ, hogy a reform nem független a politikai helyzettõl, abban az
idõszakban született, amikor a fõváros azonos politikai oldalon állt, mint az országot 1994 és
1998 között vezetõ szocialista-liberális kormány, tehát a hatalom növelését az állam is
támogatta.
A re-centralizációs törekvésnek tûnõ reform bevezetése ellenére az 1994-es széleskörû
önállóságot biztosít a kerületeknek:
önálló területfelhasználási tervet és szabályozási
elõírásokat készíthetnek, a kerületi önkormányzatok adják ki az építési engedélyeket, a nem
magánkézben lévõ lakások, az alsóbbrendû utak és a közintézmények a kerületi
önkormányzatok tulajdonában vannak.
50
Budapest, a kerületek és az agglomeráció települései
A három különbözõ önkormányzati egység (budapesti agglomeráció, Fõvárosi
önkormányzat, kerületek) jelenléte folytán összesen 102 önkormányzat található a közös
területen. Ezek közül 78 a fõvároson kívü, az agglomeráció területén található. E települések
számos területen kölcsönösen függenek egymástól, de nincs közöttük igazgatási kapcsolat. A
Budapestet körülvevõ urbanizált övezetben hiányzik a közös irányítás.
Valójában az önkormányzati törvény nem ír elõ semmiféle adminisztratív kapcsolatot a
város és agglomerációja között. Ellenkezõleg, ugyanolyan kompetenciákat juttat a környezõ
településeknek, mint a fõváros önkormányzatainak. A környezõ településeket a fõvároshoz
kapcsoló számos demográfiai és gazdasági összefüggés ellenére az agglomeráció települései
adminisztratív szempontból Pest megyéhez tartoznak. Az 1994-es reform ezt a szemléletet
erõsítette, a fõvárosi önkormányzat szerepének növelésével a város adminisztratív határa is
nagyobb hangsúlyt kap. Így az agglomeráció települései ugyanolyan jogosítványokkal
rendelkeznek, mint a fõváros, és a kerületeknél erõsebbek.
A fõváros körüli települések együttmûködéséhez jogi lehetõséget biztosít a
településcsoportok alakításának törvényben meghatározott lehetõsége (amit a törvény
ösztönöz, de nem tesz kötelezõvé).
Mostanáig kevés a megvalósult települések közötti
társulás. A létezõ együttmûködések általában esetiek, meglévõ infrastruktúra-hálózatok
mûködtetésére és nem újak építésére jönnek létre. Többször szembekerültek a Fõvárosi
önkormányzattal, ahol az ellentétes érdekek politikai ellentétek formáját öltötték (ilyenek
voltak: a külsõ kerületek társulása 1994-ben, vagy a Csepel szigeti települések társulása). Az
egyetlen társulás, melyet a Fõvárosi önkormányzat kezdeményezett, nem volt mûködõképes.
Több megoldási terv született; közöttük az egységes régiók megalkotása, amelynél
felmerül a központosítástól való félelem, vagy a francia modell szerinti kötelezõ településközi
együttmûködés. Az 1996-os területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló törvény erre a
problémára részleges megoldással szolgál, minthogy két sajátos régió, a Budapesti
agglomeráció és a Balatoni üdülõövezet számára elõírja a regionális fejlesztési tanácsok
felállítását. Az 1998-as 35-ös határozat pontosítja a célokat és a problémák felosztását.
Ahhoz, hogy Budapest világvárossá váljon, két problémakörre kell megoldást találnia: az
egyik problémakört a belsõ gondok jelentik (leromlott városnegyedek, társadalmi szegregáció,
stb.), ezeket helyi szinten kell megoldani. A másik problémakört a város egészének szintjén
kell orvosolni (közmûvek, közlekedés, szennyezés). Ez utóbbiakat csak a fõváros és a
környezõ települések összehangolt cselekvésével lehet megoldani, amit a törvény is
51
szorgalmaz (azzal, hogy kötelezõvé teszi a Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanácsának46
megalkotását).
1997-ben tehát megalakult a Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanácsa, melynek
feladata az agglomeráció fejlesztési stratégiájának megalkotása, az együttmûködések
elõsegítése és pályázatok kiírása. A tanács 25 tagja közül 11 a kormányt képviseli, ami jól
mutatja az állam azon törekvését, hogy a fõváros ügyeivel kapcsolatos döntések
meghozatalában része lehessen. A fõváros körüli problémák megoldásának érdekében történõ
koordináció folyamatába az állam belépését kiemelten fontos feladatként kezelték.
Ugyanakkor a Tanács lehetõségei korlátozottak: csak területfejlesztési kérdésekkel
foglalkozhat, ugyanakkor nem rendelkezik önálló pénzügyi eszközökkel.
A területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló törvény 1999-es módosítása kötelezõvé
teszi a statisztikai- tervezési régiók megalakítását. Ilyen módon a Budapesti Agglomeráció
Regionális Fejlesztési Tanácsa helyébe a Központi régió lép. Ez az intézkedés az Európai
Unió területi egységeihez való alkalmazkodás érdekében született, de megszûnteti az
agglomeráció speciális problémaival foglalkozó tanácsot (a Központi régió magában foglalja
Pest megyét).
Az állam ellenõrzõ szerepe
Mint a megyékben, a fõvárosban is mûködik egy közigazgatási hivatal, amelynek
feladata a fõvárosi önkormányzatok döntései feletti törvényességi felügyelet47 gyakorlása.
Budapesten ez a hivatal tehet igazságot a kerületek és a fõvárosi önkormányzatok vitájában,
amikor egy konfliktus kapcsán felmerül a törvényesség kérdése. A Közigazgatási Hivatal
lehetõségei ugyanakkor azért csekélyek, mert határozataikat utólag hozzák, azok nem
kerülnek gyakorlati alkalmazásra.
Budapesten az új építkezések szabályozása a XIX sz. végétõl rendszeres. Ebben az
idõben a Közmunkák Tanácsa állt a fõvárosi fejlesztések élén, szabályozták a késõbbi
nagykörút nyomvonalát és a beépítések homlokzati vonalát, olyan beruházásokat szerveztek,
mint a rakpartok, a terek, piacok, vízellátási és szennyvízelvezetési hálózat, számos olyan
érték, amely a mai Budapest szerkezetét is meghatározza. A szocializmus idõszakában is
46
Az 1996-os törvény lehetõvé teszi régiók alakítását, csupán két esetben teszi azt kötelezõvé: Budapest és a
Balaton esetében.
47
A törvényesség feletti felügyelet módot ad a törvények interpretációjára is. Így történt ez 2000 júliusában,
amikor a Budapesti Közigazgatási Hivatal újonnan megbízott vezetõje a külföldiek fõvárosi
ingatlanvásárlásaival kapcsolatban numerus clausus-t vezetett be, a külföldiek által megvehetõ lakásingatlanok
számát korlátozta, a vásárló állampolgársága szerint országonként évi 20 lakás vásárlásához adja hozzájárulását.
(A lakásvásárlási kérelmek alapján jelenleg az országonkénti évi átlag igény kb 200). Ezt a döntést az teszi
lehetõvé, hogy a kérdést a törvény nem pontosa szabályozza).
52
megmaradt a szigorú szabályozási gyakorlat, amely alól néhány terület bizonyára kivétel volt,
így történhetett az erdõs dombvidék beépítése, ahová az 1960-as, 70-es években a pártvezetõk
villái is épültek (például a Guggerhegy). Buda erdõvel borított dombjain a szabályozási
elõírásokat még ma is igen esetlegesen alkalmazzák, luxus villák épülnek beépítési tilalom alá
esõ területeken, de sem a kerületi önkormányzatok, sem a fõváros nem vet be eszközöket a
szabályokkal ellentétes építkezések megakadályozására.
A budapesti helyi adózás
A törvény szerint a kerületi önkormányzatok önálló, külön költségvetéssel
rendelkeznek, ugyanakkor vannak olyan
bevételek, amelyeket a fõvárossal meg kell
osztaniuk. Ilyen az állam által visszajuttatott fõre vetített adóhányad, az iparûzési adó, az
idegenforgalmi adó vagy az építményadó. Ezeket a fõvárosi önkormányzat szedi be és
visszajuttatja a kerületekhez.
A visszajuttatás az évente meghatározott normák szerint
történik, a viták során megjelenik a politikai versengés és erõsen kitûnnek a különbségek a
gazdag és a szegény kerületek között. A kerületi önkormányzatok költségvetési forrásai a
saját jövedelmeikbõl és a központi elosztású juttatásokból táplálkoznak. Általánosságban
elmondható, hogy a központi költségvetésbõl jövõ pénzek a rendszerváltás óta eltelt 10 év
alatt folyamatosan csökkentek.
Budapesten a kerületek és a fõvárosi önkormányzat költségvetései némileg eltérnek
egymástól. A kerületi önkormányzatok bevételeinek legnagyobb részét az állami költségvetés
által statisztikai kvóták (pl. lakosok száma, stb.) szerint visszautalt összegek teszik ki, míg a
nagy budapesti közintézményekért felelõs fõvárosi önkormányzathoz kerültek az állami
vagyon átruházásából
származó privatizációs bevételek. A fõvárosi önkormányzat
költségvetésében is nagy szerepet játszik az állami költségvetésbõl származó bevétel. A
kerületi önkormányzatok is részben a saját bevételeikbõl gazdálkodnak. A fõvárosban
rendkívül élénk politikai küzdelmek folynak. 1998 óta a fõvárosi önkormányzat vezetése a
jelenlegi kormánykoalícióval ellentétes politikai oldalon áll, ami a város költségvetése
szempontjából nagy hátránynak számít.
Az állami költségvetésbõl származó források csökkenése mellett az önkormányzatok
saját bevételei nõnek a fõvárosi önkormányzatnál és a kerületeknél egyaránt. A fõvárosi
önkormányzat jelentõs és kimerülõben lévõ forrása a fõvárosi vállalatok privatizációjából
származó bevétel. Ezek egy része részvények formájában kerültek befektetésre (például a 4es metró-vonal finanszírozására).
53
Végül vannak közös jövedelmek, melyek megoszlanak a fõvárosi és a kerületi
önkormányzatok között. Ilyen a jövedelemadó állami visszajuttatásából származó bevétel
vagy az iparûzési és az idegenforgalmi adók. Ezek a források elõbb a fõvároshoz kerülnek,
majd az továbbosztja a kerületeknek az éves statisztikai normák szerint, ami mindig vitákat
szül és ahol a politikai hovatartozásnak lehet jelentõsége. A fõváros jogait megerõsítõ 1994-es
reform óta a fõvárosi önkormányzat jogot kapott arra, hogy a közös bevételek egy részét
speciális célú pénzalapokba helyezze. A fõvárosi közgyûlésben nem ülnek kerületi
képviselõk, így könnyebb a forráselosztási rendeletek megszavazása. De az újraelosztáskor a
viták fellángolnak, mivel a kerületek megõrizték betekintésüket a fõváros ügyeibe, vitákra ad
okot , ha felmerül a gyanú, hogy az elosztásba politikai szempontok is vegyülnek (a hasonló
politikai oldalon álló önkormányzatok preferálásának feltételezése). A városfejlesztési
projektek valamint a fõváros és a kerületek közötti feladatmegosztás szempontjából tehát a
budapesti önkormányzatok adózási politikájának mûködése meghatározó jelentõséggel bír.
B. Várostervezés Budapesten48
Az igazgatási szintekhez hasonlóan a budapesti várostervezés is kétszintû: az általános
érdekeket és a fõvárosi önkormányzat kompetenciájába tartozó feladatokat szem elõtt tartó
szint, és a kerületekhez tartozó egyéb kérdéseket tisztázó tervszint. A fõvárosi szintû tervek
készíttetése a fõvárosi önkormányzat feladata. A dokumentumok meghatározzák a város
mûködési övezeteit és a fõváros közérdek szempontjából jelentõs területeit. A kerületek
feladata a kerületi tervek elkészíttetése, mely az építési engedélyek alapjául is szolgál. Az
állam nem avatkozik a folyamatba, mindössze véleményezi a fõváros általános rendezési
kerettervét, ami azonban a városra nézve nem jelent kötöttséget. Budapest területén valójában
a kerületi önkormányzatoknál van az engedélyezési hatósági jogkör.
A szocializmus idõszakában érvényben lévõ 1989-ban és 1994-ben is felülvizsgált
Budapest általános rendezési tervhez képest a terv új eleme a fõváros megújult övezeti
rendszere. Az 1994-es terv a bemutatott övezeti rendszert új városmodellként 49 tûntette fel. A
program a koncentrikus lakó és munkahelyövezetek helyett az övezetek városszerkezeti
funkcióit, elhelyezkedését és történetét is figyelembe veszi. Ilyen módon öt övezetet és öt
48
Lásd mellékelt dokumentum, részlet Budapest szabályozási kerettervébõl: az 1998-ban jóváhagyott terv
lefekteti a település határait, a szabályozási övezeteket, a speciális szabályozást igénylõ területeket, a vasúti
területeket, a parkolókat, a zöldfelületeket és parkokat. Ez a terv a természeti és az épített környezet védelmére
vonatkozó szabályokat is tartalmaz. A tervdokumentáció kartográfiai részei két léptékben: 1:4000 és 1:10 000
méretarányban készültek. Az összes adat digitalizált formában van.
49
Lásd a fõváros 1994 évi általános rendezési programtervét
54
szektort határoztak meg: a belvárosi (történelmi) övezet, az átmeneti övezet (régi vegyes
hasznosítású és funkcióváltást igénylõ iparterületek), a budai dombvidék övezete, a külsõ
vagy periférikus városrészek övezete (a ma külsõ kerületeket alkotó régi külvárosok,
korábban város környéki települések a fõváros és az agglomeráció között), és a folyam
mindkét oldalán húzódó Duna-parti sáv (funkcióváltás, zöldterület, rekreáció). Ezeket az
övezeteket a körutak és a sugárirányban futó fõútvonalak választják el egymástól. A
programterv fõ célkitûzésként a történelmi városközpont revitalizációját, az átmeneti zóna
funkcióváltását, az elsõsorban a budai dombvidéken található zöldterületek megõrzését és a
Duna parti sáv rendezését jelöli meg.
Az épített környezet alakításáról szóló LXXXVIII/1997 sz. törvénynek van egy
Budapestrõl szóló fejezete (14. paragrafus).
A terminológiát a feladatoknak megfelelõen
módosították. Az általános rendezési tervet a városszerkezeti terv követte, mely a fõváros
távlati fejlesztési elképzeléseit fogalmazta meg, a kerületekre háruló kötelezettség nélkül. Ez a
terv a Fõvárosi Szabályozási Keretterv
és az önkormányzati rendelet útján kihirdetett
általános építésügyi szabályozás 50 alapja, mely meghatározza a övezeteket és a kerületek által
kötelezõen szabályozandó területeket. Az önkormányzatok elkészíttetik a saját rendezési
tervüket területfelhasználási javaslatokkal és szabályozással. Jogkörük tehát megnõtt. Az
övezeti besorolást a szabályozási elvekkel összhangban maguk határozzák meg.
Budapest városának helyi szabályozása eltér a többi magyarországi településétõl, hiszen
a kerületi terv51 elkészülése elõtt a fõvárosi önkormányzat elfogad egy szabályozási
kerettervet, amely a Budapestre általánosan kötelezõ prioritásokat fekteti le. A szabályozási
keretterv megjelöli az 1994-es besorolásoknak megfelelõ, Budapestre vonatkozó övezeti
elõírásokat :
-
közérdeket szolgáló területek (ide tartoznak a zöldterületek, a közlekedési területek
és a késõbbi fejlesztésre fenntartott területek), vagyis a város érdekeit szolgáló
területek. Ezen területek szabályozását teljes mértékben a fõváros végzi.
-
Vegyes övezetek, ahol a közös érdekek és a helyi, kerületi érdekek is jelen vannak
(fürdõk, Duna-part, történelmi városmag, rehabilitációs zóna). Ezen területek
szabályozásánál a kerületeknek figyelembe kell venniük a fõváros utasításait.
-
A fõváros szempontjából nem meghatározó területek. Ezeknél a keretterv csak laza
megkötéseket ír elõ. Ebbe a kategóriába tartozik Budapest legnagyobb része.
50
51
1998-ban aktualizálva, lásd mellékelt dokumentum
Gide, Loyrette et Nouel ügyvédi iroda gépelt jegyzete a „Magyarországi városrendezési szabályokról”
55
Tehát nem annyira a terület, mint a kompetenciák felosztásáról van szó. A fõbb övezeti
határokat a hálózati elemek (fõút-hálózat, városi közmûvek gerincvezetékei) és a fõváros
városfejlesztési beavatkozásának súlya határozzák meg.
A szabályozási kerettervben
meghatározzák, melyek azok a szabályozási elemek, amelyek a fõváros feladat- és jogkörébe
tartoznak,
lehatárolva
nélkülözhetetlenek
azokat
a
(szolgalmak,
területeket,
fõútvonalak
amelyek
a
közüzemek
szabályozási
vonalai,
mûködéséhez
vízmûvek
szivattyútelepei), vagy közterületek.
A tervek harmonizációjának problémája nemcsak a fõvárosi önkormányzat és a
kerületek, hanem Budapest és az agglomeráció települései között is felvetõdik. E térség
problematikájának kezelése a központi régió (az 1996-os törvény szerint a Budapesti
agglomeráció régiójának) fejlesztési tanácsának hatáskörébe tartozik.
Budapest fõváros önkormányzata a városfejlesztési keretterven kívül egyes kérdésekben
megfogalmazhatja prioritásait, így például 1998-ban elkészült a Város Rehabilitációs
Stratégiája, vagy 1999-ben a Budapesti Közlekedésfejlesztési Stratégia 2015- ig.
A Fõváros építési szabályozásában a legnagyobb üres, állami tulajdonban lévõ
fejlesztési területek sorsát a jogi hézagok uralják 52 . Ezeket a területeket érinti leginkább a
privatizáció is. A kerületekre vonatkozó rendezési terveket a kerületi önkormányzat készítteti,
a befektetõkkel egyeztetve… Így Budapest egyes városfejlesztési döntéseire a befektetõk
nagy befolyást gyakorolnak. Budapest fõváros ilyen fejlesztésekkel szemben felmerülõ
kifogásai érvényesítésére nem rendelkezik szabályozási eszközökkel.
C. Lakáspolitika : állam, fõvárosi és kerületi önkormányzatok
A rendszerváltozás után az állam lakásvagyonát az önkormányzatokra ruházta át, ami
Budapesten azt jelentette, hogy a köztulajdonban lévõ lakások a kerületi önkormányzatokhoz
kerületek (1989 elõtt a bérlakásokat a kerületi tanácsok kezelték, míg a tulajdonjog az államé
volt). 1990-ben a fõvárosi lakások 51,9 %-a köztulajdonban volt, ezek a lakások a kerületei
önkormányzat tulajdonába kerültek. Nagyok voltak a különbségek az egyes városrészek
között, és a privatizáció is eltérõ feltételekkel zajlott. Összességében a külsõ kerületekben már
korábban is sok családi ház magánkézben volt. Ezek az önkormányzatok tehát nem tettek
szert hasonló bevételekre, mint a belsõ kerületek.
52
A készülõ Nemzeti színház körüli viták és bonyodalmak illusztrálják, milyen nagy a harc a különlegesen
értékes városi területekért. A 2000 tavaszán született döntés, mely szerint az abbahagyott Erzsébet téri építkezés
helyett a IX. kerületi területet választották, számos ellenállást váltott ki.
56
A kerületi önkormányzatok egyidejûleg a lakáspolitikáért is felelõsek lettek
(privatizáció, építés, rehabilitáció, szociális lakások fenntartása). Szabadon határozhatták meg
a lakbérek mértékét, dönthettek építésrõl és a privatizációból származó jövedelmek sorsáról.
Az állam csupán az általános szabályokat szabta meg, vagyis azt, hogy a lakásokat a
bentlakóknak a piaci érték alatti áron kell eladni. Ami a többi kérdést illeti, ezektõl a
kérdésektõl az állam kezdetben meglehetõsen távol tartotta magát. Sok kritika érte a
lakásprivatizációt a szabályok hiánya miatt, illetve azért, hogy az önkormányzatokat nem
kötelezték a lakások eladásából származó bevételeik visszaforgatását a lakás-szektorba. Az
1993-as privatizációs törvény (XXVIII/1993) erre a problémára részleges megoldást hozott;
szabályozta a budapesti kerületek lakásvagyonának eladásából származó jövedelem
felhasználását, mely szerint a lakáseladásból származó önkormányzati bevételek 50 %-át a
lakáskérdés megoldására kell fordítani, az összeg másik felét pedig át kell utalni a fõvárosi
önkormányzatnak, amely abból lakásalapot képez. Ez a törvény indította el a privatizáció
utolsó nagy hullámát, a legtöbb önkormányzati lakást 1994-ben adták el.
Budapesten a lakásprivatizáció világított rá legjobban a kerületek közötti különbségekre.
Kisebb volt a privatizáció a szegényebb (VI., VII., VIII.) kerületekben, vagyis a belsõ
leromlott városnegyedekben és azokban a külsõ kerületekben, ahol nagy lakótelepek
találhatók (IV., XVIII.), és ahol a bérlõk nem rendelkeztek elegendõ pénzzel ahhoz, hogy
lakásaikat
megvegyék.
Az
önkormányzatok
autonómiája
a
szegregációs
folyamat
elmélyüléséhez vezetett, s mivel a lakáspolitika gyakorlása szinte kizárólag a kerületi
önkormányzatok hatáskörébe került, gyakran a választási érdekek érvényesülnek. Vannak
városrészek, ahol nagy szükség volna szociális lakáspolitikára. Ezek a problémák láthatóvá
válnak a város külsõ képében. A fõváros központjában vannak olyan nagyon rossz állapotú
városrészek, melyek a tulajdon típusa szerint különböznek a többitõl. Például a Parlament
környékén, a Lipótvárosban az épületek nagy részét magáncégek vették meg és sok épületet
felújítottak (megindult a lakók kiválasztódása, az ú. n. dzsentrifikáció). Ugyanakkor a VIII.
kerületben (ahol a lakosság 10 %-a cigány), a lakásokat bérlõ lakosok nem tudták megvenni
lakásaikat, így azok nagy része önkormányzati tulajdonban maradt. Az épületek állapota
gyakran drámai, és az önkormányzatok nem rendelkeznek a felújításukhoz szükséges
pénzeszközökkel. Egyébként a központi városrészek rehabilitációs politikája, a redisztribúció
igénylése és elutasítása, élénk vita tárgyát képezi a fõvárosi és a kerületi önkormányzatok
között 53 .
53
Barta, Keresztély: Courrier de l’Est; 1999
57
Az állam közremûködése az 1993-as törvény megfogalmazására korlátozódott.
A
fõváros rehabilitációs pénzalapja szimbolikus; 1993-ban és 1994-ben mindössze 2 vagy 3
épület! rehabilitációjára elegendõ pénz jutott az alapba. Azóta a fõváros rehabilitációs
kérdéseire különös figyelmet fordítanak.
1998-ban készült egy Rehabilitációs program,
amely felújításokat tervez a lakás-szektorban és a fõváros leromlott övezeteiben.
A
rehabilitáció igen jelentõs szerepet kapott az 1999 végén befejezett Budapest Fejlesztési
Stratégiában (sõt a 2000. évi költségvetési törvény országos szinten is támogatja a
rehabilitációt). Jelenleg csak olyan kiemelt útvonalak, mint például az Andrássy út, mentén
folyt komolyabb rehabilitáció. A város belsõ kerületeiben mintegy 400 tömb szorul
felújításra.
A szövegekben kétféle rehabilitációról van szó: az egyik, amely során a városnegyed
lakói kicserélõdnek, a rehabilitáció gazdagabb rétegek odaköltözését eredményezi, s a másik a
szociális rehabilitáció, mely célul tûzi ki azt, hogy a korábbi lakók maradjanak a
városrészben. Az elsõ típusú rehabilitációt elsõsorban magántõkébõl illetve külföldi tõkébõl
finanszírozzák, míg a második típusút társadalmi feladatnak tekintik. Ugyanakkor nincs
megfelelõ anyagi támogatás és a tulajdonosok sem képesek saját részüket finanszírozni.
Egyetlen komoly, egész városrészre kiterjedõ rehabilitáció valósult meg Budapesten, a
IX. kerületben, a Ferencvárosban, ahol a IX. kerületi önkormányzat és a francia Caisse des
Dépôts et Consignations együttmûködése nyomán 1992-ben létrejött a SEM IX
városfejlesztési társaság. Egyszerre volt szó városfejlesztési koncepcióról és pénzügyi
konstrukcióról azzal az alapötlettel, hogy egy adott városrész rehabilitációját a saját
forrásaiból finanszírozzák 54 . A SEM IX azt javasolta az önkormányzatnak, hogy foglalkozik a
lakások értékesítésével és a bevételek befektetésével, az így keletkezett jövedelmet pedig a
városrész rehabilitációjára fordítja. A korábbi tömbönkénti rehabilitáció helyett a
rehabilitációs akciót a közterületekkel, a gyalogosövezetek, parkolók és zöldterületek
kialakításával kezdték meg. A magántõke bevonását 55 is magába foglaló konstrukció lehetõvé
tette a rehabilitációt, a közterületek igényes kialakítását és a lakásépítés 56 finanszírozását is.
54
A társaságot azért a IX. kerületben alapították, mert egyrészt a területe a városközponthoz közel van, másrészt
ott már volt egy 1989 elõtt állami finanszírozású megkezdett rehabilitáció, így a SEM IX mûködése egy
megkezdett akció folytatása.
55
Miután a SEM IX igen eredményesen mûködött, vezetõi megalapítottak egy másik társaságot (SCET Hongrie
néven), melynek célja hasonló szolgáltatás nyújtása más magyar önkormányzatoknak. A SEM típusú társaságok
olyan önkormányzatoknak ajánlják a városfejlesztési akciókat, melyek nem rendelkeznek sok pénzzel,
magánbefektetõket bevonásával indítanak városfejlesztési akciókat, a projektek megvalósulását folyamatosan
figyelemmel kísérik. Mai napig két új társaságot alapítottak, az egyiket Kazincbarcikán (ipari város), a másikat
Zalaegerszegen.
56
1992 és 1998 között a területen megvalósult akció keretében 60 épületben 616 lakás épült, 16 épület és bennük
291 lakás került felújításra, 44 épületet bontottak le, amelyekben 303 lakás volt, épült két szálloda, egy
58
A fõváros 2000. évi költségvetése változásokat hozott az elosztás elveiben és
Budapesten aktívabb lakáspolitikát tervez: az újraelosztás megtervezésekor figyelembe veszik
az egyes kerületek lakásgondjait, a budapesti önkormányzat szeretné támogatni a leromlott
állapotú lakásállománnyal rendelkezõ kerületeket (a belsõ kerületek közül a VII., VIII., IX.,et, a külsõk közül a XVII., XIX., XXI. és XXII. kerületeket), melyek így 15 %-os bevételnövekedéshez jutnak. Ezek a változások nem minden vita nélkül zajlanak, elõfordul, hogy az
ilyen támogatást nem kapott és magukat becsapottnak érzõ kerületek nem állnak a fõvárosi
önkormányzat politikájával azonos oldalon.
D. Fõvárosi építkezések
Az 1990-es években az új építkezések nem egyenletesen oszlottak el a város 23
kerületének 57 területén. A pesti oldalon elsõsorban a város szélén volt sok építkezés, ahol a
telekárak sokak számára még elfogadhatóak voltak. Számos építkezés folyt a XIV. kerületben
(Zuglóban). A budai oldalon a II. kerületben és a XII. kerületben sok új lakóépületet építettek
a magas piaci értékû kategóriában (jó minõség és magas ár). Az a növekvõ építési ütem, ami a
rendszerváltás után közvetlenül elindult, ma országosan és Budapesten is lassulni látszik.
4.
Táblázat : Lakásállomány és lakásépítések Budapesten és Magyarországon58
Budapest
Magyarország
5.
Lakásszám
Száz lakásra
Az 1998-ban
A lakások átlagos
(ezer)
jutó lakosok
épült lakások
mérete
1990/1999
száma
száma (ezer)
(m2)
794/822
224
1,6
100,2
3853/4048
249
37,4
96,9
Táblázat : A lakásépítés üteme
Épített lakások száma
1 990
1995
1997
1998
Budapesten
6 985
3 354
3 211
2 945
Más városokban
19 640
10 844
11 174
9 494
43 771
27 718
28 130
20 323
Összesen
(falvakkal
együtt)
betonépítõ vállalat székháza, egy óvoda, egy zárda, a Posta szimfónikus zenekarának székháza és egy
irodaépület.
57
Biggeorge’s Property Watch, 2000/1 szám; Soóki-Tóth Gábor, Bedöcs Bernadett: „Housing Market” 4 – 5 old.
58
Az építésügyi szektor helyzete – Tanulmány , Magyarországi Francia Nagykövetség, 1999 december
59
Nagy út- és közmû beruházások
A lakáskérdés kezelése átkerült a kerületekhez, ugyanakkor a nagy vonalas beruházások
a fõvárosi önkormányzat feladatkörébe tartoznak. A nagy vagyonátruházáskor a fõvárosi
önkormányzat lett a Gázmûvek, a Víz és a Csatornázási mûvek a Távfûtõmûvek, Elektromos
mûvek és a Budapesti Közlekedési Vállalat tulajdonosa. A közmûvállalatok többsége a
szocializmus örökségeként monopol helyzetben van.
A fõvárosi önkormányzat feladata az alapinfrastruktúra-hálózat karbantartása és
fejlesztése.
Gondot jelent a finanszírozás. Ennek egyik forrása a fogyasztók díjfizetése
(vagyis a közüzemi ellátásban részesülõk fizetnek).
Ebben a kérdésben az állam szerepe nem egyértelmû. 1994- ig a közüzemi díjakat az
állam szabályozta.
csökkenõ.
Az állam speciális támogatásokat nyújt, de ezek összege évrõl évre
A kerületek részvétele a törvényeknek megfelelõen ugyancsak korlátozott.
Valójában az 1990-es önkormányzati törvény kimondja, hogy az egy kerületnél nagyobb
területet érintõ közmûszolgáltatás a fõváros feladata. De a törvény nem ír semmit a
kerületekrõl. Ez tehát egy másik konfliktus- forrás.
Hiszen a hálózatfejlesztések hatósági
eszközei a kerületeknél vannak (például az építési engedélyek kiadása). Ezek a problémák
fõleg a külsõ kerületekben jelentkeznek, ahol a hálózatok igen hiányosak, s azok bõvítése nem
fejezõdött be). A külsõ kerületek nagyobb beleszólást igényelnek a közmûfejlesztési
politikába.
A
fõvárosi
önkormányzat
számára
az
úthálózati
felújítások
döntõ
politikai
fontosságúnak tûnnek. A 2000 tavaszán a város több helyszínén megindított útfelújításokat
elsõ ízben kísérte információs és kommunikációs akció, a város szépülését és a hálózatok
minõségi javulását hirdetõ szórólapokat59 osztottak szét a lakosság körében. Ez a
kezdeményezés is mutatja, hogy a közmunkákat nagy figyelem kíséri, azokat átláthatóan kell
végezni, s hogy a városfejlesztés a politika eszköze is lehet. Ugyanakkor gyakorló urbanisták
kiemelik, hogy a városfejlesztési projektekben az egyeztetések egy határon túl nem
lehetségesek, még akkor sem, ha a szükséges közérdekû beruházást nyilvánvaló helyi
ellenérdekek akadályozzák. Aczél Gábor60 szerint Magyarországon olyan az egyeztetési
rendszer, hogy számos városfejlesztési projekt elakad. Ilyen például a Budapest központját
tehermentesítõ út, a fõvárost elkerülõ körgyûrû ügye, melynek nyomvonala egyre távolabb
kerül a várostól a nélkül, hogy a környezõ települések hozzájárulnának az út területükön való
átvezetéséhez. A város déli részén épült új hídnak nincs az autópályára rávezetése, noha ez
59
60
„A Margit körút felújítása” a Fõvárosi Önkormányzat által 2000 márciusában közzétett szórólap
Aczél Gáborral való beszélgetés 2000 május 16-án.
60
volt a cél, mert a környezetben lakó lakosok a várható ártalmak miatt ellenezték azt. A
városrendezõ szakember hangsúlyozza, hogy kompenzációs megoldásokat kellett volna
javasolni a lakosoknak, de ez nem történt meg, csak az egyeztetésig jutottak el.
Budapesten és kisebb mértékben Magyarország más városaiban is a városfejlesztési
politika keresi a helyét. Az 1989 óta bekövetkezett változások a célok állandó felülvizsgálatát
és a szocializmus ideje alatti beidegzõdések alapvetõ megváltozását teszik szükségessé. A
rendszerváltozás után 10 évvel, egy olyan
évtized után, amelyben kezdetben a korábbi
rendszer ellenpontjaként a liberalizmust tartották a mindenre gyógyírt kínáló egyetlen
megoldásnak, s ahol a piacgazdaság felé való átmenet nehézségei miatt a városfejlesztést
másodlagos problémának tekintették, mára az állam szerepe is kezd letisztulni. A város a
politikai érvrendszer részét képezi, a lakáskérdés pedig különösen foglalkoztatja a
politikusokat. Ugyanakkor az Európai Unióba való belépés közeledtével egyre gyakrabban
kerül szóba a környezetvédelem és a városi környezet alakítása. Valószínûleg ez lesz a
következõ évtized egyik legnagyobb tennivalója, melynek során az európai szabályokhoz
illeszkedõ várospolitika, az építési szabályozás és a lakásépítés kiemelt szerepet kapnak.
61
IRODALOMJEGYZÉK
Angol és francia nyelvû irodalom
Általános cikkek és tanulmányok Közép-Európáról
ÁBEL, I., SZÉKELY, I. (1997) Retail banking services in Central and Eastern Europe.
Külgazdaság, 6.
BARKS C., O’LEARY S., RABENHORST C.(1996): Privatized housing and the
development of condominiums in Central and East Europe: the cases of Poland, Hungary,
Slovakia and Romania. Review of urban and regional development studies 8 (1996), pp.137155.
BUCKLEY, R. M. (1989) Housing Finance in Developing Countries ( A Transition Cost
Approach). Development Economics, The World Bank, December, WPS 347.
BUCKLEY, R. M, GURENK, E.N. (1996) Housing Finance in Transition Economies: When
can it Work. The World Bank, March, Washington, D.C.
CHAPMAN M., MURICE A.(1996) Full of eastern Promise. Understanding Housing
privatization in post-socialist countries, Review of urban and regional development studies 8
(1996), pp.156-170.
CORRIGAN, J., SÜLI-ZAKAR, I. and BÉRES, C. (1997) The Carpathian Euro-region: an
example of cross-border co-operation, European Spatial Research and Policy 4, 1: pp. 113124.
ENYEDI, G. (1990) New Basis for Regional and Urban Policies in East-Central Europe,
Pécs, Centre for Regional Studies of Hungarian Academy of Sciences.
ENYEDI, G. (1994) The transition of post-socialist cities, European Review, 3, 2: pp. 171182.
ENYEDI, György (1998) : Transformation in Central European Postsocialist Cities,
Centre for Regional Studies, Pécs.
FARAGÓ, L. (1994) The competitive development concept of the South Transdanubian
region, in Z. Hajdú and G. Horváth (eds) European Challenges and Hungarian Responses to
Regional Policy, Pécs: Centre for Regional Studies.
FASSMANN, H., LICHTENBERGER, E. (1996) Transformation in East Central Europe
Real Estate, Housing and Labour Markets. Acta Facultatis Rerum Naturalium Universitatis
Comenianae, Geographica, no.37 (1996): pp.16-33.
GROCHOWSKY (1997) Public administration reform: an incentive for local transformation?,
Environment and Planning C: Government and Policy 15,2: pp. 209-218.
HEGEDÜS, J. - TOSICS, I. (1996) Disintegration of East-European Housing Model in:
Housing Privatization in Eastern Europe ( Clapham, d. - Hegedûs, J. Kintrea, K. - Tosics I.)
Greenwood, 1996.
HEGEDÜS, J., MAYO, S.E. and TOSICS, I. (1996) Transition of the Housing Sector in the
East central European Counties. In: Review of Urban & Regional Development Studies 8.
1996. (pp. 101-136.)
HORVÁTH, T. M. (1997) Decentralization in public administration and provision of
services: an East-Central European view, Environment and Planning C: Government and
Policy 15,2: pp. 161-175.
62
Jones Lang Wootton (1995) City Reviews: Budapest, Prague, Warsaw. Budapest, Prague,
Warsaw, Jones Lang Wootton.
LARKHAM, P.J. (eds) Building a New Heritage: Tourism, Culture and Identity in the New
Europe, London: Routledge, pp. 178-200.
LICHTENBERGER, E. (1996) The geography of transition in East-Central Europe: Society
and settlement systems, in F. W. Carter, P. Jordan and V. Rey (eds) Central Europe After The
Fall of the Iron Curtain: Geopolitical Perspectives, Spatial Patterns and Trends, Frankfurt
am Main: Peter Lang, pp. 137-152.
PARSA, A. R. G. (1995) An Investigation into the Process of Change in Property
Development Industry in Central Europe Post 1989. Research report presented to the Real
estate Research Institute.
REY, Violette, dir (1998) Les territoires centre -européens . Dilemmes et défis, éd. La
Découverte & Syros.
SYKORA, L.(1996): Commertial Property Development in Budapest, Prague et Warsaw, in
Enyedi (ed.), Social Change and Urban Restructuring in Central Europe, Budapest,
Akadémiai Kiadó, pp. 109-136.
SYKORA, L.(1999): Regional Policy and Planning in Transition States of East-Central
Europe, in Balchin, P., Sýkora, L.,Bull,G., Regional Policy and Planning in Europe, London,
Routledge.
Magyarországról
Act XXI of 1996 ( IV. 5. ) On Regional Development and Physical Planning ( Hungary)
BARTA Gy. , KRALIK M., PERGER E (1997).: Achievements and Conflicts of
Modernisation in Hungary, European Spatial Research and Policy ,vol. 4. n.2,1997, pp. 6182.
BARTA Gy., KOVÁCS Z.(1997): Economic and social changes in Hungary, Bulletin de
géographie,XLVI/1-2/1997, pp.87-95.
BARTA, Györgyi - KOVÁCS, Zoltán(1997) Economic and social changes in Hungary, in:
Földrajzi értesítõ, XLVI/1997. 1-2, pp.87-95.
DAUSSIN-CHARPENTIER (1998) Les Collectivités locales en Hongrie, étude, Ambassade
de France en Hongrie.
DIAMOND, D. (1998) A transitional state in housing finance in Central and Eastern Europe.
Progress and Prospects: Housing Finance in Hungary, Conference of Urban Institute and the
Metropolitan Research Institute 11 and 12 November 1998.
DIAMOND, D. (1999).: The Evolution of the Housing Finance Policy in Hungary: 19931999, Raport for theUS Agency for International Development, East-European Regional
Housing Sector Assistance Project 180-0034 (11p.)
DTZ Hungary (1995) Real Estate Market in Hungary. Cantral European Real Estate Network
Bulletin (summer 1995): pp.7-12.
Economic Intelligency Unit (EUI): Busine ss operations report Hungary: 3rd quater 1999:
Chapter 6: Sales and marketing: Quaterly focus: retailing.
ENYEDI, G. (1990) Private economic activity and regional development in Hungary,
Geographia Polonica 57: pp. 53-62.
63
FARKAS, J. (1995) Housing supply in the mid- 1990s. Hungarian Central Statistics Office.
Governement of Hungarian Republic: National Development Concept, 1997.
HAJDÚ, Z. (1993), Local government reform in Hungary, in R. J. Bennett (ed.) Local
government in the new Europe, London and New York: Belhaven Press, pp. 208-224.
HASTENBERG (van), Hans (1999): Foreign direct investment in Hungary, Ultrecht
University.
HEGEDÜS, K., MARK and TOSICS, I. : Uncharted Territory: Hungarian Housing in
Transition In: Economic Restructuring of the Former Soviet Block: The Case of housing (ed.:
Raymond J. Struyk) The Urban Institute Press, Washington D. C.; pp. 71-139.
HEGEDÜS, VÁRHEGYI (1998) The Crisis in Housing Financing in the 1990’s in Hungary,
texte de la conférence organisée en novembre 1998 par l’Institut Urbain et l’Institut de
Recherche Metropoitain, Washington, p.21.
HORVÁTH, G. (1995) The regional policy of transition in Hungary, European Spatial
Research and Policy 3,2: p. 3955.
MERP (1996), National Regional Development Concept (Extract) Draft, Ministry of
Environment and Regional Policy.
PÁLNÉ KOVÁCS, I. (1993), The current problems of local/regional government in Hungary,
in Z. Hajdú (ed.) Hungary: Society, State, Economy and Regional Structure in Transition,
Pécs: Centre for Regional Studies, pp. 55-67.
Budapestrõl
ALM, J., BUCKLEY, R. M. ( 1994 ), Decentralization, privatization, and the solvency of
local governments in reforming economies: the case of Budapest, Environment and Planning
C: Government and Policy 12, 4: pp. 333 - 346.
BARTA, Györgyi - KERESZTÉLY, Krisztina (1999), Budapest: dynamisme et déséquilibres
, in: Le Courrier des Pays de l’Est, n. 436, janvier 1999, pp.35-51.
BARTA, Györgyi (1999), Industrial restructuring in the Budapest agglomeration, Center
for Regional Studies, Pécs.
Budapest, métropole subversive (1999), in. R. Brunet et V. Rey ( sous le direction de)
Europes orientales, Russie, Asie central, Belin- Reclus, Paris – Montpellier.
Colliers International Hungary (1995), The Budapest Office Space Market. Estate News.
(December/January 1994/95): pp. 22-23.
DOUGLAS, M. J. (1997), A Change of System: Housing System Transformation and
Neighborhood Change in Budapest, Utrecht: Urban Research Center.
ENYEDI, György - SZIRMAI, Viktória (1992), Budapest, a Central European Capital,
Belhaven Press, London.
ENYEDI, György (1994), Budapest and the European Metropolitan Integration, in:
GoeJournal, 32.4/1994, pp.399-402.
64
GIMESI, Judit - KERESZTÉLY, Krisztina (1999), Le rôle de la taxe professionelle dans la
politique de développement local des communes de l’Agglomération de Budapest,
communication au Colloque „Les acteurs locaux dans la construction de territoires” tenu le
20 mai 1999 par ENS-Géophile, Fontenay-aux-Roses, site Internet de ENS-Géophile, 1999.
GORZELAK, G. (1996), The Regional Dimension of Transformation in Central Europe,
Regional Policy and Development Series 10, London: Regional Studies Association and
Jessica Kingsley Publishers.
Jones Lang Wootton (1996) City Profile Budapest. London, Jones Lang Wootton.
KERESZTÉLY K., RAMOND I. (1998), Budapest, capitale en avance de transition, in V.
Rey (ed) Les territoires centre-européens – dilemmes et défis, La Découverte, Paris, pp.246262.
KERESZTÉLY; K, RAMOND; I (1999), Etude des nouvelles tendances d’évolution de
l’agglomération de Budapest, Rapport DATAR.
KOVÁCS, Z. - WIESSNER, R. (1994), Housing Market in Transition: The Case of Budapest.
Paper presented at the Regional Conference of International Geographical Union, Prague,
August 22-26, 1994.
SZIRMAI, V., FAYMANN S. (1993), Budapest, géopolitique et développement urbain
(Rapport final), ACT consultans, Paris, 1993.
Kiegészítés : esettanulmányok más Közép-európai országokból
Act no. 50/1976 on Physical Planning and the Building Act ( the Czech Republic)
BARTOSZEWICZ, D. (1995), Developing Jerozolimskie. The City Voice: The Warsaw Voice
Free Supplement, no. 23 (October 22, 1995): p. 7.
BELNIAK, S. (1995) The Emerging Rael Estate Market in Poland. EMERGO: Journal of
Transforming Economies and Societies, 2, no. 2. (1995): pp. 90-95.
BLAZEK, J. ( 1996 ) Regional Patterns of Adaptability to Global and Transformation
Processes in the Czech Republic, Acta Facultatis Reneum Naturalium Universitatis
Comenianae - Geographica, 37: pp. 61 -70.
BLAZEK, J. (1994 ) Changing local government finances in Czech Republic - half way
over?, GeoJournal 32, 3: pp.26 - 267.
BLAZEK, J. and KÁRA, J. ( 1992 ) Regional policy in the Czech Republic in the period of
transition, in G. Gorzelak and A. Kuklinski ( eds ) Dilemmas of Regional Policies in Eastern
and Central Europe, Warsaw: University of Warsaw, pp. 7- 94.
BLAZEK, J.( 1997 a ) The Czech Republic on its way towards the West European structures,
European Spatial Research and Policy 4, 1: pp. 37 - 62.
BLAZEK, J.( 1997 b ) Orientation paper on regional policy in the Czech Republic for PAU
of the Ministry of Regional Development, manuscript
BLAZEK, J., HAMPL, M. and SYKORA, L. ( 1994 ) Administrative system and
development of Prague, in M. Barlow, P. Dostál and M. Hampl ( eds ) Development and
Administration of Prague, Amsterdam: Universiteit van Amsterdam, pp. 73 - 87.
BOEL, S. van de ( 1994 ) The challenge to develop a border region: German-Polish co-
65
operation, European Spatial Research and Policy 1, 1: pp. 57 - 72.
BREZINOVÁ, O. (1995) The Real Estate Market in the Czech Republic. EMERGO: Journal
of Transforming Economies and Societies, 2, no.2 (1995): pp. 96-102.
CARTER, F. W. (1979) Prague and Sofia: an analysis of their changing internal city
structure, in R. A. French, F. E. I. Hamilton (eds) The Socialist City: Spatial Structure and
Urban Policy , Chichester: John Willey & Sons, pp. 425-459.
COUDERQ & KUBAS (1995) City Report Warsaw 1995-1996. International Property
Bulletin. Warsaw, Couderq & Kubas and Bourdais in collaboration with the City of Warsaw.
DOSTÁL, P. and KÁRA J. (1992) Territorial administration in Czechoslovakia: an overview,
in P. Dostál, M. Illner, J. Kára, M. Barlow (eds) Changing Territorial Administration in
Czechoslovakia: International Viewpoint, Amsterdam: Universteit van Amsterdam, pp. 17-32.
DRBOHLAY, D. - SYKORA, L. ( 1996 ) Gateway Cities in the Process of Regional
Integration in Central and Eastern Europe: The Case of Prague. Paper prepared for WIFOOECD seminar in Vienna, February 1996.
DTZ (1996) Poland: Market Overview. Estate News (April 1996):p. 24.
HAMMERSLEY, R. (1997) Environment and regeneration’s in the Czech Republic,
International Planning Studies, 2, 1: pp.103-122.
HAMMERSLEY, R. and WESTLAKE, T. (1994) Urban heritage in the Czech Republic, in
G. J. Ashworth and
HOFFMANN, L. M. (1994) After the fall: crisis and renewal in urban planning in the Czech
Republic, International Journal of Urban and Regional Research 18, 4: pp. 691-702.
Jones Lang Wootton (1996 ) City Profile Warsaw, 1996. London, Jones Lang Wootton.
JUDGE, E. (1995) Warsaw, in J. Berry, S. McGreal (eds) European Cities, Planning System
and Property Markets, London: E & FN Spon, pp. 345-370.
KÁRA, J. (1992) Prague, the city growth and its administration, in P. Dostál, M. Illner, J.
Kára and M. Barlow (eds) Changing Territorial Administration in Czechoslovakia:
International Viewpoint, Amsterdam: Universteit van Amsterdam, pp. 33-38.
KÁRA, J. (1994) New Czech regional policy, in M. Barlow, P. Dostál and M. Hampl (eds)
Territory, Society and Administration: The Czech Republic and the Industrial Region of
Liberec, Amstredam: Universteit van Amsterdam, pp. 67-83.
KÁRA, J. and BLAZEK, J. (1993) Czechoslovakia: regional and local government reform
since 1989, in R. J. Bennett (ed.) Local government in the new Europe, London and New
York: Belhaven Press, pp. 246-258.
KORTUS, B. (1996) Recent economic transformation in Poland, in F. w. Carter, P. Jordan
and v. Rey (eds) Central Europe After The Fall of the Iron Curtain: Geopolitical
Perspectives, Spatial Patterns and Trends, Frankfurt am Main: Peter Lang, pp. 217-236.
LENGYEL, I. (1993) Development of local government finance in Hungary, in R. J. Bennett
(ed.) Local government in the new Europe, London and New York: Belhaven Press, pp. 225245.
LORENTZEN, A. (1996) Regio nal development and institutions in Hungary: past, present
and future development, European Planning Studies 4, 3: pp. 259-277.
PAVLINEK, P. (1992) Regional transformation in Czechoslovakia: towards a market
66
economy, TESG - Tijdschrift voor economische en sociale geografie, 83, 5: pp. 361-371.
PERLIN, R. (1996) Local Govenment - Process of Rebuilding in the Czech Republic, Acta
Facultatis Reneum Naturalium Universitatis Comenianae - Geographica, 37: pp. 141 -147.
REGULSKA, J. (1987) Urban development under socialism: the Polish experience, Urban
Geography 8,4: pp. 321-339.
REGULSKA, J. (1997) Decentralization or (re)centralization: struggle for political power in
Poland, Environment and Planning C: Government and Policy 15,2: pp. 187-207.
RUBENSTEIN, J. M. and UNGER, B. L. (1992) Planning after the fall of Communism in
Czechoslovakia, Focus 42, 4: pp. 1-6.
SEDEK, S. - DOBROWOLSKI, G. (1995) Real Estate Market in Poland. Central European
Real Estate Network Bulletin, (Summer 1995): pp. 3-6.
STRYJAKIEWICZ, T. - POTRZEBOWSKI, G. (1995) The Newly Emerging Banking
System in Poland and its Spatial Organization. Geographische Zeitschrift, 83, no.2 (1995):pp.
87-99.
SYKORA, L. - SIMONÍCKOVÁ, I. (1994) Form Totalitarian Urban Managerialism to a
Liberaliezed Real Estaet Market: Pragues Transformations in the Early 1990s. In: Barlow, M.
- Dostál, P. - Hampl, M. (eds): Development and Administration of Prague. Amsterdam,
Universiteit van Amsterdam, Instituut voor Sociale Geographie. Pp.47-72.
SYKORA, L. - SIMONÍCKOVÁ, I. (1996) The Development of a Commercial Property and
its Impact on Urban Development in The Context of Transformation from Command to a
Market Economy: The Case of the Czech Republic and Prague. EMERGO - Journal of
Transforming Economies and Societies, 3, no.3 (1996): pp. 74-88.
SYKORA, L. ( 1995 ) Prague. In Berry, J. - McGREAL, S. (eds) European Cities, Planning
Systems and Property Markets. London, E & FN Spon. 321-344.
SYKORA, L. (1993) City in Transition: The Role of Rent Gaps in Prague Revitalization.
Tijdschrift voor economische en sociale geografie 84, no.4 (1993): pp. 281 - 293.
SYKORA, L. (1994) Local Urban Restructuring as a Mirror of Globalization Processes:
Prague in the 1990s. Urban Studies, 31, no. 7. (1994): pp.1149-1166.
SYKORA, L. (1996) The Czech Republic. In: Balchin, P. (ed.): Housing Policy in Europe.
London, Routledge. Pp.272-288.
SYKORA, L. -STEPÁNEK, V. (1992) Prague. Cities, 9, no. 2 (1992): pp. 91-100.
67
Magyar nyelvû irodalomjegyzék
– SZ - : Pénzügyi konstrukciók a lakáshelyzet javítására . - Építési Piac, 1997 N° 16-17, pp.
5-8.
– SZ -: Módosult a lakáscélú támogatásokról szóló rendelet . - Építési Piac, 1997. N° 18., 3p. 4.
A jelenleg érvényben lévõ lakástámogatási és finanszírozási rendszer . - Építési Piac, 2000.
N° 3, pp. 7-9.
A legújabb lakástámogatási és –finanszírozási rendszer . - Építési Piac , 1999. N° 22, p. 7.
A szakmai színvonal már európai: EU normák a magyar építõiparban . - Európai Unió.
Világgazdaság - Melléklet 1998. N°5.
A településrendezési és építészeti tervpályázatok részletes szabályairól szóló 16/1998 (VI: 3.)
KTM rendelet . - Építési Piac, 1998 N° 15, p. 13.
A telt ház csak álom: építõipar a ’90-es években .– Figyelõ, 1997. N° 11., pp.25-30.
ÁGOSTONNÉ ALPÁR Vera: A lakáskérdés és a városi szociális problémák okai,
intézményesülése és jogrendszere 1998. - Szociális munka Európában. –– Budapest.:
ELTE, 1998. pp.13-25.
Az építés- felügyelet újraszabályozása . - Építési Piac, 1998 N° 8, p. 10.
Az építési piac helyzete és a várható kilátások . - Építési Piac, 1998 N° 16-17, p. 4.
Az építésügyi igazgatás területét érintõ álláspontokról . – Építési Piac, 1997 N° 3, p.23.
Az Építõipar 1997. évi gazdasági folyamatai. Az ipar és az építõanyagipar 1997.évi
teljesítménye és az idei kilátások . - Építési Piac, 1998 N° 7, pp. 28-32.
Az építõipar 1997. I. félévi gazdasági folyamatai . - Építési Piac, 1997. N° 18, p. 17.
Az építõipar 1997. I. negyedévi teljesítményei . - Építési Piac, 1997 N° 13 , pp.25-28.
Az épít[ipar 1997. I-III. Negyedévi gazdasági folyamatai. Az ipar és az építõanyagipar 1997.
I-III. Negyedéves teljesítménye - Építési Piac, 1997. N° 24, pp. 25-28.
Az építõipar 1998. I-III. Negyedévi gazdasági folyamatai. Az ipar és építõanyag- ipar 1998. IIX. Havi teljesítménye . - Építési Piac, 1998 N° 24, pp. 10-14.
Az építõipar 1999. Elsõ negyedévi teljesítménye, várakozások az év egészére. Az ipar és
építõanyag- ipar 1999. Elsõ negyedévi teljesítménye és az idei kilátások . - Építési Piac ,
1999. N° 12, pp. 13-20.
Az építõipar 19998. Elsõ félévi gazdasági folyamatai. Az ipar és építõanyag- ipar 1998. Elsõ
félévi teljesítménye . - Építési Piac, 1998 N° 20, pp. 22-25.
Az építõipar és a lakásépítés fõbb tendenciái . - Építési Piac, 1997 N° 6, p. 28.
Az építõipar I. negyedévi teljesítménye, várakozások az év egészére. Az ipar és építõanyagipar 1998. elsõ negyedévi teljesítménye . - Építési Piac, 1998. N° 15, pp. 16-20.
Az építõipar változása a kilencvenes években, nemzetközi összehasonlításban. - Építési Piac ,
1999. N° 14, pp. 34-40.
Az ipar és építõanyag- ipar 1999. I-III. Negyedévi teljesítménye. Az építõipar 1999. I-III.
68
Negyedévi teljesítménye. - - Építési Piac, 2000. N° 2, pp. 12-18.
Az ipar és építõanyag- ipar elsö félévi teljesítménye és az idei kilátások. - Építési Piac,
1999.N° 22, pp. 16-20.
Az ipar, építõanyagipar 1996. évi teljesítménye és az idei elõrejelzés . - Építési Piac, 1997 N°
7., p. 22.
Az Országos Építésügyi Kollégium javaslata: Lakásépítést ösztönzõ áfa-kedvezmény - Építési
Piac, 1999. N° 14, pp. 2-3.
B. VARGA Judit: Rosszkedvünk éve elmúlt: Építõipar– Cégvezetés, 1997. N° 3., pp.180-182.
BARTA Györgyi; Társadalmi- gazdasági feltételek és folyamatok elõrejelzése, , in. I. Tosics,
K. Pallai (ed) Budapesti városfejlesztési koncepció, Metropolitan Research Institute,
Budapest, 1998.
BARTA, Györgyi - BELUSZKY, Pál (dir.): Társadalmi -gazdasági átalakulás a budapesti
agglomerációban , Regionális Kutatási Alapítvány, Budapest, 1999.
BINDER István: : Kormánybiztost neveznek ki. A kutatók szerint hibás a lakáspolitika. Világgazdaság , 1997. N° 218, p.6.
BOJÁR Iván András: Házdivatok . - HVG , 1997. április 5., N° 14– pp. 73-78.
BORBÉLY, Szilvia (dir.): Dinamikus települések a Budapesti Agglomerációban, kézirat,
MTA Regionális Kutatások Központja, Budapest, 1999.
Construma melléklet . - Napi Gazdaság, 1999. N° 84, pp. I-IV.
DÁVID Zsuzsa: Lakástámogatás és társadalmi újraelosztás . - Közgazdasági Szemle, 1997.
N° 10., pp. 848-877.
DÉNES György: Gondolatok az építésügy, illetöleg az építésügyi igazgatás fejlõdésének
tükrében I. - Építésügyi Szemle, 1999. N° 6, pp. 161-171.
DÉNES György: Gondolatok az építésügy, illetõleg az építésügyi igazgatás fejlõdésének
tükrében II. - Építésügyi Szemle, 2000. N° 1, pp. 11-18.
Házi feladat: Lakástakarék-pénztárak: Mérték-tartás. Változó állami támogatás - Figyelõ ,
1997. N° 4., pp. 13-15.
DEZSÉRI Katalin: A monetáris unió és a lakástakarék-pénztárak. - Bank és Tõzsde, 1997. N°
24., p..5.
DOBSZAY János: Építõanyag-piac. Bebetonozva . HVG , 1997. 5 avril, N° 14 – pp. 67-71.
DÓRA Ilona: A fiatalok lakáshoz jutásának esélyei a kilencvenes években - A gyerekek
és az ifjúság helyzete. Tanulmányok, szerkesztette: FALUSSY Béla .- Budapest.: KSH,
1997., pp.204-215.
Építõipari prognózis . - Építési Piac, 1999. N° 8, p. 2.
Építõipari prognózis . - Építési Piac , 1999.N° 16-17, pp. 3-4.
Építõipari prognózis 1999. November . - Építési Piac , 1999. N° 21, pp.2-3.
Építõipari várakozások, 1999. Június - Építési Piac, 1999. N° 15, pp. 2-3.
FARKAS János, SZABÓ Márta, SZÉKELY Gáborné: A lakásállomány minõsége, állapota
– Budapest.: KSH, 1998.
FARKAS László, GERENCSÉR Ferenc, HEGEDÜS György, SZIROTA István : Jelentés a
69
helyi önkormányzatok lakás és nem lakás célját szolgáló ingatlanvagyonával való
gazdálkodásának ellenõrzésérõl– Állami Számvevõszék, 1997.
Fekete milliárdok lakásépítésre. – Világgazdaság, 1997. N° 102., p.4.
FÉLIX Péter: Ingatlanpiaci boom. Palotaforradalom – HVG, 1999. június 19 . N° 24, pp.
129-135.
Fokozott kockázat, magas kamatok: Lakáshitelpiac 1.– Bank és Tõzsde, 1999. N° 44, p. 6.
GÁSPÁR Anna: A BAU-DATA jelentés a magyar építési piacról. 1996. 3. Negyedév. Az
európai lakásépítési piac 1996-1997-ben. Budapest, BAU-DATA, 1996.,pp. 1, 21.
GILYÉN Ágnes: Lakástakarék-pénztári kínálat. Az egyik 19, a másik...
június 21, N° 25., pp. 133-135.
– HVG , 1997.
GILYÉN Ágnes: Leépülö lakástakarék-pénztári piac .– HVG, 1998. június 13, N° 23, pp.
117-118.
GLATZ, Ferenc (dir.): Budapest, nemzetközi város, MTA, Budapest, 1998.
GÖBÖLYÖS József: Engedély nélküli építkezések.
szabálytalanság? Az új építési törvény .– pp. 71-73.
Tervátültetés.
Mibe
kerül
a
GÖBÖLYÖS József: Ököljog a lakáspiacon. Gyilkos szerzõdések– pp. 75-77.
Gondolatok a szakma jövõjérõl az építési szabályozás tükrében . - Építési Piac, 1997 N° 13,
p.19.
GYÁNI, G. (1992) Bérkaszárnya és nyomortelep. A budapesti munkáslakás múltja
(Tenement buildings and slums: The history of workers’ housing in Budapest .) Budapest:
Magvetõ Press.
GYENIS Ágnes: Ingatlanértékesítési csapdák. Hívök és vivök. Lakásvásárlás Pannóniában. –
1999. február 27. N° 8, pp. 131-132.
HACSEK Tamás: Technológiai újdonságok. Boom bele. - , 1997. április 5., N° 14– pp. 82-83.
Harmincezer otthon épülhet: Jövõre növekszik az új építkezések támogatása - Világgazdaság,
1997. N° 183, pp. 1, 3.
Hazai lakáspiac: Szállj fel, magasra . - HVG , 2000. N° 10, 69-p. 93.
HEGEDÜS András: A lakásfinanszírozás válsága. Hitelképtelen konstrukciók.
1998. november 21., N° 46, pp. 165-166.
– HVG,
HEGEDÜS József, TOSICS Iván: A közép-kelet-európai lakásrendszerek átalakulása Szociológiai Szemle, 1998. N° 2 , pp. 5-33.
HEGEDÜS József, VÁRHEGYI Éva: A lakásfinanszírozás válsága a kilencvenes években Közgazdasági Szemle, 1999. N° 2, pp. 101-102.
HEGEDÜS József: A magyar lakásszektor piaci átalakulásának ellentmondásos folyamata.–
INFO – Társadalomtudomány, 1998. N° 43, pp. 49-58.
Hiányoznak a hitelkonstrukciók . - Világgazdaság, 1998. N° 50, p. 10.
HORVÁTH Béla: Javaslatok a magyar lakáspolitika korszerû tényezõkre alapozott
kidolgozásához III. rész - Építési Szemle, 1999. N° 5, pp. 135-143.
HORVÁTH Béla: Javaslatok a magyar lakáspolitika korszerû tényezõkre alapozott
kidolgozásához . - Építésügyi szemle, 1999. N° 3, pp. 76-84.
70
HORVÁTH Béla: Javaslatok a magyar lakáspolitika korszerû tényezõkre alapozott
kidolgozásához II. Rész. - Építésügyi Szemle, 1999. N° 4 , pp. 97-107.
HORVÁTH Sándor: : A magyar építõipar a kilencvenes években . - Építési Piac, 2000. N ° 2,
pp.2-5, et N° 3, pp. 2-5.
HORVÁTH Sándor: Horváth Sándor: Lakásépítés és –felújítás a ’90-es években. - Építési
Piac, 1997 N° 20, pp. 3-5.
HORVÁTH, B. (1998) Jelzálog-hitelezés Magyarországon / Mortgage lending in Hungary.
In: Khon, M. Bank- és pénzügyek, pénzügyi piacok. Osiris Press and International Banking
School.
JAKUS Ibolya: Lakástakarék-pénztárak start el[tt. Vissza! Számlázás! - HVG 1997. január
25., N° 4.
JAKUS Ibolya: Lakás-takarékpénztárak. Berendezkedtek.– HVG, 1997. november 14 , N° 46,
pp. 127-131.
JAKUS Ibolya: Lakástakarék-pénztárak. Kulcsra kész. - HVG , 1997. április 12., N° 15, pp.
129-131.
K.T.: A szakmunkások házat, a diplomások lakást terveznek . - Építési, 1999. N° 20, pp. 4-5.
K.T.: építöipar a mérlegen . - Építési Piac , 1999. N° 22, pp. 2-3.
Kilábalás a válságból ? - Napi gazdaság , 1998N° 39, pp.I-IV.
Köszegfalvy, György. : Mekkora a budapesti agglomeráció ?, Budapest 1995., KSH
KOVÁCS, Z. (1993) A társadalmi- gazdasági átalakulás hatása Budapest városfejlõdésére The
impact of socio-economic transformation on the urban development of Budapest. Földrajzi
értesítõ, XLII N° 1-4: pp. 41-50.
KOVÁCS, Z. and DOUGLAS, M. (1996) A városépítés idõzített bombája - avagy a
magyar lakótelepszindróma társadalomföldrajzi megközelítésben The clock work of urban
construction or socio-geographical approach to the syndrome of social housing . Földrajzi
Értesítõ 1-2. Pp. 101-107.
Közlemények a Budapesti Agglomerációról, 1998, KSH
KURUNCZI Sándor : Kisebbségi szociális lakásépítés. - Építés, Felújítás, 1997. N° 6, p. 12.
LACKÓ, L. (1994) Settlement development processes and policies in Hungary, in Z. Hajdú
and G. Hováth (eds) European Challenges and Hungarian Responses to Regional Policy,
Pécs: Centre for Regional Studies.
LADÁNYI, János – SZELÉNYI, Iván : Szuburbanizáció és gettósodás , in. Kritika, Budapest,
1996.
Lakás- és kommunális ellátás. ( Housing statistics and public utilities) 1997. – Budapest.:
KSH (Office National des Statistiques), 1998.
Lakásépítés az év elsö felében . - Építési Piac, 1997 N° 19, p. 7.
Lakásstatisztikai évkönyv. (Yearbook of housing statistics) 1998. – Budapest.: KSH (Office
National des Statistiques), 1999.
LAKATOS Miklós: A városok és a nagyvárosok lakótelepi lakásai és lakói. - Területi
Statisztika, 1999. N° 2, pp. 148-169.
Lakossági aktivitás: Az ECOSTAT a lakásépítésrõl . - Figyelõ, 1999. N° 46, pp. 18-19.
71
MAGYAR Mária: Az építésügyi hatósági ellenõrzésröl . - Építési Piac, 1999. N° 4, pp. 2325, N° 5, N° 7, pp. 13-16, N° 8. pp. 9-13, N° 10, pp. 5-9., N° 11, pp. 4-7, N° 12., pp. 8-10.
MAKARA Magdolna: Az építõipar a magyar gazdaságban. - Építésügyi Szemle, 1999. N° 5,
pp. 129-135.
MAKARA Klára: Ingatlaneladás bontott számlával. Területek áfásítása . - HVG, 1998.
szeptember 5., N° 35 pp., 131-132.
MÁRKUS Gábor: Önerõs lakásépítés, fe nntartható fejlõdés .. - Építési Piac, 1997 N° 11, pp.
2-3.
Megváltozott az eljárásrend az építésügyben . - Építési Piac, 1998 N° 3, p.7.
Melléklet: Építkezõk - HVG, 1997. április 5., N° 14, pp. 65-96.
Melléklet: Építkezõk: - HVG, 1997. N°14., pp. 65-83.
Melléklet: Építõkedv, 1998. április 18., N° 15, pp. 69-92.
Melléklet: Ingatlanok .– HVG, 1999. március 13. , N° 10, pp. 67-83.
Melléklet: Ingatlantrendek .– HVG, 1998. március 28., N° 12, pp. 70-93.
MIKLÓSSY Endre: Lakásprobléma Magyarországon és me goldási javaslat . - Építésügyi
Szemle, 1997. N° 4., pp.105-110.
MOLNÁR Patrícia: Erö híján. Szociális lakásépítés .– HVG (, 1997 N° 19., pp.105-106.
MOLNÁR Patrícia: Lakóparkok . - HVG, 1997. április 5., N° 14– pp. 71-73.
NAGY Andrea: Közvetítõk piaca. Börzebánat– HVG Ingatlan Melléklet pp. 69-73.
NAGY Katalin: : Lakáspiac: hiteldopping az építtetõknek . - Cégvezetés, 1999. N° 12, pp.
180-185.
NAGY Katalin: Luxusbérlakás-piac . – HVG Ingatlan Melléklet pp. 79-81.
Növekvõ magánberuházások: hazai építési piac.– Világgazdaság , 1996. N°25., p.7.
Önerõnléti problémák . - Figyelõ, 1998 N° 13, pp. 31-34.
ORLAYNÉ PAMINER Krisztina, DÜRR Béláné: Az építési piac helyzete, várható kilátások .
- Ipari Szemle, 1998.N° 1, pp. 64-66.
ORLAYNÉ PAMINER Krisztina, DÜRR Bé láné: Az építési piac helyzete, várható kilátásai ..
- Ipari Szemle, 1999. N° 2, pp. 67-70.
Otthonteremtés: Bõvülõ paletta = bankó . Világgazdaság Melléklet 2000. március 14.
PERGER, Éva : A budapesti agglomeráció közigazgatási problémái, doktori disszertáció
Budapest, 1994
PETSCHNIG
Mária Zita : Elõrejelzés a 2005-ig várható gazdasági folyamatokról,
Pénzügykutató Rt., Budapest, 1997.
PETZ Raimund : Építõipari várakozások 1999. Március .– 1999. március - Építési Piac,
1999. N° 7, pp. 2-3.
Bau-Data jelentés: Európa építési piaci kilátásai 1997-ben. Sajtótájékoztató. Az 1996.
Decemberében megrendezett 42. Euroconstrukt Konferencia összefoglalása. Gépirat. 1996.
Budapest, 1996. p. 4.
RÁTH György: A településrendezés . - Építési Piac, 1998. N° 24, pp. 3-5.
72
RIBA István: Törvényt ervezet a balatoni építkezésekrõl. Kontármunka . HVG 1999. március
27. N°. 12, pp. 114-115.
s.k.: Lakásgazdálkodás. Kedvezõbb feltételek. A támogatási keret nagy része megmaradt.–
Autonómia , 1999. június pp. 8-9.
S.n.: .: Lakásépítés. Csúcs volt.– pp. 65-67.
S.n.: Építõipari helyzetkép. Kvázi fejlõdés . – pp. 83-89.
S.n.: Panelfelújítás. Lemerült telepek . HVG , 1997. április5., N° 14 - pp. 83-86.
SÁGI, Zsolt – TRÓCSÁNYI, András : Szegregáció a budapesti agglomerációs övezetben ,
in. Földrajzi Értesítõ, XLVII/1998/2. pp.235-248.
SCHWEITZWE András: Ingatlanértékesítés. Matematikai logika . – HVG Ingatlan Melléklet
pp. 75-79.
–SZIL -. A lakóparki beruházások üteme nem csökken . - Építési Piac, 1999. N° 22, pp. 8-10.
–SZIL -: A hazai lakáshelyzet alakulása I.rész . - A hazai lakáshelyzet alakulása I. rész Építési Piac , 1999. N° 2., pp. 9-11.
–SZIL- : Indulhatnak a lakás-takarékpénztárak . - Építési Piac, 1997 N° 9, pp. 14-15.
–SZIL - : Jóléti lakásprogram, alacsony árakkal . - Építési Piac, 1999. N° 7, p. 28.
–SZIL- : A lakásépítés alakulása 1998-ban és 1999 elsö felében.. - Építési Piac, 1999. N° 1617, pp. 6-7.
SZIL: Elsö helyen a vállalkozói lakásépítés piacán . - Építési Piac, 1998 N° 24, pp. 16-17.
SZIL: Kevesebb számú, de magasabb komfortfokozatú lakás épül . - Építési Piac, 1998 N° 18
, pp. 12-16.
SZIRMAI, Viktória : A budapesti agglomeráció társadalmi problémái , in. Társadalmi
Szemle, 1998/7, pp.18-28.
SZÜCS Zoltán, GRATZL Ferenc, Lakások, lakáskörülmények . - Statisztikai Szemle, N°
1997. 8-9, pp. 669-688.
Tájékoztató az otthonteremtési koncepcióról. Mi várható az új lakástámogatási és –
finanszírozási rendszertõl? - Építési Piac, 1999. N° 19, pp. 3-8.
Tanulmány a lakásépítés és felújítás finanszírozásának fejlesztésérõl: A lakásépítés és
felújítás finanszírozásának fejlesztési koncepciója. - Pénzügyi Szemle, 1996. N° 1., pp.747791.
TELEKES
György, SEBESTYÉN Ágnes: A lakásépítés. –felújítás, -fenntartás és
korszerûsítés a lakásszektorban . - Építési Piac , 1999. N° 14, pp. 22-25.
TRENCSÉNI Dániel: Önkormányzati lakáskörkép. Drága lakások, kevés támogatás . –
Autonómia, 1999. június, pp. 4-6.
Új elemek a lakástámogatási rendszerben . - Építési Piac, 2000. N° 2, p. 12.
Új lakástámogatási és –finanszírozási rendszer . t - Építési Piac , 1999. N° 16-17, p. 8.
UJJ Attila: Helyzetkép és javaslatok a lakáspolitika megújításához.
1998.N°19, pp. 37-39.
-
Építési Piac,
UJJ Attila: : Lakáspolitika. - Építésügyi szemle, 1997.N° 4, pp.97-98.
UJJ Attila: A lakásügy aktuális kérdései . - Építési Piac 1997 N°16-17, pp. 2-4.
73
UJJ Attila: A lakóépület felújításához és korszerûsítéséhez nyújtható hitelek, állami
támogatások. - Építésügyi Szemle, 1999. N° 2, pp. 39-43.
UJJ Attila: A lakóépület felújításához és korszerûsítéséhez nyújtható hitelek, állami
támogatások . - Építési Piac , 1999. N° 8, pp. 23-25.
UJJ Attila: Az épített környezet és a településfejlesztés, lakásépítés és –felújítás - Építési
Piac, 1999. N° 7, pp. 17-19.
UJJ Attila: Az épített környezet és a településfejlesztés. Lakásépítés és –felújítás. Építésügyi szemle, 1999. N° 2, pp. 36-39.
UJJ Attila: Lakáspolitika és energiagazdálkodás 2000-ben. - Építésügyi, 2000. N° 1, pp. 1823.
Urbanisztika 2000, tanulmányok CSONTOS János et LUKOVICH Tamás szerkesztésében
– Budapest 1999, Akadémiai Kiadó
VAJDA Angéla, Döntés elõtt a lakáspolitikai koncepció. Több figyelmet fordítanak majd az
épület felújítására is . – 1999. június pp. 6-7.
VÁMOS Dominika: Lakás, ház, település. Beszélgetés Bíró János építésszel . - Építés,
Felújítás, 1997 N° 6, pp. 28-33.
Várakozó állásponton: Lakásépítés Magyarországon . – Figyelõ, 1998 N°50, pp.13-14.
VARGA Dénes: Az állami szerepvállalás hatékony módjai és optimális mértéke a
lakáspolitikában (lakásépítés és felújítása) = Lakáspolitika, lakásfinanszírozás idõszerû
kérdései címû konferencia és vitafórum. - 1996. szeptember 26. Budapest, a Gazdálkodási
Tudományos Társaság szervezésében, Közzétette a METESZ: 1996., pp.32-69.
VARGA Dénes: Lakásépítés a Bau-Data elemzése alapján - Építési, 1997. N°10, pp. 25-26.
74
Néhány Internet oldal címe
Magyarországról információ található a Világbank és az Európai Unió honlapjain
A magyar állami kormányzati honlapjai (a legtöbb honlapnak van angol nyelvû
változata is):
Miniszterelnöki Hivatal
http: //www.meh.hu
Gazdasági Minisztérium
http: //www.gm.hu
Belügyminisztérium
http: //www.b- m.hu
Környezetvédelmi Minisztérium
http://www.ktm.hu
Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztérium
http://www.fvm.hu
Más hasznos címek:
Hungary Today
http: //www.centraleurope.com/hungary today
(Informations nombreuses, revues de presses, etc.)
VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság
http://www.vati2.ktm.hu
A Középeurópai Egyetem értesítõje
http: //www.ce-review.org
GRID (Global Resource Information Database) Budapest
http://www.gridbp.meh.hu
National Informatics Strategy of Hungary (NIS, draft proposal)
Programme de l’université technique de Budapest.
http://www.mtesz.hu
A Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) Földrajztudományi Tanszéke
http://www.lazarus.elte.hu
Térképészeti és Geodéziai Intézet (FÖMI).
http://www.fomi.hu
Magyar Kereskedelmi és Iparkamara
http: //www.pmkik.hu
75
ÖSSZEFOGALALÓ TÁBLÁZAT A 2000. FEBRUÁR 1-JÉTÕL IGÉNYELHETÕ
LAKÁSCÉLÚ TÁMOGATÁSOKRÓL
Támogatás típusa Támogatás
jellege
Ki veheti
igénybe?
Feltételek
Összeg, mérték
Gyermekenként
200 0000 Ft, kivéve
a 2. és 3.
gyermeket, akik
után 1 000 000 Ft.
A kedvezmény
összege max az
építési költség,
vagy az eladási ár
65 %-a lehet.
Hol lehet kérni?
Mit
kell
kérelemhez
benyújtani?
a
1. Lakásépítési
kedvezmény
(ú.n. szocpol.)
Egyszeri
állami
támogatás,
nem kell
visszafizetni
Mindenki,
akinek eltartott
gyermeke van és
ilyen támogatást
még nem kapott
A méltányolható
lakásigényen belül
lakásépítésre, új
lakás vásárlására.
Az adók és
járulékok
megfizetését is
igazoló anyag- és
munkabérszámlák
bemutatása
2.
Lakásbõvítési
kedvezmény
(fél-szocpol.)
Egyszeri
állami
támogatás,
nem kell
visszafizetni
Mindenki,
akinek eltartott
gyermeke van és
szocpol
támogatást vagy
lakásépítési
kedvezményt
még nem kapott
3.
Adóvisszatéríté
si támaogatás
Állami
támogatás,
nem
kell
visszafizetni
Mindenki, aki
saját lakást épít,
építtet vagy
vásárol
A méltányolható
lakásigényen belül
lakásbõvítésre,
amely a lakást
alapterület
növeléssel legalább
egy szobával
bõvíti.(A tetõtér
beépítés kizárt 1-2
gyermek esetén)
A méltányolható
lakásigényen belüli
lakás legyen
4.
Akadálymentes
ítési támogatás
Egyszeri
állami
támogatás,
nem kell
visszafizetni
5. Általános
kamattámogatá
s
A kölcsön
forrásául
szolgáló
jelzáloglevélh
ez kapcsolódó
évi 3%-os
kamattámogat
ás, amely a
törlesztés elsõ
5 évében jár.
Banki hitel
igénybevételé
hez a
törlesztés elsõ
tíz évében,
mértéke
lehetõvé teszi,
hogy az adós
kb. 8%
kamatot
fizessen
Kamatmentes
kölcsön és
vissza nem
térítendõ
támogatás
Mozgássérültek
vagy az õ
elhelyezésükrõl
gondoskodó
közvetlen
hozzátartozók
Lakáscélra bárki
Fiatal házaspár.
3 vagy több
gyermekes
házaspár vagy
egyedülálló 2
gyermekes, de a
harmadik
gyermek
megszületését
három éven belül
vállaló házaspár
A rászoruló
családok
Fiatal házaspárnak Legfeljebb 8 millió
elsõ, közös, önálló Ft összegû
lakása
bakkölcsönhöz
megszerzéséhez. Új
lakás építésére vagy
megvásárlására az
elismert
lakásigényen belül
Az önkormányzat
jegyzõje igazolja a
személyi
jogosultságot. Ezt
követõen bármely
banknál felvett
kölcsönhöz nyújtható,
amelyik a jogszabályi
feltételekkel hitelez
A jegyzõnél a
feltételek
teljesülését
személyi és egyéb
okmányokkal kell
igazolni. A banknál
a hitelképességet és
a hitelcélt kell
igazolni
Lakótelek, új,
használt lakás
megszerzése,
lakásbõvítés, felújítás, fenntartás,
lakáscélú kölcsön
törlesztése vagy
bármely
lakásköltség
viselése
Az önkormányzatnál
kell kérni, de a
támogatást az
önkormányzattal
megállapodást kötõ
bank folyósítja
Az önkormányzat
döntése szerint, de
általában a
rászorultságot
igazoló iratokat
6. kiegészítõ
kamattámogatá
s
7.
Önkormányzati
támogatás
Az önkormányzat
jegyzõje igazolja a
személyi jogosultságot
Annál a banknál,
amelynél az építtetõ,
vagy vásárlás esetén a
vállalkozó a
lebonyolításról
megállapodik. A
készültségi fokkal
arányosan folyósítják
a kedvezményen
kívüli források egy
részének
felhasználását
követõen
Lakásépítési
Úgy, mint a
kedvezmény fele:
lakásépítési
vagyis 100 000, 500 kedvezményt
000 és 150 0000 Ft.
A jegyzõnél a
feltételek
teljesülését
személyi és egyéb
okmányokkal kell
igazolni.
Lakásonként max.
400 000 Ft, de a
megfizetett ÁFA
max. 60%-a
A készültségi fokkal
arányosan a
bizonylatok alapján
Legalább 67 5-os
munkaképességelvesztés és új lakás
építése, vásárlása,
akadálymentesítése
Új lakás építéséhez,
vásárlásához max.
250 000 Ft,
akadálymentesítésh
ez max. 100 000 Ft
Bármely banknál, a
megkötött
lebonyolítási
szerzõdés alapján
Lakás építéséhez ,
új vagy használt
lakás
megvásárlásához,
bõvítéséhez,
korszerûsítéséhez,
,társasház közös
részei felújításához
Egy lakáshoz
kapcsolódó max. 30
millió Ft
kölcsönhöz
Bármely banknál,
amely a Földhitel- és
Jelzálogbankkal
szerzõdést kötött
A jegyzõ eljárását
kivéve azonos a
lakásépítési
kedvezményre
vonatkozó
szabályokkal
A
Mozgáskorlátozotta
k Egy esületei
Országos
Szövetségének
javaslatát
Bankonként
különbözõ lehet, de
általában a
hitelképességet és
az igénybevétel
célját kell igazolni
Az önkormányzat
döntése alapján
A lakásépítési
kedvezmény
építésre vonatkozó
szabályai szerint
76
8. Társasházak
és
lakásszövetkeze
tek lakóház
felújításának
támogatása
9. Vízi közmû
létesítésének
támogatása
Kölcsöntörles
ztéshez
nyújtott
kamattámogat
ás
Társasházak
vagy
lakásszövetkezet
ek
tulajdonostársai
Kölcsöntörles
ztéshez
nyújtott
kamattámogat
ás
A közmûtársulat
viselése
Négyéves
elõtakarékoskodás
után a közös
tulajdonú
épületrészek
felújításához
A közmû
megépítéséhez, a
költség lakossági
hozzájárulásából
fedezett részéhez
Öt évig a kamat 70 Bármely banknál
%-a, a következõ öt
évben a kamat 35
%-a
A tulajdont és a
költségeket igazoló
iratokat
A teljes futamidõre Bármely banknál
a hitelkamat 70%-a, megállapodás alapján
de a számítás
alapjául szolgáló
kamat a jegybanki
alapkamat 1,3szerese
A közmûtársulatra,
a hozzájárulási
hányadokra
vonatkozó iratok
77